A kiállított sorozat minden egyes képét trapéz alakú keretbe foglalták, mintha az alulról szemlélõdõ nézõ perspektíváját képezné le a fölfelé haladva egyre keskenyebb képmezõ, mely egyszersmind a mellképek és -szobrok klasszikus kompozíciós vonalait is megmutatja a vállaktól a fej felé haladva. Eme arcképcsarnokban azonban kizárólag arctalan figurák láthatók, ugyanis csak a fej-, nyak- és vállforma kontúr nélküli kirajzolódása, a felület "kitakarása" valósul meg a függõlegesen vagy épp vízszintesen húzott, vastag, egyenes vonalak révén. Különös, vibráló faktúrák keletkeznek a kifáradó ecset alig festékes vonásaiból, türelmesen végighúzott pszeudo vonalrasztereibõl. "A nagy arcok is elmosódnak" - állítja az alkotó, aki a kiállítótér egyes sarkaiba fehér pólóval behúzott támlájú székeket helyezett, melyek feliratai: "SZIMPLA" és "MENTES". És valóban, e papírképeken szereplõ "arcok" mind "szimplák", mégis egyediek minden ízükben, miközben látszólag "mentesek" az egyedítõ jegyektõl.
feLugossy panteonjában szerepel mindenki és senki: az arctalanságtól való félelem és ennek ellentéte is megmutatkozik itt, ennyi részletbõl kirajzolódik egy egész, az eltûnt részek mögött az "idegen" egész.
Galéria IX, Bp., IX., Ráday u. 47., megtekinthetõ október 15-ig
*****
