Ez esetben azonban csalódnunk kell. Hiába ugyanis minden jó szándék, egy kisméretû magángaléria nem tudja pótolni, amit a "nagy" magyar állami fotómûvészeti intézményrendszer folyamatosan elmulaszt. Nincsenek visszatekintõ, alkotói pályákat bemutató tárlatok, ha pedig elvétve mégis találkozni ilyennel, az leginkább az adott alkotó önmenedzselésének érdeme. Drégely Imre a hazai fotográfus-középgeneráció egyik legjelentõsebb tagja, az 1980-as évek vége óta folyamatosan alkot és kiállít kisebb-nagyobb bemutatókon. Nyilvánvalóan nem okozna számára különösebb nehézséget egy munkásságát áttekintõ kiállítási anyag összeállítása, ahogyan egy önálló fotóalbum megtöltése sem, amivel egyelõre szintén nem rendelkezik.
A Nessim Galéria saját korlátainak figyelmen kívül hagyásával a mûvész ötvenedik születésnapjára hivatkozva hirdette meg az eddigi életmûre visszapillantó tárlatot. A nem túl nagy méretû kiállítótérben egymást érik a különbözõ korszakokból származó fõmûvek, amik ilyen koncentrációban kioltják egymást. Pedig Drégely esetében érdemes külön szemlélni az egyes mûveket, ugyanis a kísérleti, önreflektív attitûd jelentõs technikai felkészültséggel, precizitással társul, ráadásul a képek többsége éppen a médium lehetõségeinek analitikus vizsgálatára vállalkozik: minden részlet számít, a befogadó részérõl pedig intenzív figyelmet igényelnek. Ennek lehetetlensége miatt azonban a tárlat megmarad gyenge kezdeményezésnek, és csak reménykedni tudunk abban, hogy láthatunk egyszer egy valódi Drégely-retrospektívet is.
Nessim Galéria, április 1-jéig
**
