„Brünnhilde is nagyon emberi, nagyon egyenes. Mindkét figura őszinte, hiteles. Nem játszanak, mindig nyíltan megmondják, megmutatják, mit gondolnak, mit éreznek, sohasem hazudnak. Az persze nagy különbség, hogy Izolda története egyetlen operában játszódik, míg Brünnhildéé három egymás utáni darabban. Az is más, hogy Izolda az opera elején haragosan kitör, a végén pedig egy pianissimo Fisz-szel fejezi be a Mild und leisében. Brünnhilde több változáson megy át, de olyat még nem hallottam, se énekestől, se közönségtől, hogy valakit ne nyűgözött volna le Az istenek alkonya utolsó jelenete, amelyben végleg kiteljesedik.”
Így beszélt egy éve adott interjújában Iréne Theorin, aki a Budapesti Wagner-napok közönsége számára egybeforrt Brünnhilde szerepével. Idén már június 20-án megkezdődik a folyó morajlása, A Rajna kincse előadása után pedig A walkür következik, amelynek címszerepében a drámai szopránt hallhatjuk viszont. Bár tavaly nem volt velünk, Johan Reuter bariton az idén újrázik Wotan főisten szerepében, és természetfeletti erejéből is mutat egy kicsit, amennyiben a harmadik felvonásban hallható Wotan búcsúja utolsó hangjegyéig sem fogy el a levegője (Müpa, június 21., négy óra). Aztán jön a Siegfried, akit legyőzhetetlen Übermenschnek, és ezzel együtt izmos mamlasznak kell tartanunk, aki együgyűségében hallatlan rombolásra képes – milyen is lenne az, akivel egy békétlen kor előestéjén olyan könnyen azonosult az össznémetség?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
