Képregény és csokis shake - Eddie Argos - Art Brut

  • H. M.
  • 2009. június 25.

Zene

Az Art Brut jelen esetben nem a Jean Dubuffet nevéhez köthető képzőművészeti irányzatot jelöli, hanem egy 2003-ban alakult, mindeddig három erős és sikeres lemezt a magáénak tudó angol rockzenekart. Az artpunk dandy kinézetű Eddie Argos és társai szabadon értelmezik a zenekarosdit: az Art Brut nem hagyományos értelemben vett zenekar, inkább olyan, mint egy radikális, játékos művészcsoport. A magát egy percig sem komolyan vevő, mégis hitelesen működő szabadcsapat szövegei viccesek és menők, ennek alátámasztására elég meghallgatni a legismertebb számaikat (Form The Band, Emily Kane, My Little Brother, Bad Weekend, Good weekend). A Volt Fesztiválon minden bizonynyal bebizonyítják, hogy élőben is magával ragadóan szellemesek és szórakoztatóak. A zenekar énekesét és meghatározó arcát, a képünkön középen ácsorgó Eddie Argost Chicagóban értük el telefonon.

Az Art Brut jelen esetben nem a Jean Dubuffet nevéhez köthető képzőművészeti irányzatot jelöli, hanem egy 2003-ban alakult, mindeddig három erős és sikeres lemezt a magáénak tudó angol rockzenekart. Az artpunk dandy kinézetű Eddie Argos és társai szabadon értelmezik a zenekarosdit: az Art Brut nem hagyományos értelemben vett zenekar, inkább olyan, mint egy radikális, játékos művészcsoport. A magát egy percig sem komolyan vevő, mégis hitelesen működő szabadcsapat szövegei viccesek és menők, ennek alátámasztására elég meghallgatni a legismertebb számaikat (Form The Band, Emily Kane, My Little Brother, Bad Weekend, Good weekend). A Volt Fesztiválon minden bizonynyal bebizonyítják, hogy élőben is magával ragadóan szellemesek és szórakoztatóak. A zenekar énekesét és meghatározó arcát, a képünkön középen ácsorgó Eddie Argost Chicagóban értük el telefonon.

*

Magyar Narancs: A fesztiválon egy napon játszotok Marilyn Mansonnal, így Sopronban aktuális és vicces értelmet nyer majd az új lemezetek címe (Art Brut vs. Satan). Megnézed majd a koncertjét?

Eddie Argos: Persze, remélem, tudunk majd maradni, hogy megnézzük őt. Biztosan szórakoztató lesz.

MN: Talán erőltetett a párhuzam, de voltaképp az Art Brut is azt csinálja, mint ő, csak más előjellel.

EA: Igen, csak mi nem vesszük annyira komolyan magunkat. Persze szerepet játszunk mi is, csak a számaink sokkal közelebb állnak a hétköznapi élethez, az egyszerű dolgokhoz. A My Little Brother című számunkat például tényleg az öcsémről írtam, de azért, mert már erősen aggódtam miatta. 22 éves korában elkezdett Libertines-koncertekre járni, meg piros bőrdzsekit hordani, folyamatosan ivott. Egy ideig nálam lakott, és akkor írtam róla ezt a számot, ami arról szól, hogy az öcsém hogyan fedezte fel a rock 'n' rollt. Nagyon utálta azt a számot. Ezek nagyon egyszerű dolgok, de hát erről szól a popzene, nem? Végül is minden popzene, ami népszerű, sokan hallgatják, és ha úgy nézzük, Marilyn Manson is az. Elég nehéz meghúzni a határvonalat a popzene és más műfajok között. Nem is nagyon érdemes erőlködni, hogy definiálva legyen az Art Brut zenéje, mert szerintem önmagáért beszél.

MN: Most az Egyesült Államokban turnéztok. Máshogy fogadják ott a zenekart, mint a hazai pályán, Angliában?

EA: Már többször turnéztunk Amerikában, és most már eljutottunk oda, hogy ezerfős kapacitású helyeken játszunk. A legnagyobb különbség az, hogy az angol közönség kicsit ironikusabb, és így jobban veszi a lapot. Beszólogatnak koncerteken meg hasonlók. Az amerikai arcok pedig azért jönnek el, mert látni akarnak minket, tetszik nekik a zenénk, de mondjuk az, aki nem szeret minket, eleve nem jön el a bulinkra. Ez otthon nem így van.

MN: Értik a sajátos brit humorodat az amerikaiak?

EA: Nagyjából igen. Csak néha kicsit túllövök a célon, és olyankor nem értik, hogy mi van. New Yorkban például kijelentettem a színpadon, hogy utálom a Strokest, persze csak viccből. Mindenki pfujolt, én meg jót röhögtem az egészen.

MN: Az irónia az Art Brut tán legfontosabb vonása. Nem volt veled olyan, hogy valamit komolyan akartál mondani, és a közönség arra is azt hitte, hogy csak ironizálsz?

EA: De, ez gyakran előfordul. Ez van, az irónia ilyen, fel kell vállalni ezt, ha már ilyen hozzáállással csináljuk a zenekarosdit. Azért nem kell félreérteni: mi egy "rendes", működő zenekar vagyunk, csak éppen másmilyen módon gondolkodunk az egész popcirkuszról. Nem a megszokott, jól bevált sémákat követjük. Ettől függetlenül persze nem vagyunk vicc- vagy paródiazenekar. Sokkal inkább önmagunkat adjuk, mint más zenekarok.

MN: Az új lemez producere Frank Black volt, a Pixies gitáros-énekese. Mit tett ő hozzá a lemezhez?

EA: Sokkal nyersebb, élőbb hangzása lett. Egyszerű és azonnal működő punklemezt akartunk írni, és vele ezt nagyszerűen sikerült megoldani. Az volt a terv, hogy direkt, koszos számok szülessenek. Így is vettük fel a dalokat, élőben, egyszerre. Frank Black sokat segített ebben - ő már a Pixies-lemezeken is így dolgozott. Már korábban játszottunk vele egyszer, szóval amikor azon agyaltunk, hogy ki legyen a producer, egyből ő jutott eszünkbe. Szerencsére azonnal igent mondott, sőt azt is mondta, hogy a most létező zenekarok közül az Art Brut az egyik legjobb. Az egyik legjobb, érted? Ha ezt mondja rád Frank Black, azért az elég zseniális.

MN: Van egy dal az új albumon DC Comics and Chocolate Milkshake címmel. Ez volna szerinted az élet értelme?

EA: Valami ilyesmi, igen! Megveszek a DC-képregényekért! Egyszerűen nincs is annál jobb, mint ezeket a füzeteket olvasni és gyűjteni. 10 éves koromban kezdtem Batmannel és Pókemberrel, és azóta sem csökkent a rajongásom. Régebben azt gondoltam, hogy a képregények csak gyerekeknek valók, és majd kinövök belőle, de ha elmélyülsz a Batmanben, hamar rájössz, hogy ezt felnőttként is simán lehet olvasni. A kedvenc képregényem most a Green Lantern, de nemrég rákattantam a Marvelnél megjelenő Captain America-sorozatra is.

MN: Mit szóltál ahhoz, hogy alakult a Facebookon egy csoport, amely amellett kampányol, hogy Glam Chops nevű zenekaroddal te képviseld a 2010-es Eurovíziós Dalfesztiválon Nagy-Britanniát?

EA: Igen, láttam az online kampányt. Az a vicces, hogy nem is az anyám vagy valamelyik Glam Chops-tag csinálta. Mindenesetre nagyon vicces lenne, simán bevállalnám, imádom az Eurovízióst! Biztos, hogy nagyon jól szórakoznék a többi fellépőn.

MN: Ha már szóba került a Glam Chops: mi a helyzet az egyéb projektjeiddel?

EA: Nemrég csináltunk egy zenekart Everybody Was In The French Resistance Now néven, ezt Dyan Valdesszel, a Blood Arm bájos énekesnőjével alapítottuk. Van még pár banda, amiben benne vagyok: az Art Goblins, amit Keith TOTP barátommal csinálunk; ő benne van az alkalmilag koncertező The English Travelling Wilburys nevű bandámban is. Persze az Art Brut az első és legfontosabb. A többi zenekar afféle hobbiszinten működik, akkor foglalkozunk vele, ha van időnk, és össze tudjuk egyeztetni a próbákat és a koncertezést. Az a jó, ha minél több zenekar megy párhuzamosan, mert így nem lehet megunni egyiket sem.

MN: Mit hallgattok mostanában a turnébuszban?

EA: Sok mindent, de az aktuális nagy kedvencünk a Supergrass! Az I Should Coco zseniális lemez!

Az Art Brut a Samsung Mobile Aréna színpadán július 4-én, 20.30-kor lép fel. Az interjú megszervezéséért a Neon Music Hungaryt illeti köszönet.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.