kiállítás - NITSCH 70.

  • - dck -
  • 2008. október 23.

Zene

A bécsi akcióművészek - köztük a mára nagyapó korba lépett Hermann Nitsch - a világháború utáni pállott légkörű, osztrák konzervativizmus ellenében léptek fel: a piedesztálra emelt ösztönös és állati testiséggel sokkolták a szemforgatóan hazug nyárspolgárokat. A korábban tevékenysége miatt többször elítélt sztárművész hatvanas évektől megrendezett többnapos, "orgia-misztérium színház" néven futó előadásainak légkörét a Galeria White-ban kiállított fotósorozat tanulmányozása után érzékelhetjük: a fehér ruhában (vagy meztelenül) sürgölődő, állatáldozatot bemutató, beleket trancsírozó, szemmel láthatóan erősen exhibicionista alakok csordája felfokozott hangulatú keresztáldozatot mutat be.
A bécsi akciómûvészek - köztük a mára nagyapó korba lépett Hermann Nitsch - a világháború utáni pállott légkörû, osztrák konzervativizmus ellenében léptek fel: a piedesztálra emelt ösztönös és állati testiséggel sokkolták a szemforgatóan hazug nyárspolgárokat. A korábban tevékenysége miatt többször elítélt sztármûvész hatvanas évektõl megrendezett többnapos, "orgia-misztérium színház" néven futó elõadásainak légkörét a Galeria White-ban kiállított fotósorozat tanulmányozása után érzékelhetjük: a fehér ruhában (vagy meztelenül) sürgölõdõ, állatáldozatot bemutató, beleket trancsírozó, szemmel láthatóan erõsen exhibicionista alakok csordája felfokozott hangulatú keresztáldozatot mutat be. A cirkusz, a színház, a misztikus tanok és a keresztény vallás, továbbá a tömegméretû orgia elemeit ötvözõ mûvészi "szekta" megjelenése nem véletlenül háborította fel a katolikus egyházat. Míg egy római templomban a mai napig megcsodálható Bernini XVII. században készült szobra, a Szent Teréz látomása (másként eksztázisa), melyen az aszketikus életmódú fiatal hölgyet éppen az elélvezés pillanatában láthatjuk, az ostyaként megtestesülõ Megváltót tisztelõ spirituális kannibalizmus tagadása, a keresztény hit lényegének feltárása hatalmas pofon lehetett az erkölcsöket bigottan tisztelõ társadalomnak. Míg e fotók még csak-csak megõriznek valamit a misztériumjátékok egyszerre emelkedett és brutális hangulatából, addig Nitsch mûvészi piacra termelt ösztön-"kiömlései", vastag, fröcskölt/kent, vörös és fekete festékréteggel borított képei önálló értéket nem hordoznak. Hasonlóan a kiállításon bemutatott, festõingnek használt, csipkés szélû papi karinghez, egyfajta emlékeztetõk, s egyben - akár Krisztus töviskoronája - relikviák. Az "ereklyéket" most magyar hívõk és mûgyûjtõk is megvásárolhatják: a kisebbek huszonöt-, a nagyok százezer euró kicsengetése után birtokolhatók.

Galeria White, Bp. V., Falk Miksa u. 7., nyitva: november 19-ig, hétköznap 10-18, szombaton 10-13

**

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.