Koncert

Kesztyűs kézzel

A Depeche Mode Budapesten

  • Nagy István
  • 2017. június 20.

Zene

Ha van olyan együttes, amely hazánkban mindennap garantáltan telt házat vonzana, az a Depeche Mode. Amikor legutóbb, négy éve itt voltak, még a Puskás Ferenc Stadionban játszottak, de azt közben lebontották, így a Groupama Arénának (Fradi-pálya) jutott a feladat, hogy vendégül lássa Dave Gahanéket, valamint az őket tűzön-vízen át követő rajongóikat.

A Depeche Mode iránti rajongás azért tűnhet a hétköznapi ember számára felfoghatatlannak, mert a zenekar utoljára húsz éve adott ki igazán izgalmas albumot, a 21. századi felhozatalukból még egy ütőképes válogatáslemezt sem nagyon lehetne összeállítani. Az idei Spirit (bővebben: A jelen még sötétebb, Magyar Narancs, 2017. április 23.) sem sok vizet zavart, így még inkább csodálatra méltó néhány ember fanatizmusa, például az egyik ismerősömé, aki a mostani turnén is legalább tízszer megnézi a Mode-ot.

A többség persze inkább a régi dalokra kíváncsi. Intróként a Revolution című Beatles-klasszikus csendül fel, s ilyenkor azt várná az ember, hogy majd a Where’s The Revolutionbe csapnak bele, de nem – a Going Backwards a nyitódal, amihez képest a másodiknak választott So Much Love-ban sokkal több spiritusz van. Aztán máris jön az időutazás a Barrel Of A Gunnal, ennyi elég is, hogy megállapítsuk: a zenekar remekül össze van rakva. A korábban sokszor félreéneklő Gahan most hibátlanul teljesít, ahogy Martin Gore is, a „póttagok” – Peter Gordeno billentyűs és Christian Eigner dobos – hozzák a kötelezőt, Fletch pedig Fletch, bár arra azért kíváncsi lennék, hogy mennyi fogy abból a pólóból, ami csak őt ábrázolja.

A szettlista elég jól van összeállítva. Persze kimarad pár klasszikus, viszont meglepő módon két dal is befér a gyengécske Sounds Of The Universe-ről, sőt a Wrong most elég nagyot üt. A Delta Machine-ről semmi nem hangzik el, a két Martin-blokk (az A Question Of Lust és a Home, illetve a Somebody) egyszerűen parádés. A Just Can’t Get Enough-ot hála az égnek kihagyják, viszont van Bowie-tribute: Gahan szenzációsan énekli a Heroest, végül a Never Let Me Down Againben a 24 ezer néző jelentős hányada fehér kesztyűben integet jobbra-balra. Most láttam hetedszer a Depeche Mode-ot, és most tetszettek a legjobban. Úgy igazán csak a Policy Of Truth-t hiányoltam, különben nem sok kérdés maradt. Maximum az, hogy Dave Gahan mit vásárolt a CBA-ban?

Groupama Aréna, 2017. május 22.

Neked ajánljuk

Nem alszik

Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?

Túl sok

  • Sándor Panka

A nézőteret sűrű köd borítja, a színpadképet a szürke szín dominálja. Ferdén elhelyezett ajtók keretezik a színpad közepére állított lépcsősort (díszlet, jelmez: Tihanyi Ildi).

Egy doboz lenne

Zuhog az eső, Martin többszöri eltévedés után jut el az Ardennek mélyén lévő a faluba, ahol régen nem látott apja meghalt. Mivel az apja kimondottan azt kérte, helyben hantolják el, ám a temető már tele van, Martin a furcsa sírásó segítségével egy rejtélyes, sok-sok éve nem látogatott sírt akar kiüríteni.

Ki a hülye?

  • Sándor Panka

A színpadon két forgatható szobabelső, a kettő között szintén mozgatható, jellegzetes zöld falusi kerítés. Az elemek mobilizálásával a történet összes helyszíne megjeleníthető. Kovács Dániel Ambrus nem csak rendezte a darabot, ő tervezte a látványt is, s az nem csak az ötletes térkonstrukciók miatt működött. A kopottas szobabelsők úgy teremtenek sivár atmoszférát, hogy közben furcsa nosztalgiát is érzünk irántuk.

Nemesítő idő

Huszonhárom év után újra találkozik egy Férfi és egy Nő. Egykor szerelmespár voltak, ma valami megkésett randevúszerű találkozójuk van egy kölcsönlakásban. Néhány retrónak ható bútor, mázas kisszobor meg klasszik nipp veszi őket körül, a háttér meg egy méretes faliszőnyeg, cirkuszi vagy farsangi jelenettel. A Nő Amerikában él, a Férfi itthon maradt.

Tartsd szárazon a tésztát!

  • Kiss Annamária

Mintha vége lenne az előadásnak, tapsolnánk, ám szólítanak az alkotók, hogy foglaljunk helyet a színpad egyik vagy másik szélénél attól függően, szerintünk bűnös vagy ártatlan az ókori görög hősnő. De nemcsak térfelet választunk, meg is kell védenünk az álláspontunkat. A két csoport, szokatlan módon sok mindenben egyetért, megérti egymást. Érvényes vita bontakozik ki.

Hogy igaz legyen

  • Antoni Rita

Nehéz nem észrevenni, hogy a Libri könyvesboltjaiban egy ideje, pontosabban amióta az államilag bőkezűen támogatott Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) beszállt a Libri–Bookline kiadócsoportba, központi helyen, gúlákba állítva díszelegnek az MCC Press „genderellenes” (azaz, a feminista és LMBTQ jogi törekvéseket lejáratni igyekvő) kiadványai, jelentős ellensúlyozás nélkül.

Az iskolapénz

Múlt pénteken öt, a polgári engedetlenségi akciósorozatban részt vevő fővárosi középiskolai tanárt rúgtak ki a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. E hét elején az illetékes tankerület vezetője személyesen adott át írásbeli figyelmeztetést a zuglói Szent István Gimnázium három pedagógusának.

Akkor minek?

A hét elején az Országgyűlés elfogadta azokat a törvényjavaslatokat illetve -módosításokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kormány ki tudja énekelni az uniós források egyelőre felfüggesztett részét, 7,5 milliárd euró végösszegben, az Európai Bizottságtól és az Európai Tanácstól.