Lemez

Dés László Free Sounds Quartet: Capricci

Zene

„Azért Dés csak egy van” – mondja a hallgató a felismerés örömével a lemez első számának bevezető taktusai után, amikor megszólal a szopránszaxofon. A Dimenzió és a Trio Stendhal óta a legszélesebb közönség számára is ismerős, jellegzetes, törékeny, álmodozó, de mindig világos, lendületes, a többieknek utat mutató hang. Azután a fejéhez kap, dehogyis egy, hiszen a hazai ütőhangszeres palettán ugyancsak jellegzetes saját színt kikeverő Dés András is tagja a kvartettnek. A további két tag is inkább András korábbi együtteseiben szerepelt: Fenyvesi Márton és Lukács Miklós. A lemez arra a paradoxonra épül, hogy nem témákat, és végképp nem feldolgozásokat játszanak, a négy „szabad hang” csak improvizál. Tizenhárom rövid, rögtönzött darabot hallunk, amelynek talán utólag, talán az első elképzelés szakaszában a klasszikus zenei műformák és modusok címeit adták (a Marionetta kivételével). Az Adagio, a Rondo stb. szerzői utasításként szokott a kotta élére kerülni, de itt nincs kotta, de van annyi szerző, ahány hangszeres. A capriccio annyiban tér el a jazzben gyakori „ad lib” megjelöléstől, hogy ironikus, szeszélyesen változó jelentést is hordoz. A kollektív rögtönzést a tagok pompásan kimaxolják, mind csupa akció és reakció, oda-vissza játékok és a zenei kommunikációban össze-, majd megint szétkapcsolódó dallam, akkord és ritmus. Dés László fantáziája kifogyhatatlan (többnyire őt sejtem a témák indítása mögött), Fenyvesi pedig, aki fantasztikus alkotóként itt is megtalálta a helyét gitáros-effektes és zenei rendezői minőségben, most is váratlan dolgokat produkál. Lukács Miklós nemcsak cimbalmos, hanem olyan alázatos muzsikus, aki keveset beszél, de sokat mond. Dés András ritmusai tartják össze a kicsit ködös, helyenként éteri hangképet, amit érdemes fejhallgatón élvezni.

Tom-Tom Records, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.