rés a présen

„A legkomolyabb dolog”

Zene

Hámori Máté karmester, a Danubia Zenekar művészeti vezetője

rés a présen: Olyan jól fogadta a közönség a Semmi komoly című sorozatot, hogy ősszel is folytatjátok. Pedig a műfajok keverésével két szék között a pad alá is lehet esni; miért bíztál mégis a sikerben?

Hámori Máté: Tavaly három produkciót mutattunk be. Az elsőben Bach zenéjéhez a folk társult Pál István Szalonnáékkal, a második a népdal révén kézenfekvő asszociáció, Bartók Béla és Takács Dorina ’Дeva’. De talán Mozart és Tálas Áron találkozása aratta a legnagyobb sikert, ebből lemezt is szeretnénk készíteni. Nem találtunk fel semmi újat – ismerjük Jacques Lousser felvételeit –, de izgalmas volt a B-dúr zongoraversenyt jazzváltozatban hallani. Az idei évad Semmi komoly-bemutatóján Puccini és a soul kerül egymás mellé. Mindkét műfajhoz nagy formátumú énekesekre van szükség, akik szerelemről, elhagyásról, szenvedélyről dalolnak, meg is találtuk őket Ádám Zsuzsanna és Tóth Vera személyében.

rap: Sokat beszélünk arról, hogy fontos a zenei nevelés, de a ti zenekarotok különösen elkötelezett ebben: gyerek- és ifjúsági koncerteket tartotok, az ÉNekÚT nevű online platform az iskolai énekórákhoz nyújt segítséget. Van köze ennek ahhoz, hogy magad is apa vagy?

HM: Igen. A gyerekeim hallják, hogy zongorázom, készülök, olykor eljönnek a koncertjeimre, nem tudják elkerülni, hogy találkozzanak a zenével. De nem hiszek abban, hogy erőltetni kell. Meg hát az ember nem próféta a saját hazájában, otthon nem aratok olyan nagy sikert a sajátjaim között, mint a gyerekkoncerteken.

rap: Mi mozgatja meg a gyerekeket a zenében?

HM: Lehet, hogy közhelyet mondok, de a hitelesség. Ha érzik, hogy nem leereszkedni akarok hozzájuk, hanem teljes szívvel csinálom. Nagy energiával kell zenélni, és olyan ez az energia, mint egy gyorsvonat, fel akarnak rá szállni. Érdekes módon a gyerekek hamarabb felkapaszkodnak rá, mint a felnőttek, és ha érzik a svungot, akkor beszélhetek Mozartról, Beethovenről, a zongoráról, a brácsáról, benne lesznek a játékban. És ez, a játék a legkomolyabb dolog.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”