Lemez

John Adams: Violin concerto

  • - csk -
  • 2018. szeptember 9.

Zene

A Steve Reich utáni generációk amerikai zeneszerzői közül minden bizonnyal az 1947-es születésű John Adams a legjelentősebb és legizgalmasabb. Zenéje, amely számos világsikerű operát (Nixon Kínában, Klinghoffer halála, Doctor Atomic) és nagyszabású szimfonikus művet foglal magába, olyan sokszínű és gazdagon kidolgozott, hogy ironikusnak tűnik e stílus erős minimalista gyökereit említeni. Sokkal inkább „maximalistának” nevezhető ez a sokfelé tájékozódó gondolkodásmód.

Reichhel közös vonása Adamsnek, hogy amerikai létére kitartóan foglalkoztatja az európai hagyomány. Csakhogy míg Reich a tagadás magatartásformájával fordul Európa felé, Adams befogad és átlényegítve azonosul. Ezt a tág keblű, érdeklődve feldolgozó attitűdöt képviseli a zeneszerző 1993-as Hegedűversenye is, amelyet annak idején Gidon Kremer és Kent Nagano mutatott be, s amelyből nemrég jelent meg Leila Josefowicz és az Adams zenéje iránt régóta elkötelezett David Robertson vezényelte St. Louis Symphony Orchestra 2016-ban készült, nagyszerű felvétele.

A kongeniális előadás az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb versenyművét mutatja fel. Aki barátkozni szeretne a kortárs zenével, ezt hallgassa! Az álomszerű nyitótétel, a méltóságteljes Chaconne és a lenyűgöző erejű-sodrú, dzsesszesen fanyar Toccare rendkívüli gondolatgazdagságot tár elénk, a harmóniavilág és a hangszerelés bámulatos invenciójával és rafinált ritmikai-metrikai játékossággal. Bachtól Korngoldig és Brahmstól Stravinskyig ott lüktet a Hegedűversenyben az európai múlt – miközben minden üteme félreismerhetetlenül amerikai.

Nonesuch Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.