mi a kotta?

Izmos mamlasz

  • mi a kotta
  • 2024. június 19.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/25. hétre

„Brünnhilde is nagyon emberi, nagyon egyenes. Mindkét figura őszinte, hiteles. Nem játszanak, mindig nyíltan megmondják, megmutatják, mit gondolnak, mit éreznek, sohasem hazudnak. Az persze nagy különbség, hogy Izolda története egyetlen operában játszódik, míg Brünnhildéé három egymás utáni darabban. Az is más, hogy Izolda az opera elején haragosan kitör, a végén pedig egy pianissimo Fisz-szel fejezi be a Mild und leisében. Brünnhilde több változáson megy át, de olyat még nem hallottam, se énekestől, se közönségtől, hogy valakit ne nyűgözött volna le Az istenek alkonya utolsó jelenete, amelyben végleg kiteljesedik.”

Így beszélt egy éve adott interjújában Iréne Theorin, aki a Budapesti Wagner-napok közönsége számára egybeforrt Brünnhilde szerepével. Idén már június 20-án megkezdődik a folyó morajlása, A Rajna kincse előadása után pedig A walkür következik, amelynek címszerepében a drámai szopránt hallhatjuk viszont. Bár tavaly nem volt velünk, Johan Reuter bariton az idén újrázik Wotan főisten szerepében, és természetfeletti erejéből is mutat egy kicsit, amennyiben a harmadik felvonásban hallható Wotan búcsúja utolsó hangjegyéig sem fogy el a levegője (Müpa, június 21., négy óra). Aztán jön a Siegfried, akit legyőzhetetlen Übermenschnek, és ezzel együtt izmos mamlasznak kell tartanunk, aki együgyűségében hallatlan rombolásra képes – milyen is lenne az, akivel egy békétlen kor előestéjén olyan könnyen azonosult az össznémetség?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.