kiállítás - KONKOLY GYULA

  • - jerovetz -
  • 2009. augusztus 27.

Zene

kiállítása csaknem tíz év anyagából mutat be festményeket. Ha értelmezhető a kizárólag a technikára kiterjedő zsenialitás, akkor Konkoly ennek kétségkívül a birtokában van - de a katarzis elmarad: a szó legtriviálisabb értelmében "szép" képeket látunk.
kiállítása csaknem tíz év anyagából mutat be festményeket. Ha értelmezhetõ a kizárólag a technikára kiterjedõ zsenialitás, akkor Konkoly ennek kétségkívül a birtokában van - de a katarzis elmarad: a szó legtriviálisabb értelmében "szép" képeket látunk. A közhelyszerûségtõl megóvja õket az érzékiség, a profi kompozíció- és színkezelés. Konkoly szinte visszafelé építkezik a fotóból, mintha már csak annyit változtatna rajta, hogy kellõképp "festõivé" változtassa a képet - s ez súrolja a modorosság határát.

És nem is nevezhetõ újdonságnak. Ez a stílus semmilyen kapcsolatot nem ápol a jelennel, nem reflektál semmire, csupán engedelmes közvetítõje Konkoly ötleteinek. A tárlat számos képe az utóbbi kétszáz év festészetébõl idéz meg elemeket, helyszíneket - ismertet és kevéssé ismertet egyaránt. Vízililiom, sziklakapu (Monet) tûnik föl a vásznakon, vagy akár Nagybánya (egy kvázidokumentarista festményen), s Rippl-Rónait idézi egy decens családi portré; a marokkói képeket már nem is említem - szerencse, hogy Delacroix mintájára oroszlánvadászatot azért nem festett. Rettentõen posztmodern gesztus ez, csak iszonyú erõtlen: szellemeskedõ historizálásnak tûnik. A festmények természetesen nem versenytársai az idézetteknek, a témák pedig jelentõségüket vesztik a "nagy elõdök" árnyékában. A realista festészet e formája olyan, mint egy akadálypálya. Konkoly Gyula csont nélkül végigviszi - briliáns mutatvány.

Amikor viszont nem próbál "szellemi mélységet" adni a képeinek, akkor erõsebb a fegyelem és az érzékenység; leginkább a nagy, összefüggõ felületek (itt túlnyomórészt rétek) faktúrája vonzó: hibátlan elegyei ezek a részletgazdagságnak és könnyedségnek.

Konkoly képei mûfajnosztalgiának is felfoghatók, de a "festészet halott" paradigmát ez a kiállítás nem (sem) tudja igazolni. Marad a nosztalgia érzelgõssége.

Pintér Sonja Galéria, megtekinthetõ szeptember 5-ig

***

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.