A Bálint Ház által szervezett és a pészach megünnepléséhez kapcsolódó kiállításon egyetlen munka látható, Mátrai Erik 2005-ös videoinstallációja, amely az Egyiptom népét sújtó tíz csapás után bekövetkezõ kivonulás utolsó állomását dolgozza fel. Mátrai gyakran nyúlt újszövetségi történetekhez (növényi tövisekbõl kirakott Jézus, mozgó, a történetet újrajátszó videoikonok a keresztútról vagy az angyali üdvözletrõl) és vallási szimbólumokhoz (röpködõ gyermek angyalkák gumibugyiban), de ószövetségi témát csak itt dolgoz föl. Bár a bálványimádás megakadályozására bevezették az ábrázolás teljes tilalmát (a Tóra egyes jelenetei a keresztény képtípusok által váltak "láthatóvá"), a zsidó mûvészetben mindig is jelen voltak a szimbolikus tartalmú díszítõ motívumok. A munka egyrészt emlékeztet a kettéváló tengeren száraz lábbal átkelõ népre, másrészt maga is egy különleges, mert mozgó ornamens. A befogadó útja két embermagasságú vetítõvászon között vezet, melyeken a megállás nélkül zubogó, valami rejtélyes hajtóerõtõl felfelé törõ vízfolyam látható, s ezt a mozgó képet a víztömeg dübörgõ, morgó és morajló hangja teszi még plasztikusabbá. A csupasz és impozáns tér pedig mintegy körülöleli a Mózes pálcája nyomán kõfalként álló tenger csodájának újjászületését.
Budapest VII., Rumbach Sebestyén utca 11-13., megtekinthetõ május 31-ig.
*****
