„Édes szívem, ezt a levelet azért írom, hogy megtudd nagy szomorúságomat, amit itt érzek, amióta elutaztál; mert, esküszöm, azt az időt, ami távozásod óta eltelt, hosszabbnak érzem most, mint máskor két álló hetet. Biztosan a te kedvességed és az én szerelmem forrósága miatt van ez így; különben nem tartanám lehetségesnek, hogy már ilyen kis idő alatt ennyire megszomorkodjam. Ámde most, hogy megint egyre közelebb vagyok hozzád, úgy érzem, kínjaim fele máris elmúlt; és az is vigasztalás, hogy a könyvem úgy elfoglal; mai nap is több mint négy órát töltöttem a nézegetésével, ami miatt aztán most csak rövidebb levelet írok neked; mert fáj egy kicsit a fejem. Magamat (különösen este) az én édes szerelmem karjaiba kívánom, akinek szép galambocskáit, remélem, rövidesen csókolni fogom. Írta ezt annak a keze, aki saját akaratából a tiéd volt, a tiéd és mindig a tiéd lesz…” Ezt a szerelmes levelet küldte hajdanán VIII. Henrik király az ő Boleyn Annájának, s akár meg is lepődhetnénk azon, hogy a sok alattvalójának és több feleségének is komoly főfájást szerző angol uralkodó, ilyen kedves és oldottan érzelmes hangot is képes volt megütni. De nem tesszük, mert tudjuk, hogy Henrik korántsem volt egysíkú személyiség. Például komponált is, megénekelve a fesztelen társasélet örömeit, ahogyan erről a King’s Singers sokadik budapesti koncertjén, jövő szerdán is meggyőződhetünk majd (Zeneakadémia, november 27., fél nyolc). A legújabb felállásában érkező énekegyüttes (képünkön) Royal Blood nevezetű programjának legelső száma ugyanis a Pastime with Good Company című király(i) sláger lesz.
Ha már a legfentebb citált szerelmeslevél révén a cézári erósz adta a felütést, folytassuk némi erőltetéssel ugyanígy, hiszen a Pannon Filharmonikusok esedékes Müpa-beli koncertjén nemcsak Mahler Vándorlegény-ciklusa meg Brahms I. szerenádja hangzik majd el, hanem igazi különlegesség gyanánt César Franck Pszükhé és Erósz című szimfonikus költeménye is Gilbert Varga pálcája alá fog kerülni (Nemzeti Hangversenyterem, november 29., fél nyolc).
Delikát kompozícióval indul majd egyébiránt az a két hangverseny is, amelyen a Concerto Budapest újfent a nagyszerű grúz zongoristát, Khatia Buniatishvilit készül vendégül látni (Zeneakadémia, november 23. és 24., fél nyolc). Mert mielőtt még megszólalna Richard Strauss Couperint továbbhasznosító Divertimentója meg Rachmaninov 2. zongoraversenye, a nyitószám Bernd Alois Zimmermann Un petit rien című műve lesz: a Holdnak és a madaraknak komoly szerepet juttató koncertdarab egy mulatságos boogie-woogie-val zárul. A vasárnapi hangversenyt követően pedig a Concerto Budapest együttese nem tér majd pihenőre, hanem teljesít még egy magyarországi ősbemutatót: Steve Reich Music for Ensemble and Orchestra című 2018-as művének elsőségi érdemű megszólaltatását (Zeneakadémia, november 24., tíz óra). A nagyzenekarra megelőzően 1987 óta nem komponáló idős mester öttételes alkotását életművének legelhivatottabb magyarországi propagátora, vagyis Rácz Zoltán fogja vezényelni.
