Interjú

„Jókor voltak jó helyen”

Szalai Anna és Dorozsmai Gergő – L.A. Suzi

Zene

Egy éven belül két nagylemezt is kiadtak, a májusban megjelent Nem sírok, csak táncolok című albumon Karády Katalint is megidézik, de a mini-Dubaj is szóba kerül. Mi ennek a jelentősége, és hogyan lettek a zon­gorás sanzonokból diszkódalok? Egyebek közt erről is beszélgettünk a saját bevallásuk szerint is egyre inkább zenekarként működő duó tagjaival.

Magyar Narancs: Mikor lett újra menő a diszkó és a szintipop?

Dorozsmai Gergő: Menő lett?

Szalai Anna: Szerintem most nem annyira ez a menő.

Dorozsmai Gergő: Az tény, hogy a Stranger Things miatt volt most egy synthwave-hullám, de erre soha nem akartunk felülni. Eleinte meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen zenét fogunk játszani, szóval a mi lelkiismeretünk ilyen szempontból tiszta. Nem valamiféle stíluskövetésből fakad, hogy a zongorás számaink után most diszkót játszunk.

Szalai Anna: Nem tudom már pontosan, hogy ilyen szempontból mi volt a saját zenei evolúciónk, de én alapvetően is szeretem ezt a kicsit future, szintis baszatást.

MN: A 2021-es Senki nem beszél című első lemezeteken domináltak az említett zongorás számok. Ha jól tudom, ez eredetileg Anna szólólemezének indult.

Szalai Anna: Annak indult, igen. Én a Tom-Tom Stúdióból ismertem Gergőt, mert oda jártunk a Mambo Rumble nevű első zenekarommal stúdiózni. Ezek a saját kis nyálas dalaim nyilván nem voltak kompatibilisek a punkzenekarommal, úgyhogy arra gondoltam, csinálnék valami szóló cuccot. Írtam Gergőnek, hogy nála szeretném felvenni, illetve hogy tud-e egy zongoristát. Ő meg mondta, hogy neki egyébként a zongora az első hangszere, és amúgy szétadja a dalaimat. Küldtem neki egy nagyon szar demót, amire azt mondta, hogy kurva jó. Az én fejemben a Senki nem beszél az első közös lemezünk, mert Gergő már akkor is legalább annyira benne volt a kreatív munkában, mint most. Jó, a szövegekbe talán még nem szóltál bele.

Dorozsmai Gergő: Meg nem rappeltem. Egyébként én is meg akartam már kérdezni tőled, hogy az első dalokat eredetileg is kocsmai hangulatúnak szántad, vagy csak leültünk a zongora mellé, és ez jött ki belőlük? Mert soha nem mondtad meg nekem, hogy sanzonosak legyenek, csak azt, hogy szomorúak.

Szalai Anna: A nagyszüleim nagy nótázósak, szóval ez nyilván belém ivódott. Ha nincs meghangszerelve egy szám, akkor ahhoz – most már talán kevésbé, de két évvel ezelőtt még biztosan – egy tipikus nótadallamot kreál az agyam.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.