Jutalomutazás - Koltai Róbert: Megy a gőzös (film)

Zene

Koltai Róbert eddigi összes filmrendezése Koltai Róbert figurájára íródott. Pontosabban arra az ártatlan gyermeki tekintetre, ami nemcsak hatalmas lelket tükröz, de alkalomadtán roppant vicces is tud lenni.
Az elmúlt tizenöt évben ez a karakter vált a színész áruvédjegyévé - még az oly népszerű Illetékes elvtárs/úr alakja is erre épül -, az pedig, hogy egykor, a Gyuszi bácsit megelőző időkben ennél sokkal változatosabb filmszínészi feladatokat vállalt, lassan a feledés homályába vész.

Nagy meglepetés, hogy Koltai legújabb filmjében változik a felállás. Nemcsak hogy nem ő játssza a főszerepet, de az általa megformált Bajusz állomásfőnökön sem sok szeretnivaló akad: korrupt, pitiáner gazember, kiskakas a szemétdombján. Mindez mégsem "példátlan". Láttunk már hasonlót Koltaitól, igaz, majd' harminc éve. Ha pedig arra gondolunk, hogy a Rideg Sándor regényéből készült 1979-es tévéfilm, az Indul a bakterház (r.: Mihályfy Sándor) a mai napig hatalmas siker, már érthetőbb a szerepváltás.

A Megy a gőzös történetének nem sok köze van a Bakterházhoz, de az alaphelyzet hasonló; csak most nem gyermek, hanem egy fiatalember leckézteti a galád vasutast. Most is a harmincas években járunk, de nem a tanyavilágban, hanem egy országjáró ereklyés vonat (vö.: a Szent Jobb-turné 1938-39) nyomában, amely a bosszúéhes legény miatt fut zátonyra valahol az isten háta mögött. Az ereklye persze elvész, s mindebből az altesti humort sem nélkülöző hatalmas csetepaténak illene kerekednie. Már csak azért is, mert az állomásfőnök mellett még jó néhány jellegzetes karakter ordenáré balfaszságát kísérhetjük figyelemmel. Azonban a nagy burleszk elmarad, annak ellenére, hogy Grecsó Krisztián forgatókönyve párját ritkító, szellemes történet, hatalmas poénokkal, jól megrajzolt karikatúraszereplőkkel. Ráadásul a színészek - beleértve Koltait - szinte egytől egyig remekül hozzák a figurát: Pogány Judit az állomásfőnökné, Gesztesi Károly a temetőcsősz, Csuja Imre és Lázár Kati a cigányvajda és felesége, Badár Sándor Menyus cigány szerepében telitalálat, a csendőröket alakító Szabó Győző és Pindroch Csaba még régi kollégáiknál, a Borsból ismerős Dezsőnél és Oszinál is hülyébbek. Megannyi jutalomjátékost láthatunk, akik látható élvezettel teszik a dolgukat. Olyannyira, hogy észre sem veszik, hogy a film népszínművesre vett nyelvezete nem működik. Néha olyan érzésem támadt, mintha nem is moziban lennék: a színpadias dialógusok a kor hangulatához próbálnak illeszkedni, de túlságosan mesterkéltek, hiteltelenek. Nem tesz jót a filmnek az sem, hogy épp az a golyószórós dinamika hiányzik belőle, ami a burleszk lényege - Koltai túl sok időt hagy egy-egy poénra, ami pedig rendezői tévedés.

De még ez sem lenne baj, ha - miként az Indul a bakterházban - az állomásfőnököt megleckéztető legény szerepét játszó Szabó Kimmel Tamásban valóban ötcsillagos kópét tisztelhetnénk. A tévéfilm sikerének titka ugyanis elsősorban egy bizonyos Olvasztó Imre nevű kisördög volt. Egy tanyasi fiú, aki emlékezetes alakítása után soha többé nem szerepelt filmben. Szabó Kimmel Tamásra viszont pár órával a film megtekintése után sem emlékszem. Még az a szerencse, hogy ő valóban színész, így biztosan lesz még alkalma bizonyítani.

A Budapest Film bemutatója

Neked ajánljuk