képregény - GAIMAN-MCKEAN: FARKASOK A FALBAN

Ha egy kislány azzal talál meg minket, hogy a házfalból szűrődő "mocorgó, osonó, ricsegő-recsegő hangokat" kitörni készülő farkasoknak tulajdonítja, még nem szükséges legott a vadászpuska olajozásába fogni. Lucy azonban nem hétköznapi kislány.

Ha egy kislány azzal talál meg minket, hogy a házfalból szûrõdõ "mocorgó, osonó, ricsegõ-recsegõ hangokat" kitörni készülõ farkasoknak tulajdonítja, még nem szükséges legott a vadászpuska olajozásába fogni. Lucy azonban nem hétköznapi kislány. Neil Gaiman írói világának foglya õ, s ha ismerjük a brit fantasyszerzõ hajlamát a mesék, mítoszok és a valóság határainak minél perfektebb kiradírozására, ha emlékszünk mondjuk arra, hogy a Sandman egyik kiemelkedõ epizódjában a tündérek oly' hihetõ természetességgel közlekedtek (egy darabig) két világ között, ahogyan mi metróra szállunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az ordasok ebben a pazar kiállítású mesekönyvben nem fognak szerényen a tapéta mögött maradni.

A kedvesen abszurd humorral oldott, diszkréten horrorisztikus fabulát Gaiman régi harcostársa, a Sandman-füzetek borítóképeirõl is ismerhetõ Dave McKean karcolja be mélyen az olvasó bõre alá. Mckean tust, olajat és fotófragmentumokat egységbe olvasztó, kivételesen hangulatos, javarészt egész oldalas illusztrációi egy otthonosan kísérteties tónusokban gazdag poétikus álomvilág építõelemei, melyek, ha kell (márpedig a nappaliban randalírozó bundások jelenetsora például csak úgy vonít ez után) szintén üdítõen szellemesek tudnak lenni. Ám - humor és happy end ide vagy oda - nem csupán a takaros ház falai, hanem Gaiman nonszensz meséjének burkolata alatt is mocorog valami komor. Az események után Lucy nem osztja meg többé sejtéseit hõsietlen szüleivel: a fenyegetés gyökeret ver, a védõburok, mint a szappanbuborék, halkan semmivé pattan.

Fordította: Pék Zoltán. Agave, 2011, 56 oldal, 2980 Ft

*****