Koncert

Jasna Jovićević

Zene

Jasna Jovićević koncertje előtt nem gondoltam volna, hogy a formák feltétlen és alázatos tiszteletét fogom kihallani egy avantgárd jazztrió játékából, de ez történt, amikor végighallgattam friss lemezük bemutatóját.

Jasna Jovićević koncertje előtt nem gondoltam volna, hogy a formák feltétlen és alázatos tiszteletét fogom kihallani egy avantgárd jazztrió játékából, de ez történt, amikor végighallgattam friss lemezük bemutatóját. Az avantgárdban a cél a szabad rögtönzés, amely a megírt részektől, a zenekari keretektől, de a kötött melódiától, ritmustól, harmóniától is elvonatkoztat, eltávolodik. Engem mindig azok a szabad zenék vonzottak, amikor erre a távolító gesztusra is reflektálnak a zenekar tagjai. Jovićević az avantgárd spontaneitás teljes kifejezési eszköztárát fel tudja vonultatni, miközben formaérzéke, ízlése és mértéktartása alakítja ki a nagy egészet. Csak egy néző volt, aki az egyben, szünet nélkül lejátszott egyórás trióest végén egyszerre követelt folytatást és rá­adást, rajta kívül mindenki vette az üzenetet, hiszen még a kezdő téma is visszatért a szvit végén, nyilvánvaló lezárásként. Jovićević a különböző fekvésű szaxofonokat és a basszusklarinétot váltogatta, a hangszerek mindegyikén külön és saját soundot produkálva a négy különböző főtémához, amelyek hangulatban, inspirációban és asszociációs háttérben („programban”) karakteresen eltértek egymástól. A szabadkai szaxofonos jól ismert Magyarországon, itt tanult a Zeneakadémia jazz tanszakán, élők a magyar zenészkapcsolatai is. Triójában az ugyancsak vajdasági Miklós Szilveszter dobol, aki a hazai avantgárd színtér meghatározó hangja. Hangszerét változatos effektekkel szólaltatta meg a lengyel bőgős, Ksawery Wójciński is; mindketten lelkesen tették hozzá a magukét a produkcióban.

BMC, Opus Jazz Club, július 27.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”