kiállítás - BELSÕ UTAK KÉPEI. ART BRUT AUSZTRIÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

  • - dck -
  • 2008. november 6.

Zene

. A sárgaházba került "tébolyodottak" és a társadalomból valamilyen okból ugyanide kisodródottak között elmosódik a határvonal.
. A sárgaházba került "tébolyodottak" és a társadalomból valamilyen okból ugyanide kisodródottak között elmosódik a határvonal. A Lipóton kezelték skizofréniával Nemes-Lampérth Józsefet, több alkoholbeteg mûvészt (köztük Altorjai Sándort), sõt itt vegetált kilenc évig Gulácsy Lajos is. De a folyamat fordítva is mûködött; már az avantgárd is tanult a primitív mûvészet megoldásaiból, a látomásos elmebetegek és a gyermekek rajzaiból, mígnem a nyers és brutális mûvészet Jean Dubuffet - és gyûjteménye - révén felszivárgott az ún. magas mûvészetbe. A kiállításon bemutatott több mint százötven mû befogadása sajátos, már-már skizofrén helyzetbe kergeti a nézõt. Mûalkotásokat lásson e munkákban, melyeken a mûvészeti kánonok és technikai megoldások tagadása mellett ösztönösen kirobbannak a belsõ tartalmak, vagy klinikai dokumentumként (pszichiátriai betegek kórrajzainak részeként) tekintsen rájuk? Függetleníthetõ-e nézés és értékelés e tudástól? Természetes, hogy "hibbant" emberek is képesek minõségit alkotni (lásd Csontváryt, amúgy meg a zseni, az õrült és a paraszthajszál esetét), s hogy normális esetben a hátrányos helyzet sem jelenthet akadályt a kiteljesedéshez. Az osztrák mûvészetterápiás mûhelyekbõl származó munkák prezentálásának elsõdleges célja a társadalmi elõítéletek felszámolása. Nemes cél, hisz melyik látogatónak van papírja arról, hogy ép eszû?

Az osztrák vándorkiállítás és a Budapesti Pszichiátriai Múzeum anyagát izgalmasan egészítik ki az ötvenes években a Duna-deltába deportált gróf Teleki Ernõ önterápiás célból naponta készített kifinomult, sokszor humoros rajzai. A korszak által egzisztenciálisan megtiport Teleki amorf démonok, fenyegetõ fantázialények között élte le életét: sosem került elmegyógyintézetbe. Egy volt közülünk, a "normálisak" közül.

MNG, Budavári Palota, C épület, nyitva: november 9-ig, hétfõ kivételével 10.00-tõl 18.00-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.