Kiállítás - Berci bolyongó utódai - Ûr/Tér

Zene

Éppen harminc éve, 1980. június 3-án tért vissza a világűrből a Szojuz-35 fedélzetén Farkas Bertalan. A Boulevard és Brezsnyev (B&B) Galériában látható kiállítást akár tekinthetnénk évfordulós tisztelgésnek, már csak azért is, mert egy molinóra festett képen maga az első magyar űrhajós és társa, Valerij Kubaszov is megjelenik - igaz, a galériát reklámozva. Maga a cím azonban elsősorban a B&B Galéria 2006-ban induló történetének legújabb fejezetére utal, egy olyan akcióra, melynek során a galéria művészei és támogatói május elsején önkényesen birtokba vettek egy, a Király és a Kisdiófa utca sarkán évek óta üresen álló üzlethelyiséget.

Éppen harminc éve, 1980. június 3-án tért vissza a világűrből a Szojuz-35 fedélzetén Farkas Bertalan. A Boulevard és Brezsnyev (B&B) Galériában látható kiállítást akár tekinthetnénk évfordulós tisztelgésnek, már csak azért is, mert egy molinóra festett képen maga az első magyar űrhajós és társa, Valerij Kubaszov is megjelenik - igaz, a galériát reklámozva. Maga a cím azonban elsősorban a B&B Galéria 2006-ban induló történetének legújabb fejezetére utal, egy olyan akcióra, melynek során a galéria művészei és támogatói május elsején önkényesen birtokba vettek egy, a Király és a Kisdiófa utca sarkán évek óta üresen álló üzlethelyiséget.

A foglalt ház, s ezen belül a képzőművészeti célú squattolás ritka jelenség Magyarországon. Az úttörő talán az Újlak Csoport volt - 1989-ben a pusztulásra ítélt Hungária fürdőt, majd az üresen álló, romos Újlak mozit, 1991-ben a Tűzoltó utcai egykori tésztagyárat foglalták el és használták kiállítási helyszínként -, s a ma már Trafó néven ismert, évtizedek óta üresen álló Liliom utcai épületet is eredetileg francia művészek tették "lakhatóvá". A nagyobb publicitást kapó házfoglalások, például a Centrum Csoport akciói (2004-ben az Úttörő Áruházban, 2005-ben egy Kazinczy utcai házban rendezkedtek be) inkább az Európában elterjedt szubkulturális életforma lenyomatai, ahol az egyéb rendezvények (aktivista, globalizációkritikus előadások, filmklub és koncert) mellett azért jut hely a képzőművészetnek is. (Hasonló modell üzleti alapon is működhet; két, elsősorban romkocsmaként ismert épületben - a Hegedű utcai Tűzraktérben és az Akácfa utcában található Fogasházban - ingyen használhatnak műteremként helyiségeket fiatal művészek.)

Victora Zsolt, a B&B Galéria vezetője a "lehet más a művészet" jegyében egy másik utat választott. Bár már 2007-ben az Erzsébetvárosi Önkormányzathoz fordult, hogy üresen álló üzlethelyiségeit csekély bérleti díj fejében adja át ideiglenesen civil közösségeknek, ezen belül galériáknak, javaslatát évekig válaszra sem méltatták. Nem tudni, hogy azért-e, mert pályázata elveszett a bürokrácia útvesztőiben, esetleg senki sem látott benne fantáziát, mindenesetre biztos, hogy a maga nyolcvannál több kiállításával a B&B mindent megtett, hogy kulturális oázist varázsoljon a minden erőfeszítés ellenére megint egyre inkább pusztuló, üres bérleményektől ásítozó Király utcában. A B&B egyszerre volt találkozóhely és kiállítótér, turistacsalogató látványosság és utcai fesztiválok generátora, egy olyan egyedi és szabad jelenség, amelyben a kultúra nem eladandó áruként, hanem élményként manifesztálódott. Miután a B&B március végén költözni kényszerült a korábban használt Király utcai üzletből, a művészek és barátok úgy döntöttek, hogy - az önkormányzatot is értesítve - áthelyezik székhelyüket egy kihasználatlan helyiségbe: meghódítanak és elfoglalnak egy üres teret, életet lehelnek a semmibe, számolva azzal, hogy akár költözniük kell. Tovább a Király utcán, más kongó és kietlen, kihasználatlanul leromló boltok falai közé, beteljesítve a mottójukat: "legyen ez a galéria a hajléktalan művészet vándorcirkusza, mely bolygó hollandiként vándorol a hajdani gettó főutcáján".

A kiállítás címe tehát egyrészt e honfoglalásra reflektál, a művek egy része pedig a hiány és a magány, a sík és a tér kérdéseit járja körül. Láthatunk megfoghatatlan térben álló, csak egy apró pingvin társaságát élvező alakot (Bene Zsuzsa), telefonálás közben (holt időben) készült firkarajzokat, ember nélküli enteriőröket, a Lipótmező lakóiról készült fotósorozatot (e művel nyerte el Hernád Géza a 2008-as Magyar Sajtófotó pályázat fődíját) vagy olyan művet, amely úgy játszik a kitöltött és kitöltetlen (üres) terekkel, hogy a szorgosan futkosó hangyákból tiltott önkényuralmi jelképek (vörös csillag és horogkereszt) részletei állnak össze (Fock Máté). A témába belefér a frivol játékosság (egy óriási, rózsaszín plüss női nemi szerv "szobrával"), de az olyan letisztult alkotások is, mint például Bálványos Levente síkreliefjei a fehér gipszfelületeken árválkodó háztöredékekkel, épületfragmentumokkal. A majd hatvan kiállító művész között vannak komoly művészeti elismeréssel, például Strabag-díjjal jutalmazott alkotók (Király Gábor, Varga György), de olyan fiatal tehetségek is, mint a különös képi világú grúz Sophie Magiasvili. A látogató a ráérős bóklászás közben zenét hallgathat, s ha párban érkezik, akár pingpongozhat is.

De már nem soká. Lapzártakor az önkormányzat válaszlépésre szánta el magát, s felszólította a galéria vezetőjét, hogy a művészek által kitakarított és rendbe szedett helyet "8 napon belül rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban" - azaz üresen, és tesszük hozzá, nyilván "visszakoszolva" adja át a bérlemény tulajdonosának. Az önkormányzat tehát nem kér az értékteremtésből. Bár ha Farkas Bertalan nem lett volna éppen külföldön, és elment volna a megnyitóra, talán más lenne a helyzet. Főként, ha a szkafandert is magára húzza.

Boulevard és Brezsnyev Galéria, Bp. VII., Király u. 39. Nyitva: bizonytalan ideig (de legalább június 15-ig).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.