mi a kotta?

Keleti nyitány

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/38. hétre

„Csak három baj van a Nixon Kínában című operával. Egyrészt a librettó, másrészt a zene, harmadrészt a rendezés. Ezeket leszámítva tökéletes” – hangzott el 1988 áprilisában a PBS nevű amerikai tévéadó szégyentelen kritikusától. Pedig a stúdióban ott ült egy bizonyos Walter Cronkite, Nixon küldöttségének egyik tagja is. John Adams operáját – Peter Sellars rendezésében, Alice Goodman librettójával – az előző évben mutatták be, és vegyes fogadtatásra lelt. „Operába illő győzelem, szép, súlyos és gondolatébresztő” – írta egy másik ítész a Chicago Tribune hasábjain. Végül is mindegy, mit írtak, hiszen a Nixon Kínában azon kevés operák egyike, amelyek nem koptak ki, sőt egyre biztosabb helyük van a repertoárban. Ez a több helyszínen játszódó, musical- és balettelemeket is felvonultató opera­show most három alkalommal látható az Eiffel Műhelyházban. „Lenyűgözőnek tartom, ahogy rövid és frappáns popzenei elemekből többórás történet építhető, és egyszerre látunk-hallunk élő, hús-vér szereplőket és majdnem minden drámai jellemfejlődést nélkülöző »hírműsorfigurákat«. Olyan ez az opera, mintha Andy Warhol hírhedt Campbell leveskonzerv képeinek a zenei megfelelője lenne” – mondta Vajda Gergely karmester a darabról, amelynek főszerepeit Szemerédy Károly (Richard Nixon), Kolonits Klára (Pat Nixon), Nyári Zoltán (Mao Ce-tung), Rácz Rita (Csiang Csing) alakítják (Mozdonycsarnok, szeptember 22., 29. és október 5., fél nyolc).

Alig utazott el, máris visszatér Budapestre az ukrán hegedűvirtuóz, Diana Tishchenko, hogy triplázzon a Budapesti Fesztiválzenekarral. Fischer Iván együttese De Falla, Liszt és Dvořák szimfonikus műveit adja elő, de sor kerül a karmester új hegedűversenyének bemutatójára is: „Bach olyan régi francia táncokból komponált szviteket, amiket az ő korában már nem táncoltak. A gavotte, bourrée, gigue, rigaudon, talán nosztalgiát ébreszthettek az idősebb hallgatókban. Ennek a nosztalgiának mai adaptációja az én művem témája. A Tánc­szvit nevű hegedűversenyben lesz bossa nova, ragtime, tangó, boogie-woogie” (Müpa, szeptember 20., 21., háromnegyed nyolc, 22., fél négy).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.