mi a kotta?

Keleti nyitány

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/38. hétre

„Csak három baj van a Nixon Kínában című operával. Egyrészt a librettó, másrészt a zene, harmadrészt a rendezés. Ezeket leszámítva tökéletes” – hangzott el 1988 áprilisában a PBS nevű amerikai tévéadó szégyentelen kritikusától. Pedig a stúdióban ott ült egy bizonyos Walter Cronkite, Nixon küldöttségének egyik tagja is. John Adams operáját – Peter Sellars rendezésében, Alice Goodman librettójával – az előző évben mutatták be, és vegyes fogadtatásra lelt. „Operába illő győzelem, szép, súlyos és gondolatébresztő” – írta egy másik ítész a Chicago Tribune hasábjain. Végül is mindegy, mit írtak, hiszen a Nixon Kínában azon kevés operák egyike, amelyek nem koptak ki, sőt egyre biztosabb helyük van a repertoárban. Ez a több helyszínen játszódó, musical- és balettelemeket is felvonultató opera­show most három alkalommal látható az Eiffel Műhelyházban. „Lenyűgözőnek tartom, ahogy rövid és frappáns popzenei elemekből többórás történet építhető, és egyszerre látunk-hallunk élő, hús-vér szereplőket és majdnem minden drámai jellemfejlődést nélkülöző »hírműsorfigurákat«. Olyan ez az opera, mintha Andy Warhol hírhedt Campbell leveskonzerv képeinek a zenei megfelelője lenne” – mondta Vajda Gergely karmester a darabról, amelynek főszerepeit Szemerédy Károly (Richard Nixon), Kolonits Klára (Pat Nixon), Nyári Zoltán (Mao Ce-tung), Rácz Rita (Csiang Csing) alakítják (Mozdonycsarnok, szeptember 22., 29. és október 5., fél nyolc).

Alig utazott el, máris visszatér Budapestre az ukrán hegedűvirtuóz, Diana Tishchenko, hogy triplázzon a Budapesti Fesztiválzenekarral. Fischer Iván együttese De Falla, Liszt és Dvořák szimfonikus műveit adja elő, de sor kerül a karmester új hegedűversenyének bemutatójára is: „Bach olyan régi francia táncokból komponált szviteket, amiket az ő korában már nem táncoltak. A gavotte, bourrée, gigue, rigaudon, talán nosztalgiát ébreszthettek az idősebb hallgatókban. Ennek a nosztalgiának mai adaptációja az én művem témája. A Tánc­szvit nevű hegedűversenyben lesz bossa nova, ragtime, tangó, boogie-woogie” (Müpa, szeptember 20., 21., háromnegyed nyolc, 22., fél négy).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.