kiállítás - AGE:L DRIM WORLD - DRÉGELY IMRE

  • Böröczfy Virág
  • 2011. március 17.

Zene

Ha a retrospektív kiállítás kifejezést halljuk, nagy terekre, kronologikus áttekintésre, vaskos katalógusra gondolunk. Ha megtudjuk, hogy több évtizede egy adott művészeti ágban tevékenykedő, számos díjjal elismert alkotóról van szó, várakozásunk fokozódik.
Ha a retrospektív kiállítás kifejezést halljuk, nagy terekre, kronologikus áttekintésre, vaskos katalógusra gondolunk. Ha megtudjuk, hogy több évtizede egy adott mûvészeti ágban tevékenykedõ, számos díjjal elismert alkotóról van szó, várakozásunk fokozódik.

Ez esetben azonban csalódnunk kell. Hiába ugyanis minden jó szándék, egy kisméretû magángaléria nem tudja pótolni, amit a "nagy" magyar állami fotómûvészeti intézményrendszer folyamatosan elmulaszt. Nincsenek visszatekintõ, alkotói pályákat bemutató tárlatok, ha pedig elvétve mégis találkozni ilyennel, az leginkább az adott alkotó önmenedzselésének érdeme. Drégely Imre a hazai fotográfus-középgeneráció egyik legjelentõsebb tagja, az 1980-as évek vége óta folyamatosan alkot és kiállít kisebb-nagyobb bemutatókon. Nyilvánvalóan nem okozna számára különösebb nehézséget egy munkásságát áttekintõ kiállítási anyag összeállítása, ahogyan egy önálló fotóalbum megtöltése sem, amivel egyelõre szintén nem rendelkezik.

A Nessim Galéria saját korlátainak figyelmen kívül hagyásával a mûvész ötvenedik születésnapjára hivatkozva hirdette meg az eddigi életmûre visszapillantó tárlatot. A nem túl nagy méretû kiállítótérben egymást érik a különbözõ korszakokból származó fõmûvek, amik ilyen koncentrációban kioltják egymást. Pedig Drégely esetében érdemes külön szemlélni az egyes mûveket, ugyanis a kísérleti, önreflektív attitûd jelentõs technikai felkészültséggel, precizitással társul, ráadásul a képek többsége éppen a médium lehetõségeinek analitikus vizsgálatára vállalkozik: minden részlet számít, a befogadó részérõl pedig intenzív figyelmet igényelnek. Ennek lehetetlensége miatt azonban a tárlat megmarad gyenge kezdeményezésnek, és csak reménykedni tudunk abban, hogy láthatunk egyszer egy valódi Drégely-retrospektívet is.

Nessim Galéria, április 1-jéig

**

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.