kiállítás - BELSÕ UTAK KÉPEI. ART BRUT AUSZTRIÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

  • - dck -
  • 2008. november 6.

Zene

. A sárgaházba került "tébolyodottak" és a társadalomból valamilyen okból ugyanide kisodródottak között elmosódik a határvonal.
. A sárgaházba került "tébolyodottak" és a társadalomból valamilyen okból ugyanide kisodródottak között elmosódik a határvonal. A Lipóton kezelték skizofréniával Nemes-Lampérth Józsefet, több alkoholbeteg mûvészt (köztük Altorjai Sándort), sõt itt vegetált kilenc évig Gulácsy Lajos is. De a folyamat fordítva is mûködött; már az avantgárd is tanult a primitív mûvészet megoldásaiból, a látomásos elmebetegek és a gyermekek rajzaiból, mígnem a nyers és brutális mûvészet Jean Dubuffet - és gyûjteménye - révén felszivárgott az ún. magas mûvészetbe. A kiállításon bemutatott több mint százötven mû befogadása sajátos, már-már skizofrén helyzetbe kergeti a nézõt. Mûalkotásokat lásson e munkákban, melyeken a mûvészeti kánonok és technikai megoldások tagadása mellett ösztönösen kirobbannak a belsõ tartalmak, vagy klinikai dokumentumként (pszichiátriai betegek kórrajzainak részeként) tekintsen rájuk? Függetleníthetõ-e nézés és értékelés e tudástól? Természetes, hogy "hibbant" emberek is képesek minõségit alkotni (lásd Csontváryt, amúgy meg a zseni, az õrült és a paraszthajszál esetét), s hogy normális esetben a hátrányos helyzet sem jelenthet akadályt a kiteljesedéshez. Az osztrák mûvészetterápiás mûhelyekbõl származó munkák prezentálásának elsõdleges célja a társadalmi elõítéletek felszámolása. Nemes cél, hisz melyik látogatónak van papírja arról, hogy ép eszû?

Az osztrák vándorkiállítás és a Budapesti Pszichiátriai Múzeum anyagát izgalmasan egészítik ki az ötvenes években a Duna-deltába deportált gróf Teleki Ernõ önterápiás célból naponta készített kifinomult, sokszor humoros rajzai. A korszak által egzisztenciálisan megtiport Teleki amorf démonok, fenyegetõ fantázialények között élte le életét: sosem került elmegyógyintézetbe. Egy volt közülünk, a "normálisak" közül.

MNG, Budavári Palota, C épület, nyitva: november 9-ig, hétfõ kivételével 10.00-tõl 18.00-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.