rés a présen

„A legkomolyabb dolog”

Zene

Hámori Máté karmester, a Danubia Zenekar művészeti vezetője

rés a présen: Olyan jól fogadta a közönség a Semmi komoly című sorozatot, hogy ősszel is folytatjátok. Pedig a műfajok keverésével két szék között a pad alá is lehet esni; miért bíztál mégis a sikerben?

Hámori Máté: Tavaly három produkciót mutattunk be. Az elsőben Bach zenéjéhez a folk társult Pál István Szalonnáékkal, a második a népdal révén kézenfekvő asszociáció, Bartók Béla és Takács Dorina ’Дeva’. De talán Mozart és Tálas Áron találkozása aratta a legnagyobb sikert, ebből lemezt is szeretnénk készíteni. Nem találtunk fel semmi újat – ismerjük Jacques Lousser felvételeit –, de izgalmas volt a B-dúr zongoraversenyt jazzváltozatban hallani. Az idei évad Semmi komoly-bemutatóján Puccini és a soul kerül egymás mellé. Mindkét műfajhoz nagy formátumú énekesekre van szükség, akik szerelemről, elhagyásról, szenvedélyről dalolnak, meg is találtuk őket Ádám Zsuzsanna és Tóth Vera személyében.

rap: Sokat beszélünk arról, hogy fontos a zenei nevelés, de a ti zenekarotok különösen elkötelezett ebben: gyerek- és ifjúsági koncerteket tartotok, az ÉNekÚT nevű online platform az iskolai énekórákhoz nyújt segítséget. Van köze ennek ahhoz, hogy magad is apa vagy?

HM: Igen. A gyerekeim hallják, hogy zongorázom, készülök, olykor eljönnek a koncertjeimre, nem tudják elkerülni, hogy találkozzanak a zenével. De nem hiszek abban, hogy erőltetni kell. Meg hát az ember nem próféta a saját hazájában, otthon nem aratok olyan nagy sikert a sajátjaim között, mint a gyerekkoncerteken.

rap: Mi mozgatja meg a gyerekeket a zenében?

HM: Lehet, hogy közhelyet mondok, de a hitelesség. Ha érzik, hogy nem leereszkedni akarok hozzájuk, hanem teljes szívvel csinálom. Nagy energiával kell zenélni, és olyan ez az energia, mint egy gyorsvonat, fel akarnak rá szállni. Érdekes módon a gyerekek hamarabb felkapaszkodnak rá, mint a felnőttek, és ha érzik a svungot, akkor beszélhetek Mozartról, Beethovenről, a zongoráról, a brácsáról, benne lesznek a játékban. És ez, a játék a legkomolyabb dolog.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.