Koncert

Kesztyűs kézzel

A Depeche Mode Budapesten

Zene

Ha van olyan együttes, amely hazánkban mindennap garantáltan telt házat vonzana, az a Depeche Mode. Amikor legutóbb, négy éve itt voltak, még a Puskás Ferenc Stadionban játszottak, de azt közben lebontották, így a Groupama Arénának (Fradi-pálya) jutott a feladat, hogy vendégül lássa Dave Gahanéket, valamint az őket tűzön-vízen át követő rajongóikat.

A Depeche Mode iránti rajongás azért tűnhet a hétköznapi ember számára felfoghatatlannak, mert a zenekar utoljára húsz éve adott ki igazán izgalmas albumot, a 21. századi felhozatalukból még egy ütőképes válogatáslemezt sem nagyon lehetne összeállítani. Az idei Spirit (bővebben: A jelen még sötétebb, Magyar Narancs, 2017. április 23.) sem sok vizet zavart, így még inkább csodálatra méltó néhány ember fanatizmusa, például az egyik ismerősömé, aki a mostani turnén is legalább tízszer megnézi a Mode-ot.

A többség persze inkább a régi dalokra kíváncsi. Intróként a Revolution című Beatles-klasszikus csendül fel, s ilyenkor azt várná az ember, hogy majd a Where’s The Revolutionbe csapnak bele, de nem – a Going Backwards a nyitódal, amihez képest a másodiknak választott So Much Love-ban sokkal több spiritusz van. Aztán máris jön az időutazás a Barrel Of A Gunnal, ennyi elég is, hogy megállapítsuk: a zenekar remekül össze van rakva. A korábban sokszor félreéneklő Gahan most hibátlanul teljesít, ahogy Martin Gore is, a „póttagok” – Peter Gordeno billentyűs és Christian Eigner dobos – hozzák a kötelezőt, Fletch pedig Fletch, bár arra azért kíváncsi lennék, hogy mennyi fogy abból a pólóból, ami csak őt ábrázolja.

A szettlista elég jól van összeállítva. Persze kimarad pár klasszikus, viszont meglepő módon két dal is befér a gyengécske Sounds Of The Universe-ről, sőt a Wrong most elég nagyot üt. A Delta Machine-ről semmi nem hangzik el, a két Martin-blokk (az A Question Of Lust és a Home, illetve a Somebody) egyszerűen parádés. A Just Can’t Get Enough-ot hála az égnek kihagyják, viszont van Bowie-tribute: Gahan szenzációsan énekli a Heroest, végül a Never Let Me Down Againben a 24 ezer néző jelentős hányada fehér kesztyűben integet jobbra-balra. Most láttam hetedszer a Depeche Mode-ot, és most tetszettek a legjobban. Úgy igazán csak a Policy Of Truth-t hiányoltam, különben nem sok kérdés maradt. Maximum az, hogy Dave Gahan mit vásárolt a CBA-ban?

Groupama Aréna, 2017. május 22.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.