kiállítás - Simonyi Balázs: Plázanemzedék (Otthon 2.0)

  • - kyt -
  • 2010. december 9.

Zene

b> Hogy tehát a plázák valami második otthont jelentenének az életvitelszerűen bennük mászkáló, találkozó, kirakatokat bámuló, szolgáltatásokat használó fiatalok számára - ezt sejteti a cím. Munkatársunk, Simonyi Balázs fényképeinek kifüggesztett "előszava" pedig azt, hogy távolságot érez saját értékrendje és a plázázó fiataloké között, akik tespedten és spleenesen tengenek-lengenek.
b> Hogy tehát a plázák valami második otthont jelentenének az életvitelszerûen bennük mászkáló, találkozó, kirakatokat bámuló, szolgáltatásokat használó fiatalok számára - ezt sejteti a cím. Munkatársunk, Simonyi Balázs fényképeinek kifüggesztett "elõszava" pedig azt, hogy távolságot érez saját értékrendje és a plázázó fiataloké között, akik tespedten és spleenesen tengenek-lengenek. Szóval nem örül neki, hogy "a fogyasztói kultúra templomaiban" múlatják az idõt.

A plázák a mindig trendi kínálat-dömpingjükkel biztosan a pénzköltésre-fogyasztásra szûkítik és a divatos javak megszerzésének kényszerével frusztrálják sok plázázó vágyait, miközben a cuccal járó, a reklámokban sugallt boldogság nincs benne az árban, a kedvetlenség tehát érthetõ. De hogy a "plázanemzedék" ettõl még nem merült el az üresség és kedélytelenség mocsarába, azt éppen ezek a képek igazolják. Látunk persze magányt, befelé fordultságot, a reklámillúziók és a valóság kontrasztját. De belefeledkezést is biliárdasztalnál és játékteremben, szeretettel teli gesztusokat, derût, játékosságot. Úgy tûnik, a fényképész kíváncsisága legyõzte a kultúrkritikai álláspontot: egy sokszínû, meglehetõsen széttartó erõvonalak mentén tagolt világot mutatnak a képek.

Simonyi Balázst kevéssé érdekli maga a plázaháttér. Az arcokra figyel - és erre ad lehetõséget nekünk is azzal, hogy nem tördeli apróra a figyelmünket, inkább eldugja a fényeket, a kirakatokat -, meg persze a kompozícióra. Ezért is kerülnek közel hozzánk ezek a lányok és fiúk: egyéniségek õk, nem pedig bármiféle vélemény igazolásai. Végül is álldogálhatnának-üldögélhetnének bárhol, viszont a plázában soha sincs hideg, és nem esik az esõ. És ennyiben nem különbözik a kiállítás helyszínétõl sem. "Editet vártuk itt. Melegedni jöttünk. Köszi" - olvassuk a vendégkönyv egyik novemberi bejegyzését.

Bp. II., Marczibányi Téri Mûvelõdési Központ - január 6-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.