Interjú

„Jókor voltak jó helyen”

Szalai Anna és Dorozsmai Gergő – L.A. Suzi

Zene

Egy éven belül két nagylemezt is kiadtak, a májusban megjelent Nem sírok, csak táncolok című albumon Karády Katalint is megidézik, de a mini-Dubaj is szóba kerül. Mi ennek a jelentősége, és hogyan lettek a zon­gorás sanzonokból diszkódalok? Egyebek közt erről is beszélgettünk a saját bevallásuk szerint is egyre inkább zenekarként működő duó tagjaival.

Magyar Narancs: Mikor lett újra menő a diszkó és a szintipop?

Dorozsmai Gergő: Menő lett?

Szalai Anna: Szerintem most nem annyira ez a menő.

Dorozsmai Gergő: Az tény, hogy a Stranger Things miatt volt most egy synthwave-hullám, de erre soha nem akartunk felülni. Eleinte meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen zenét fogunk játszani, szóval a mi lelkiismeretünk ilyen szempontból tiszta. Nem valamiféle stíluskövetésből fakad, hogy a zongorás számaink után most diszkót játszunk.

Szalai Anna: Nem tudom már pontosan, hogy ilyen szempontból mi volt a saját zenei evolúciónk, de én alapvetően is szeretem ezt a kicsit future, szintis baszatást.

MN: A 2021-es Senki nem beszél című első lemezeteken domináltak az említett zongorás számok. Ha jól tudom, ez eredetileg Anna szólólemezének indult.

Szalai Anna: Annak indult, igen. Én a Tom-Tom Stúdióból ismertem Gergőt, mert oda jártunk a Mambo Rumble nevű első zenekarommal stúdiózni. Ezek a saját kis nyálas dalaim nyilván nem voltak kompatibilisek a punkzenekarommal, úgyhogy arra gondoltam, csinálnék valami szóló cuccot. Írtam Gergőnek, hogy nála szeretném felvenni, illetve hogy tud-e egy zongoristát. Ő meg mondta, hogy neki egyébként a zongora az első hangszere, és amúgy szétadja a dalaimat. Küldtem neki egy nagyon szar demót, amire azt mondta, hogy kurva jó. Az én fejemben a Senki nem beszél az első közös lemezünk, mert Gergő már akkor is legalább annyira benne volt a kreatív munkában, mint most. Jó, a szövegekbe talán még nem szóltál bele.

Dorozsmai Gergő: Meg nem rappeltem. Egyébként én is meg akartam már kérdezni tőled, hogy az első dalokat eredetileg is kocsmai hangulatúnak szántad, vagy csak leültünk a zongora mellé, és ez jött ki belőlük? Mert soha nem mondtad meg nekem, hogy sanzonosak legyenek, csak azt, hogy szomorúak.

Szalai Anna: A nagyszüleim nagy nótázósak, szóval ez nyilván belém ivódott. Ha nincs meghangszerelve egy szám, akkor ahhoz – most már talán kevésbé, de két évvel ezelőtt még biztosan – egy tipikus nótadallamot kreál az agyam.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.