A bécsi akcióművészek - köztük a mára nagyapó korba lépett Hermann Nitsch - a világháború utáni pállott légkörű, osztrák konzervativizmus ellenében léptek fel: a piedesztálra emelt ösztönös és állati testiséggel sokkolták a szemforgatóan hazug nyárspolgárokat. A korábban tevékenysége miatt többször elítélt sztárművész hatvanas évektől megrendezett többnapos, "orgia-misztérium színház" néven futó előadásainak légkörét a Galeria White-ban kiállított fotósorozat tanulmányozása után érzékelhetjük: a fehér ruhában (vagy meztelenül) sürgölődő, állatáldozatot bemutató, beleket trancsírozó, szemmel láthatóan erősen exhibicionista alakok csordája felfokozott hangulatú keresztáldozatot mutat be.
Ajánlom
A bécsi akciómûvészek - köztük a mára nagyapó korba lépett Hermann Nitsch - a világháború utáni pállott légkörû, osztrák konzervativizmus ellenében léptek fel: a piedesztálra emelt ösztönös és állati testiséggel sokkolták a szemforgatóan hazug nyárspolgárokat. A korábban tevékenysége miatt többször elítélt sztármûvész hatvanas évektõl megrendezett többnapos, "orgia-misztérium színház" néven futó elõadásainak légkörét a Galeria White-ban kiállított fotósorozat tanulmányozása után érzékelhetjük: a fehér ruhában (vagy meztelenül) sürgölõdõ, állatáldozatot bemutató, beleket trancsírozó, szemmel láthatóan erõsen exhibicionista alakok csordája felfokozott hangulatú keresztáldozatot mutat be. A cirkusz, a színház, a misztikus tanok és a keresztény vallás, továbbá a tömegméretû orgia elemeit ötvözõ mûvészi "szekta" megjelenése nem véletlenül háborította fel a katolikus egyházat. Míg egy római templomban a mai napig megcsodálható Bernini XVII. században készült szobra, a Szent Teréz látomása (másként eksztázisa), melyen az aszketikus életmódú fiatal hölgyet éppen az elélvezés pillanatában láthatjuk, az ostyaként megtestesülõ Megváltót tisztelõ spirituális kannibalizmus tagadása, a keresztény hit lényegének feltárása hatalmas pofon lehetett az erkölcsöket bigottan tisztelõ társadalomnak. Míg e fotók még csak-csak megõriznek valamit a misztériumjátékok egyszerre emelkedett és brutális hangulatából, addig Nitsch mûvészi piacra termelt ösztön-"kiömlései", vastag, fröcskölt/kent, vörös és fekete festékréteggel borított képei önálló értéket nem hordoznak. Hasonlóan a kiállításon bemutatott, festõingnek használt, csipkés szélû papi karinghez, egyfajta emlékeztetõk, s egyben - akár Krisztus töviskoronája - relikviák. Az "ereklyéket" most magyar hívõk és mûgyûjtõk is megvásárolhatják: a kisebbek huszonöt-, a nagyok százezer euró kicsengetése után birtokolhatók.
Galeria White, Bp. V., Falk Miksa u. 7., nyitva: november 19-ig, hétköznap 10-18, szombaton 10-13
Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.
Hogyan formálódott története során és milyen ma a lengyel karikatúra, hogyan reflektál a múltra és a jelenre, mit vár a jövőtől, milyennek mutatja a nemzeti és a globális jelenségeket?
Ha lenne budapesti népszavazás az augusztus 20-i tűzijátékról, nem úgy vélekedne-e a főváros kollektív bölcsessége, hogy legközelebb vigyék csak az egészet Hatvanpusztára?
A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.
Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.
Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!