kiállítás - NITSCH 70.

  • - dck -
  • 2008. október 23.

Zene

A bécsi akcióművészek - köztük a mára nagyapó korba lépett Hermann Nitsch - a világháború utáni pállott légkörű, osztrák konzervativizmus ellenében léptek fel: a piedesztálra emelt ösztönös és állati testiséggel sokkolták a szemforgatóan hazug nyárspolgárokat. A korábban tevékenysége miatt többször elítélt sztárművész hatvanas évektől megrendezett többnapos, "orgia-misztérium színház" néven futó előadásainak légkörét a Galeria White-ban kiállított fotósorozat tanulmányozása után érzékelhetjük: a fehér ruhában (vagy meztelenül) sürgölődő, állatáldozatot bemutató, beleket trancsírozó, szemmel láthatóan erősen exhibicionista alakok csordája felfokozott hangulatú keresztáldozatot mutat be.
A bécsi akciómûvészek - köztük a mára nagyapó korba lépett Hermann Nitsch - a világháború utáni pállott légkörû, osztrák konzervativizmus ellenében léptek fel: a piedesztálra emelt ösztönös és állati testiséggel sokkolták a szemforgatóan hazug nyárspolgárokat. A korábban tevékenysége miatt többször elítélt sztármûvész hatvanas évektõl megrendezett többnapos, "orgia-misztérium színház" néven futó elõadásainak légkörét a Galeria White-ban kiállított fotósorozat tanulmányozása után érzékelhetjük: a fehér ruhában (vagy meztelenül) sürgölõdõ, állatáldozatot bemutató, beleket trancsírozó, szemmel láthatóan erõsen exhibicionista alakok csordája felfokozott hangulatú keresztáldozatot mutat be. A cirkusz, a színház, a misztikus tanok és a keresztény vallás, továbbá a tömegméretû orgia elemeit ötvözõ mûvészi "szekta" megjelenése nem véletlenül háborította fel a katolikus egyházat. Míg egy római templomban a mai napig megcsodálható Bernini XVII. században készült szobra, a Szent Teréz látomása (másként eksztázisa), melyen az aszketikus életmódú fiatal hölgyet éppen az elélvezés pillanatában láthatjuk, az ostyaként megtestesülõ Megváltót tisztelõ spirituális kannibalizmus tagadása, a keresztény hit lényegének feltárása hatalmas pofon lehetett az erkölcsöket bigottan tisztelõ társadalomnak. Míg e fotók még csak-csak megõriznek valamit a misztériumjátékok egyszerre emelkedett és brutális hangulatából, addig Nitsch mûvészi piacra termelt ösztön-"kiömlései", vastag, fröcskölt/kent, vörös és fekete festékréteggel borított képei önálló értéket nem hordoznak. Hasonlóan a kiállításon bemutatott, festõingnek használt, csipkés szélû papi karinghez, egyfajta emlékeztetõk, s egyben - akár Krisztus töviskoronája - relikviák. Az "ereklyéket" most magyar hívõk és mûgyûjtõk is megvásárolhatják: a kisebbek huszonöt-, a nagyok százezer euró kicsengetése után birtokolhatók.

Galeria White, Bp. V., Falk Miksa u. 7., nyitva: november 19-ig, hétköznap 10-18, szombaton 10-13

**

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.