kiállítás - Simonyi Balázs: Plázanemzedék (Otthon 2.0)

  • - kyt -
  • 2010. december 9.

Zene

b> Hogy tehát a plázák valami második otthont jelentenének az életvitelszerűen bennük mászkáló, találkozó, kirakatokat bámuló, szolgáltatásokat használó fiatalok számára - ezt sejteti a cím. Munkatársunk, Simonyi Balázs fényképeinek kifüggesztett "előszava" pedig azt, hogy távolságot érez saját értékrendje és a plázázó fiataloké között, akik tespedten és spleenesen tengenek-lengenek.
b> Hogy tehát a plázák valami második otthont jelentenének az életvitelszerûen bennük mászkáló, találkozó, kirakatokat bámuló, szolgáltatásokat használó fiatalok számára - ezt sejteti a cím. Munkatársunk, Simonyi Balázs fényképeinek kifüggesztett "elõszava" pedig azt, hogy távolságot érez saját értékrendje és a plázázó fiataloké között, akik tespedten és spleenesen tengenek-lengenek. Szóval nem örül neki, hogy "a fogyasztói kultúra templomaiban" múlatják az idõt.

A plázák a mindig trendi kínálat-dömpingjükkel biztosan a pénzköltésre-fogyasztásra szûkítik és a divatos javak megszerzésének kényszerével frusztrálják sok plázázó vágyait, miközben a cuccal járó, a reklámokban sugallt boldogság nincs benne az árban, a kedvetlenség tehát érthetõ. De hogy a "plázanemzedék" ettõl még nem merült el az üresség és kedélytelenség mocsarába, azt éppen ezek a képek igazolják. Látunk persze magányt, befelé fordultságot, a reklámillúziók és a valóság kontrasztját. De belefeledkezést is biliárdasztalnál és játékteremben, szeretettel teli gesztusokat, derût, játékosságot. Úgy tûnik, a fényképész kíváncsisága legyõzte a kultúrkritikai álláspontot: egy sokszínû, meglehetõsen széttartó erõvonalak mentén tagolt világot mutatnak a képek.

Simonyi Balázst kevéssé érdekli maga a plázaháttér. Az arcokra figyel - és erre ad lehetõséget nekünk is azzal, hogy nem tördeli apróra a figyelmünket, inkább eldugja a fényeket, a kirakatokat -, meg persze a kompozícióra. Ezért is kerülnek közel hozzánk ezek a lányok és fiúk: egyéniségek õk, nem pedig bármiféle vélemény igazolásai. Végül is álldogálhatnának-üldögélhetnének bárhol, viszont a plázában soha sincs hideg, és nem esik az esõ. És ennyiben nem különbözik a kiállítás helyszínétõl sem. "Editet vártuk itt. Melegedni jöttünk. Köszi" - olvassuk a vendégkönyv egyik novemberi bejegyzését.

Bp. II., Marczibányi Téri Mûvelõdési Központ - január 6-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.