Kiállítás: A művészet történelme (Az új állam. Lengyel művészet 1918-1939)

  • Hajdu István
  • 2003. március 20.

Zene

Nem szívesen látom be, de úgy tetszik, valóban vannak korszakok vagy legalábbis történelmi helyzetek, amikor a művészetet mélyen megérintik a "köztörténet" folyamatai; nem nagyon tetszik, de el kell ismernem, hogy olykor az évszámok jelezte határok is alkalmasak lehetnek művészettörténeti periódusok meghatározására, másképpen fogalmazva: mit tegyünk, néha tényleg van kapcsolat élet és művészet között. 1918 és 1939 között, a második lengyel köztársaság idején a lengyel képzőművészet igazi aranykort ért meg, a területileg naggyá lett országban valóságos reneszánsz bontakozott ki.
Nem szívesen látom be, de úgy tetszik, valóban vannak korszakok vagy legalábbis történelmi helyzetek, amikor a művészetet mélyen megérintik a "köztörténet" folyamatai; nem nagyon tetszik, de el kell ismernem, hogy olykor az évszámok jelezte határok is alkalmasak lehetnek művészettörténeti periódusok meghatározására, másképpen fogalmazva: mit tegyünk, néha tényleg van kapcsolat élet és művészet között. 1918 és 1939 között, a második lengyel köztársaság idején a lengyel képzőművészet igazi aranykort ért meg, a területileg naggyá lett országban valóságos reneszánsz bontakozott ki.

Már amennyire ilyesmi a permanens fenyegetettségben elképzelhető. Jerzy Stempowski, az egyik legjelentősebb lengyel esszéista felidézi Esszék Kasszandrának című, a korszakot halálos pontossággal megörökítő írásában agg professzorának szavait, aki nem sokkal az autonómia és a köztársasági eszme keltette eufória szertefoszlása után azt mondta: "Ha valamilyen okból Lengyelország kénytelen lesz átengedni Oroszországnak Vilnát és Lemberget, már másnap vissza kell adnia a németeknek Sziléziát és a tengermelléket. És fordítva: ha át kell engednie Sziléziát és a tengermelléket a németeknek, Lengyelország további léte csak Oroszország oltalma alatt lehetséges, az pedig cserében igényt tart Lembergre és Vilnára. Végül ilyen fölosztás után már nem lehetne semmiféle függetlenségről beszélni. A nyugati hatalmak szemében Lengyelország csak egy gyalog a sakktáblán, akár a németekről, akár az oroszokról van szó, és a fölosztás után már nem képviselne semmiféle értéket."

És lőn

A beszélgetés amúgy az épülő varsói nemzeti múzeum tövében zajlott, a professzor szavai szerint egy pusztulásra ítéltetett városban.

Ha valami a bécsi kiállítás láttán elképesztő pontossággal kikövetkeztethető, az éppen a huszadik századi lengyel történelem Stempowski által idézett, a legkevésbé sem paranoiás dilemmájának egy, a történelmi realitástól éterivé elemelt és a jóslatban halálos magabiztossággal megjövendölt jövőnek metafizikai derűvel ellentmondó, művészetteremtő akarat erejének és mélységének minősége. A korszak lengyel képzőművészete ugyanis - a korábbról ismert francia hatások fölé és azok ellenében - éppen a német és az orosz eredményeket illesztette, majd dolgozta át; tette sajátosan fanyar, bátran ironikus, mondhatnánk, groteszk keretbe. A Neue Sachlichkeit és az expresszionizmus egyfelől, a szuprematizmus és a konstruktivizmus másfelől bekerítette, majd szervesen beépült a - leegyszerűsítve - szimbolizmuson iskolázott lengyel festészetbe vagy a szecessziótól mélyen áthatott szobrászatba, és az új lengyel művészet a történelemmel éppen szembe haladva, rámutatott annak aljas paradoxonára. Más szempontból: a lengyel történelmi nagyságtudat két évtizedre összeért-összeillett egy rendkívül erős, az impulzusokat termékenyen magába ölelő internacionális gyökerű művészettel, melyet egyként táplált maga az illúzió és annak sorvadása, a megtalált autonomitás eufóriája és a fenyegetettség tudata. Mindehhez az is lényegileg hozzátartozik, hogy az újra szabott határok új kulturális szabásmintát követeltek: a multikulturalitás a történelmi romokon vagy a frissen felhúzott falakon a legtermészetesebben kezdett virágozni, hogy pufogtathassunk egy kis bombasztot. De valóban, Sziléziától Ukrajnáig és a Balti-tengertől Galíciáig egy sajátos, ugyan lengyelnek nevezett, mégis annál sokkal gazdagabban rétegzett és színesebb intenciójú művészet született.

Az eufóriát és a depressziót a lengyel irodalomból is jól ismert mákonyos és

infernális irónia

cementezi össze, s azt hiszem, ami valóban sajátossá és karakteressé emeli a lengyelországi festészetet, pontosabban vizuális gondolkodást (máig), az a mélyen intellektuális, egyben végzetesen, olykor önmaga ellen is szívesen, nemritkán boldog örömmel forduló autodestrukció. Ennek hangulata lengi be a kiállítást, mely példaszerűen és igazságosan teremtette meg az arányokat egyrészt ismert és ismeretlen művészek, iskolák vagy csoportosulások, másrészt áramlatok, stiláris szándékok között, s elkerülte a jól ismert közhelyes igyekezetet, hogy egy-egy tendencia vagy súlypont kiemelése érdekében történelmet hamisítson. Lehet, hogy a kóbor korszellem dolgozott az ügyön. Osztrák művészettörténészek szerkesztették a kiállítást és a hatalmas katalógust, és jó érzékkel - vagy mondjuk: józan objektivitással - sikerült egy jelentős korszak jelentős művészetét jelentőssé tenni.

Hajdu István

Bécs, Leopold Múzeum, március 31-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.