ISIS: WAVERING RADIANT

  • - vincze -
  • 2009. május 21.

Zene

Annak idején, 2003-ban volt szerencsém látni az ereje teljében lévő Isist, ahogy az áttörést hozó Oceanic lemezzel Európában turnézva a gödöllői Trafo klubban felszántja és beveti az aprócska színpadot. Az Isis már azelőtt sem számított ismeretlen zenekarnak (első lemeze 2000-ben jelent meg), de talán a jó szimatú Mike Patton kiadójánál debütálva, az Oceanickel és az utána következő Panopticonnal találta meg igazán a saját hangját, és innentől kezdve számít a Neurosis farvizén felevickélő, elkoptatott kifejezéssel élve posztmetál bandák egyik élvonalbeli képviselőjének.
Annak idején, 2003-ban volt szerencsém látni az ereje teljében lévõ Isist, ahogy az áttörést hozó Oceanic lemezzel Európában turnézva a gödöllõi Trafo klubban felszántja és beveti az aprócska színpadot. Az Isis már azelõtt sem számított ismeretlen zenekarnak (elsõ lemeze 2000-ben jelent meg), de talán a jó szimatú Mike Patton kiadójánál debütálva, az Oceanickel és az utána következõ Panopticonnal találta meg igazán a saját hangját, és innentõl kezdve számít a Neurosis farvizén felevickélõ, elkoptatott kifejezéssel élve posztmetál bandák egyik élvonalbeli képviselõjének.

A Wavering Radiantnek pontosan az a baja, ami az ezt megelõzõ Isis-anyagnak, a 2006-os In The Absence Of Truth-nak, amirõl annak ellenére nem emlékszem egy árva hangra sem, hogy annak idején görcsösen próbálkoztam befogadni. Aaron Turner Isis-fõnök (ének-gitár) ugyanis következetesen ragaszkodik az említett lemezeken olyannyira bevált formulákhoz, és a Waveringen sem tér el tõlük egy mákszemnyit sem. Innentõl kezdve pedig kétséges az Isis jövõje: hiszen amíg egy Neurosis úgy képes idõrõl idõre megújulni, hogy közben mindvégig megõrzi a zenéjének eredeti koncepcióját, addig az Isis simán önmagát másolja, és ez már az elõzõ albumnál is kevés volt. Ahogy itt sem elég a pár felvillanás, amely még bizakodásra adhat okot a jövõre nézve, pedig ilyenbõl is akad néhány: a Threshold Of Transformation lebegõ-úszó középrésze/lezárása kiváló, a Hand Of The Host elsõ felében sikerült egy igazán dinamikus részt elsütniük (hogy aztán a végére visszasüllyedjen a "fogdossunk néhány, alaposan megeffektezett akkordot, majd következzen menetrendszerûen az üvöltõs-vonszolós rész" jellegû kliséhalmazba). A Stone To Wake A Serpent pedig egész kiváló dal a maga Godspeed You! Black Emperor típusú nyitólebegésével és az arra minden átmenet nélkül érkezõ agresszív kirohanásaival. De ennyi, és nem több.

Ipecac/Neon Music, 2009

*** alá

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.