Koncert

Jasna Jovićević

Zene

Jasna Jovićević koncertje előtt nem gondoltam volna, hogy a formák feltétlen és alázatos tiszteletét fogom kihallani egy avantgárd jazztrió játékából, de ez történt, amikor végighallgattam friss lemezük bemutatóját.

Jasna Jovićević koncertje előtt nem gondoltam volna, hogy a formák feltétlen és alázatos tiszteletét fogom kihallani egy avantgárd jazztrió játékából, de ez történt, amikor végighallgattam friss lemezük bemutatóját. Az avantgárdban a cél a szabad rögtönzés, amely a megírt részektől, a zenekari keretektől, de a kötött melódiától, ritmustól, harmóniától is elvonatkoztat, eltávolodik. Engem mindig azok a szabad zenék vonzottak, amikor erre a távolító gesztusra is reflektálnak a zenekar tagjai. Jovićević az avantgárd spontaneitás teljes kifejezési eszköztárát fel tudja vonultatni, miközben formaérzéke, ízlése és mértéktartása alakítja ki a nagy egészet. Csak egy néző volt, aki az egyben, szünet nélkül lejátszott egyórás trióest végén egyszerre követelt folytatást és rá­adást, rajta kívül mindenki vette az üzenetet, hiszen még a kezdő téma is visszatért a szvit végén, nyilvánvaló lezárásként. Jovićević a különböző fekvésű szaxofonokat és a basszusklarinétot váltogatta, a hangszerek mindegyikén külön és saját soundot produkálva a négy különböző főtémához, amelyek hangulatban, inspirációban és asszociációs háttérben („programban”) karakteresen eltértek egymástól. A szabadkai szaxofonos jól ismert Magyarországon, itt tanult a Zeneakadémia jazz tanszakán, élők a magyar zenészkapcsolatai is. Triójában az ugyancsak vajdasági Miklós Szilveszter dobol, aki a hazai avantgárd színtér meghatározó hangja. Hangszerét változatos effektekkel szólaltatta meg a lengyel bőgős, Ksawery Wójciński is; mindketten lelkesen tették hozzá a magukét a produkcióban.

BMC, Opus Jazz Club, július 27.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.