A budapesti hangversenyközönség 2013 márciusában, a Tavaszi Fesztiválon ismerte meg Julia Lezsnyevát (1989). Az ifjú orosz szoprán az Il Giardino Armonico kíséretével, világsztár énekesek társaságában, Giovanni Antonini vezényletével énekelte a Gyönyör szólamát Händel korai, Itáliában írt Il trionfo del Tempo e del Disinganno (Az Idő és a Kijózanodás diadala) című allegorikus oratóriumában. Még ebben az illusztris társaságban is olyan figyelmet keltett, amely az est legnagyobb teljesítményt nyújtó művészének jár. Nevét minden jelenlévő egy életre megtanulta. Kapcsolata a Giardinóval már akkor sem volt új, hiszen éppen a budapesti koncertet megelőző napokban jelent meg az együttessel közös Mozart-lemeze, az Alleluia. Más közös felvételeik is vannak, s most itt a legújabb, amely egyszerűen csak a Handel címet viseli. (A zeneszerző nevét, tekintettel arra, hogy Angliában töltött évei során félig-meddig brit komponistává vedlett át, umlaut nélkül is szokták írni.) A lemez stílusosan olyan művekből válogat, amelyeket a hallei születésű szerző ifjúkori itáliai tartózkodása alatt írt (a Budapesten hallott Il trionfo… számos áriája is megszólal az összeállításban).
Világi és egyházi műveket egyaránt hallunk, s a tempók, karakterek, hangulatok skálája is igen széles: a tüzes dinamizmustól a lírán át a tragikumig ível. Lezsnyeva, aki a lemezt idén januárban elhunyt tanára, Jelena Obrazcova emlékének szenteli, mindent tud, amit az éneklésről tudni lehet. Vokalitását elképesztő intonációs és technikai biztonság, pazar virtuozitás jellemzi, de mint Cecilia Bartoli, ő is világossá teszi, hogy a bravúr önmagában kevés: a zene által közvetített érzelmek, lelkiállapotok a lényegesek, s a koloratúrák, a trillák és egyéb fölényesen kivitelezett díszítések akkor létjogosultak, ha a temperamentum szolgálatában állnak. Ezt hívhatjuk funkcionális virtuozitásnak.
Decca, 2015
