A Wavering Radiantnek pontosan az a baja, ami az ezt megelõzõ Isis-anyagnak, a 2006-os In The Absence Of Truth-nak, amirõl annak ellenére nem emlékszem egy árva hangra sem, hogy annak idején görcsösen próbálkoztam befogadni. Aaron Turner Isis-fõnök (ének-gitár) ugyanis következetesen ragaszkodik az említett lemezeken olyannyira bevált formulákhoz, és a Waveringen sem tér el tõlük egy mákszemnyit sem. Innentõl kezdve pedig kétséges az Isis jövõje: hiszen amíg egy Neurosis úgy képes idõrõl idõre megújulni, hogy közben mindvégig megõrzi a zenéjének eredeti koncepcióját, addig az Isis simán önmagát másolja, és ez már az elõzõ albumnál is kevés volt. Ahogy itt sem elég a pár felvillanás, amely még bizakodásra adhat okot a jövõre nézve, pedig ilyenbõl is akad néhány: a Threshold Of Transformation lebegõ-úszó középrésze/lezárása kiváló, a Hand Of The Host elsõ felében sikerült egy igazán dinamikus részt elsütniük (hogy aztán a végére visszasüllyedjen a "fogdossunk néhány, alaposan megeffektezett akkordot, majd következzen menetrendszerûen az üvöltõs-vonszolós rész" jellegû kliséhalmazba). A Stone To Wake A Serpent pedig egész kiváló dal a maga Godspeed You! Black Emperor típusú nyitólebegésével és az arra minden átmenet nélkül érkezõ agresszív kirohanásaival. De ennyi, és nem több.
Ipecac/Neon Music, 2009
*** alá
