Koncert

Iron & Wine / Calexico

  • Nagy István
  • 2019. december 21.

Zene

Az arizonai tex-mex zenekar többször is járt Magyarországon, viszont Sam Beam (művésznevén: Iron & Wine) még soha, úgyhogy sokan várták kíváncsian a Calexico és a 45 éves, nagy szakállú énekes-dalszerző közös fellépését. Beam 2002-ben adta ki az első albumát, a kilenc évvel későbbi Kiss Each Other Cleannel épphogy lemaradt a Billboard number one pozícióról, és nagyon szeret kollaborálni: volt már közös lemeze Ben Bridwellel és Jesca Hooppal is. A Calexicóval 2005-ben már kiadott egy közös EP-t (In the Reins), az idén pedig megérkezett a folytatás. (Bővebben: „Édesbús hangulat”, Magyar Narancs, 2019. november 7.) A Years to Burn tökéletes középút a két brand munkássága között: a Calexico egy kicsit visszavett a mexikói hatásokból, míg Beam americanás folkja kisebb mértékben nyitott Joey Burnsék világa felé. Az együttműködésből lett a közös turné is, amelynek egyik állomása a Müpa. Burns meg is jegyzi a színpadon, hogy még sose játszottak ilyen előkelő helyen, Beam szimplán örül mindennek. Egy picit viccelődik az igencsak jólnevelt közönséggel, sőt, egy alvó nézőt is kiszúr a karzaton. A 15 közös dalból 13-at játszanak el, de a külön diszkográfiákat csak három szám: a Naked as We Came (Iron & Wine), Calexico-oldalról pedig a Flores Y Tamales és a Fortune Teller képviseli. Így feldolgozásokra is marad idő: a Lucinda Williams-féle I Lost It nyilván nem nagy meglepetés, annál mellbevágóbb, amikor Beam és Burns kettesben előadják – nagyszerűen – a Waitin’ for a Supermant a Flaming Lipstől. De talán még ennél is nagyobb meglepetés a Bring on the Dancing Horses című Echo & The Bunnymen-dal átirata, bár az mindig is tudvalévő volt, hogy a Calexicótól nem áll távol a posztpunk – korábban a Szigeten már hallhattuk tőlük a Love Will Tear Us Apartot. A lényeg, hogy adódott pár kellemes meglepetés, és ebbe az is beleszámít, hogy a tangóharmonika mindössze három dalban került elő.

Müpa, november 12.

 

Neked ajánljuk