Az Art Brut jelen esetben nem a Jean Dubuffet nevéhez köthető képzőművészeti irányzatot jelöli, hanem egy 2003-ban alakult, mindeddig három erős és sikeres lemezt a magáénak tudó angol rockzenekart. Az artpunk dandy kinézetű Eddie Argos és társai szabadon értelmezik a zenekarosdit: az Art Brut nem hagyományos értelemben vett zenekar, inkább olyan, mint egy radikális, játékos művészcsoport. A magát egy percig sem komolyan vevő, mégis hitelesen működő szabadcsapat szövegei viccesek és menők, ennek alátámasztására elég meghallgatni a legismertebb számaikat (Form The Band, Emily Kane, My Little Brother, Bad Weekend, Good weekend). A Volt Fesztiválon minden bizonynyal bebizonyítják, hogy élőben is magával ragadóan szellemesek és szórakoztatóak. A zenekar énekesét és meghatározó arcát, a képünkön középen ácsorgó Eddie Argost Chicagóban értük el telefonon.
*
Magyar Narancs: A fesztiválon egy napon játszotok Marilyn Mansonnal, így Sopronban aktuális és vicces értelmet nyer majd az új lemezetek címe (Art Brut vs. Satan). Megnézed majd a koncertjét?
Eddie Argos: Persze, remélem, tudunk majd maradni, hogy megnézzük őt. Biztosan szórakoztató lesz.
MN: Talán erőltetett a párhuzam, de voltaképp az Art Brut is azt csinálja, mint ő, csak más előjellel.
EA: Igen, csak mi nem vesszük annyira komolyan magunkat. Persze szerepet játszunk mi is, csak a számaink sokkal közelebb állnak a hétköznapi élethez, az egyszerű dolgokhoz. A My Little Brother című számunkat például tényleg az öcsémről írtam, de azért, mert már erősen aggódtam miatta. 22 éves korában elkezdett Libertines-koncertekre járni, meg piros bőrdzsekit hordani, folyamatosan ivott. Egy ideig nálam lakott, és akkor írtam róla ezt a számot, ami arról szól, hogy az öcsém hogyan fedezte fel a rock 'n' rollt. Nagyon utálta azt a számot. Ezek nagyon egyszerű dolgok, de hát erről szól a popzene, nem? Végül is minden popzene, ami népszerű, sokan hallgatják, és ha úgy nézzük, Marilyn Manson is az. Elég nehéz meghúzni a határvonalat a popzene és más műfajok között. Nem is nagyon érdemes erőlködni, hogy definiálva legyen az Art Brut zenéje, mert szerintem önmagáért beszél.
MN: Most az Egyesült Államokban turnéztok. Máshogy fogadják ott a zenekart, mint a hazai pályán, Angliában?
EA: Már többször turnéztunk Amerikában, és most már eljutottunk oda, hogy ezerfős kapacitású helyeken játszunk. A legnagyobb különbség az, hogy az angol közönség kicsit ironikusabb, és így jobban veszi a lapot. Beszólogatnak koncerteken meg hasonlók. Az amerikai arcok pedig azért jönnek el, mert látni akarnak minket, tetszik nekik a zenénk, de mondjuk az, aki nem szeret minket, eleve nem jön el a bulinkra. Ez otthon nem így van.
MN: Értik a sajátos brit humorodat az amerikaiak?
EA: Nagyjából igen. Csak néha kicsit túllövök a célon, és olyankor nem értik, hogy mi van. New Yorkban például kijelentettem a színpadon, hogy utálom a Strokest, persze csak viccből. Mindenki pfujolt, én meg jót röhögtem az egészen.
MN: Az irónia az Art Brut tán legfontosabb vonása. Nem volt veled olyan, hogy valamit komolyan akartál mondani, és a közönség arra is azt hitte, hogy csak ironizálsz?
EA: De, ez gyakran előfordul. Ez van, az irónia ilyen, fel kell vállalni ezt, ha már ilyen hozzáállással csináljuk a zenekarosdit. Azért nem kell félreérteni: mi egy "rendes", működő zenekar vagyunk, csak éppen másmilyen módon gondolkodunk az egész popcirkuszról. Nem a megszokott, jól bevált sémákat követjük. Ettől függetlenül persze nem vagyunk vicc- vagy paródiazenekar. Sokkal inkább önmagunkat adjuk, mint más zenekarok.
MN: Az új lemez producere Frank Black volt, a Pixies gitáros-énekese. Mit tett ő hozzá a lemezhez?
EA: Sokkal nyersebb, élőbb hangzása lett. Egyszerű és azonnal működő punklemezt akartunk írni, és vele ezt nagyszerűen sikerült megoldani. Az volt a terv, hogy direkt, koszos számok szülessenek. Így is vettük fel a dalokat, élőben, egyszerre. Frank Black sokat segített ebben - ő már a Pixies-lemezeken is így dolgozott. Már korábban játszottunk vele egyszer, szóval amikor azon agyaltunk, hogy ki legyen a producer, egyből ő jutott eszünkbe. Szerencsére azonnal igent mondott, sőt azt is mondta, hogy a most létező zenekarok közül az Art Brut az egyik legjobb. Az egyik legjobb, érted? Ha ezt mondja rád Frank Black, azért az elég zseniális.
MN: Van egy dal az új albumon DC Comics and Chocolate Milkshake címmel. Ez volna szerinted az élet értelme?
EA: Valami ilyesmi, igen! Megveszek a DC-képregényekért! Egyszerűen nincs is annál jobb, mint ezeket a füzeteket olvasni és gyűjteni. 10 éves koromban kezdtem Batmannel és Pókemberrel, és azóta sem csökkent a rajongásom. Régebben azt gondoltam, hogy a képregények csak gyerekeknek valók, és majd kinövök belőle, de ha elmélyülsz a Batmanben, hamar rájössz, hogy ezt felnőttként is simán lehet olvasni. A kedvenc képregényem most a Green Lantern, de nemrég rákattantam a Marvelnél megjelenő Captain America-sorozatra is.
MN: Mit szóltál ahhoz, hogy alakult a Facebookon egy csoport, amely amellett kampányol, hogy Glam Chops nevű zenekaroddal te képviseld a 2010-es Eurovíziós Dalfesztiválon Nagy-Britanniát?
EA: Igen, láttam az online kampányt. Az a vicces, hogy nem is az anyám vagy valamelyik Glam Chops-tag csinálta. Mindenesetre nagyon vicces lenne, simán bevállalnám, imádom az Eurovízióst! Biztos, hogy nagyon jól szórakoznék a többi fellépőn.
MN: Ha már szóba került a Glam Chops: mi a helyzet az egyéb projektjeiddel?
EA: Nemrég csináltunk egy zenekart Everybody Was In The French Resistance Now néven, ezt Dyan Valdesszel, a Blood Arm bájos énekesnőjével alapítottuk. Van még pár banda, amiben benne vagyok: az Art Goblins, amit Keith TOTP barátommal csinálunk; ő benne van az alkalmilag koncertező The English Travelling Wilburys nevű bandámban is. Persze az Art Brut az első és legfontosabb. A többi zenekar afféle hobbiszinten működik, akkor foglalkozunk vele, ha van időnk, és össze tudjuk egyeztetni a próbákat és a koncertezést. Az a jó, ha minél több zenekar megy párhuzamosan, mert így nem lehet megunni egyiket sem.
MN: Mit hallgattok mostanában a turnébuszban?
EA: Sok mindent, de az aktuális nagy kedvencünk a Supergrass! Az I Should Coco zseniális lemez!
Az Art Brut a Samsung Mobile Aréna színpadán július 4-én, 20.30-kor lép fel. Az interjú megszervezéséért a Neon Music Hungaryt illeti köszönet.
