Magyar Narancs: Kereken harminc éve vagy a Bad Seeds tagja. Hogyan csatlakoztál a zenekarhoz?
Jim Sclavunos: Elég sokat jártam erre-arra Európában olyan barátokkal, mint például Wreckless Eric (legendás angol punkzenész – N. I.). Éltem Berlinben és Bécsben is. Amikor elértem egy bizonyos életkort, belegondoltam, hogy oké, zenész vagyok, de folyamatosan melóznom kell mellette. Nem tudtam egyről a kettőre jutni zenészként. Azt akartam, hogy főállásban muzsikálhassak, és a pokolba kívántam a polgári melókat. Ha nincs rendes munkád, annak eléggé kegyetlen következményei tudnak lenni. Szóval lett ez az elhatározásom, és úgy voltam vele, hogy majd meglátjuk. Zenélgettem sok mindenkivel, például Erickel, ahogy már említettem, aztán Tav Falcóval és együttesével, a Panther Burnsszel. 1993-ban éppen Bécsben voltam, amikor fellépett a Bad Seeds. Nicket és Mick Harvey-t régebbről is ismertem – Lydia Lunchcsal zenéltem, és volt egy közös amerikai turnénk. Nick és Mick akkor még a Birthday Party nevű együttesét üzemeltette, ez volt az utolsó amerikai turnéjuk. Ami viszont a bécsi Bad Seeds-koncertet illeti, szívesen elmentem volna megnézni őket nézőként, de nem volt pénzem belépőre, nem tudtam felíratni magam a vendéglistára. Abban reménykedtem, hogy koncert után hátha eljönnek Bécs egyetlen, 24 órán át nyitva tartó éttermébe. Ott vártam őket éjszaka, és tényleg betoppantak! Nick ugyan nem emlékezett rám, de azért jól elbeszélgettünk. A lényeg az volt, hogy a ’94-es Let Love In turnén kellett nekik még egy zenész, aki megszólaltatja az ütőhangszereket meg a csőharangot. Néha a szintetizátort is. Nem sokkal később Mick felhívott, és megkérdezte, hogy csatlakoznék-e, én meg azonnal igent mondtam. Nem volt melóm, nem voltak kilátásaim, elfogyott a pénzem, úgyhogy gyorsan megragadtam a lehetőséget. Mindig is arra vágytam, hogy a zenélésen kívül ne kelljen mással foglalkoznom. Ráadásul itt olyan zenéről volt szó, amit nagyon szeretek. Aztán megcsináltam velük az európai turnét és a Lollapaloozát, és a legnagyobb örömömre marasztaltak. Az 1996-os Murder Ballads album munkálataiban már aktívan részt vettem, és azóta is a zenekar tagja vagyok. Nagyjából ennyi a sztori. Egy kicsit hosszúra nyújtottam, de gondoltam, elhelyezem az egészet a megfelelő kontextusban.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
