A művész elmondása szerint az utóbbi időben egészen rákattant a scrabble-re: magányos játéka során nemcsak anagrammákat gyárt, hanem kurátori szövegeket, híreket is remixel, azaz a betűkből - gyakran szeszélyes eltorzításukkal - új, olykor angol nyelvű szavakat állít össze. A Liget Galéria esetében a kiindulási pont a szubkulturális kísérleteknek is helyet biztosító kiállítóhely neve volt: a homlokzaton található tizenkét betű (amelyekből öt kétszer is megtalálható a névben) és az ékezet. A koncepció szerint ezek variációjából állt volna össze a hely új "imázsa", neve vagy a Liget Galéria kulturális pozíciójára, esetleg a művész aktuális állapotára stb. reflektáló felirat. Míg a februári felirat a kortárs képzőművészeti szcénát befolyásoló, már-már követhetetlenül gyorsan zajló eseményekre (NKA-elvonások, a Műcsarnok igazgatói posztjához kötött pályázat furcsa végkifejlete) reflektált volna (LETARGIA), később a majdan felépülő új múzeumi negyed koncepciója tett a művészre mély benyomást (MIRAGE GATE).
A kiállítás megnyitójára két felirat készült el. Az utcai fronton az ALL RIGHT kifejezés látható. Pozitív olvasatban vonatkozhat a galéria létezésére vagy a művész bizakodó hangulatára, de ha ironikus fricskának tekintjük, úgy könnyen asszociálhatunk a mindennapjainkat átszövő abszurd politikai helyzetre is. A finoman szólva is puritánul berendezett kiállítótérben található a másik felirat felrakásáról készült video - a művész és segítője a talányos ERITIEA szót választotta -, illetve különböző papírlapok, melyeken a Liget Galéria betűi, a 2010-es Miskolci művésztelep koncepciójának szavai, illetve kurátorok nevei remixelődnek. Egy konceptuális indíttatású kiállításon és Menesi életművének ismeretében nem feltétlenül elvárás, hogy a végeredmény vizuálisan is izgalmas legyen - bár a Várnagy Tibor vezette kiállítóhely nyitottságát jelzi, hogy pár napig a térben egy, a kiállításhoz nemigen köthető, ám Zsötem felirattal díszített vendégmű is tartózkodott -, a falakon sorakozó betűrejtvények, anagrammavariációk, projekttervek, fejjel lefelé fordított, ezért nehezen olvasható szövegtöredékek befogadhatatlan mátrixa a totális közönybe kergeti a látogatót. Ráadásul az önmagunkkal folytatott egyszemélyes játék a kívülállók számára ritkán érdekes - nem hiszem, hogy a "látványosság" felé tett (akár egész picinyke) engedmény oly nagyon ártott volna a kiállításnak.
Már csak azért sem, mert az itt látható "betűrejtvények" közül számos igen izgalmas formában realizálódott. A július 21-én a LuMú homlokzatára vetített, a múzeum teljes nevéből (Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum) kiinduló feliratokból összeálló mű sok szempontból érdekes. Egyrészt látványos, mégis megőrzi a koncepció zártságát, másrészt több, a művészeti intézményrendszer általános és aktuális állapotára jellemző "állítást" is tesz (LUDOVIKA DELETE, SIMULATED WORKS, MAUSOLEUM, OUTSIDERS, KULTÚRA - ÁRUKÉSZLET), melyek kiegészülnek néhol belterjes, bár vicces utalásokkal (a LuMúban dolgozó kurátorok nevei). De végül is nem tolakodóan, mégis átütően láthatóvá vált az a háttérbe tolt tudás, hogy semmi sem az, aminek látszik, minden manipulálható.
A kiállításhoz kapcsolódó másik esemény az egyébként csak a szakma által látogatott megnyitó volt. A művész nyolc, az ábécé első nyolc betűjével kezdődő nevű kurátort, művészettörténészt kért fel a részvételre. Volt, aki SMS-t küldött, más levelet, de a személyesen megjelentek fontos interpretációkkal gazdagították a kiállítást. Gulyás Gábor, aki több éve dolgozik a Műcsarnokban (s nem azonos az új igazgatóval) a név és az identitástudat olykor megzökkenő kapcsolatát ecsetelte, Hemrik László pedig kizárólag a művész nevének betűiből építette fel a beszédét, visszacsempészve ezzel a játékosságot a túl komolykodó és redundáns szövegelemek közé. S talán a reménybeli látogatók is jobban jártak volna, ha a művésznek ajándékozott scrabble-kockák mégis ott maradnak a galériában.
Liget Galéria, Budapest, Ajtósi Dürer sor 5., nyitva: augusztus 15-ig http://www.youtube.com/watch?v=Rf682QupONU
