Lemez

Johnny Marr: Call the Comet

Zene

A Smiths 1987-es feloszlása után Johnny Marr gitáros sokáig nem rukkolt elő saját cuccal, és nem szállt be semmilyen zenekarba, legalábbis egy jó darabig. Később aztán egy-egy lemez, illetve turné erejéig tagja lett a Modest Mouse-nak, majd a The Cribsnek is, de leginkább a vendégszereplései kapcsán hallottunk róla. Álljon itt egypár nagyon fontos név: The The, Oasis, The Cult, Pharrell Williams, Pet Shop Boys, Beck, Bryan Ferry, Hans Zimmer. Ebből is látszik, hogy Marr zenei világa milyen széles skálán mozog, de azért az egyáltalán nem meglepő, hogy a szólókarrierjében a Smithstől nem éppen távol eső gitárpop dominál. 2003-ban már kiadott egy albumot Johnny Marr + The Healers címmel, de az első igazi szólólemezre (The Messenger) 2013-ig kellett várni. A művész aztán alaposan belelendült: 2014-ben már jött is a folytatás, a Playland, tele erősebbnél erősebb dalokkal. Közben megírta az önéletrajzát (amit még a gimnáziumi angoltanára is megdicsért), és aztán elkészült a Call the Comet dalaival. Az előző két munka csapásvonalán járunk, a különbség talán annyi, hogy valamivel több most a new wave-es elektronika. Marr szereti a monumentális hangzást, és ezt egyből bizonyítja az enyhén AOR-os nyitódalban, a Rise-ban. Néha vissza-visszaköszön a Smiths (például a Hi Hellóban vagy a Day in Day Outban), a kicsit glames, kicsit britpopos Hey Angelben mintha visszafele gitározna, a New Dominions és a My Eternal egyaránt Gary Numanre emlékeztet, a húzódal pedig a Tracers, amit olyan századfordulós sci-fi szerzők ihlettek, mint H. G. Wells. Panaszra ezúttal sincs okunk, egyedül talán azt róhatjuk fel, hogy kicsit túl sok a majdnem egyórás játékidő, illetve hogy a Playlanden egy hajszálnyival jobb volt a dalszerzői teljesítmény. De attól még ez az 54 éves, Tory-gyűlölő, vegetáriánus maratonfutó ManCity-drukker (aki a mai napig a gimnáziumi szerelmével él) ugyanolyan kultikus figura marad, mint amilyen eddig is volt.

 

Warner Bros, 2018


Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.