Jutalomutazás - Koltai Róbert: Megy a gőzös (film)

Zene

Koltai Róbert eddigi összes filmrendezése Koltai Róbert figurájára íródott. Pontosabban arra az ártatlan gyermeki tekintetre, ami nemcsak hatalmas lelket tükröz, de alkalomadtán roppant vicces is tud lenni.
Az elmúlt tizenöt évben ez a karakter vált a színész áruvédjegyévé - még az oly népszerű Illetékes elvtárs/úr alakja is erre épül -, az pedig, hogy egykor, a Gyuszi bácsit megelőző időkben ennél sokkal változatosabb filmszínészi feladatokat vállalt, lassan a feledés homályába vész.

Nagy meglepetés, hogy Koltai legújabb filmjében változik a felállás. Nemcsak hogy nem ő játssza a főszerepet, de az általa megformált Bajusz állomásfőnökön sem sok szeretnivaló akad: korrupt, pitiáner gazember, kiskakas a szemétdombján. Mindez mégsem "példátlan". Láttunk már hasonlót Koltaitól, igaz, majd' harminc éve. Ha pedig arra gondolunk, hogy a Rideg Sándor regényéből készült 1979-es tévéfilm, az Indul a bakterház (r.: Mihályfy Sándor) a mai napig hatalmas siker, már érthetőbb a szerepváltás.

A Megy a gőzös történetének nem sok köze van a Bakterházhoz, de az alaphelyzet hasonló; csak most nem gyermek, hanem egy fiatalember leckézteti a galád vasutast. Most is a harmincas években járunk, de nem a tanyavilágban, hanem egy országjáró ereklyés vonat (vö.: a Szent Jobb-turné 1938-39) nyomában, amely a bosszúéhes legény miatt fut zátonyra valahol az isten háta mögött. Az ereklye persze elvész, s mindebből az altesti humort sem nélkülöző hatalmas csetepaténak illene kerekednie. Már csak azért is, mert az állomásfőnök mellett még jó néhány jellegzetes karakter ordenáré balfaszságát kísérhetjük figyelemmel. Azonban a nagy burleszk elmarad, annak ellenére, hogy Grecsó Krisztián forgatókönyve párját ritkító, szellemes történet, hatalmas poénokkal, jól megrajzolt karikatúraszereplőkkel. Ráadásul a színészek - beleértve Koltait - szinte egytől egyig remekül hozzák a figurát: Pogány Judit az állomásfőnökné, Gesztesi Károly a temetőcsősz, Csuja Imre és Lázár Kati a cigányvajda és felesége, Badár Sándor Menyus cigány szerepében telitalálat, a csendőröket alakító Szabó Győző és Pindroch Csaba még régi kollégáiknál, a Borsból ismerős Dezsőnél és Oszinál is hülyébbek. Megannyi jutalomjátékost láthatunk, akik látható élvezettel teszik a dolgukat. Olyannyira, hogy észre sem veszik, hogy a film népszínművesre vett nyelvezete nem működik. Néha olyan érzésem támadt, mintha nem is moziban lennék: a színpadias dialógusok a kor hangulatához próbálnak illeszkedni, de túlságosan mesterkéltek, hiteltelenek. Nem tesz jót a filmnek az sem, hogy épp az a golyószórós dinamika hiányzik belőle, ami a burleszk lényege - Koltai túl sok időt hagy egy-egy poénra, ami pedig rendezői tévedés.

De még ez sem lenne baj, ha - miként az Indul a bakterházban - az állomásfőnököt megleckéztető legény szerepét játszó Szabó Kimmel Tamásban valóban ötcsillagos kópét tisztelhetnénk. A tévéfilm sikerének titka ugyanis elsősorban egy bizonyos Olvasztó Imre nevű kisördög volt. Egy tanyasi fiú, aki emlékezetes alakítása után soha többé nem szerepelt filmben. Szabó Kimmel Tamásra viszont pár órával a film megtekintése után sem emlékszem. Még az a szerencse, hogy ő valóban színész, így biztosan lesz még alkalma bizonyítani.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.