kiállítás - BELSÕ UTAK KÉPEI. ART BRUT AUSZTRIÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

  • - dck -
  • 2008. november 6.

Zene

. A sárgaházba került "tébolyodottak" és a társadalomból valamilyen okból ugyanide kisodródottak között elmosódik a határvonal.
. A sárgaházba került "tébolyodottak" és a társadalomból valamilyen okból ugyanide kisodródottak között elmosódik a határvonal. A Lipóton kezelték skizofréniával Nemes-Lampérth Józsefet, több alkoholbeteg mûvészt (köztük Altorjai Sándort), sõt itt vegetált kilenc évig Gulácsy Lajos is. De a folyamat fordítva is mûködött; már az avantgárd is tanult a primitív mûvészet megoldásaiból, a látomásos elmebetegek és a gyermekek rajzaiból, mígnem a nyers és brutális mûvészet Jean Dubuffet - és gyûjteménye - révén felszivárgott az ún. magas mûvészetbe. A kiállításon bemutatott több mint százötven mû befogadása sajátos, már-már skizofrén helyzetbe kergeti a nézõt. Mûalkotásokat lásson e munkákban, melyeken a mûvészeti kánonok és technikai megoldások tagadása mellett ösztönösen kirobbannak a belsõ tartalmak, vagy klinikai dokumentumként (pszichiátriai betegek kórrajzainak részeként) tekintsen rájuk? Függetleníthetõ-e nézés és értékelés e tudástól? Természetes, hogy "hibbant" emberek is képesek minõségit alkotni (lásd Csontváryt, amúgy meg a zseni, az õrült és a paraszthajszál esetét), s hogy normális esetben a hátrányos helyzet sem jelenthet akadályt a kiteljesedéshez. Az osztrák mûvészetterápiás mûhelyekbõl származó munkák prezentálásának elsõdleges célja a társadalmi elõítéletek felszámolása. Nemes cél, hisz melyik látogatónak van papírja arról, hogy ép eszû?

Az osztrák vándorkiállítás és a Budapesti Pszichiátriai Múzeum anyagát izgalmasan egészítik ki az ötvenes években a Duna-deltába deportált gróf Teleki Ernõ önterápiás célból naponta készített kifinomult, sokszor humoros rajzai. A korszak által egzisztenciálisan megtiport Teleki amorf démonok, fenyegetõ fantázialények között élte le életét: sosem került elmegyógyintézetbe. Egy volt közülünk, a "normálisak" közül.

MNG, Budavári Palota, C épület, nyitva: november 9-ig, hétfõ kivételével 10.00-tõl 18.00-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.