Negyvenhat képet bemutatni sokféleképpen lehet. Itt és most erre két teremnyi és egy főzőfülkényi hely van, még sincs panelhangulat, mert a rendezők mozit csináltak a múzeumból - El Greco látomásai sötét terekben vonulnak fel. A Toledóban készült művek fényszőtte, misztikus kompozíciói, a bibliai ábrázolások zsúfolt, lüktető embercsoportjai, az elnyújtott arcok és kicsavart testek, a reális és a transzcendentális világ párhuzamos megjelenítése El Grecót a modernek előfutárává avatta, annyira, hogy (főleg német nyelvterületen) gyakran hangsúlyozzák hatását az expresszionizmusra. A megrendelésre készült portrékon a pompát és jólétet feledteti a nemesi körgallér számonkérően vakító élessége, az arc és a szemek árulkodó tisztasága. Minden gesztusban egy rejtély: vajon a tenyérbe nyíló kezeken miért tapad egymáshoz a középső és a gyűrűsujj, mintha csak sziámi ikrek lennének?
El Greco önarcképén mintha éppen megőrzött titkain mosolyogna. Tépett szakállával, kopaszodó hajával, melankóliát sugárzó szemeivel mintha csak kortársa, Cervantes művéből lépett volna elő. Bár, hogy e viseltes úr valóban a Görög, az még - és talán örökre - kérdéses. A szakértők se biztosak benne, az Önarckép? cím mellett ott van az elbizonytalanító kérdőjel. Az viszont bizonyos, hogy 120 schillingért, amit amúgy bármikor otthagynánk egy kapucínerrel kísért Sacher tortáért, rentábilisnak tűnő befektetést lehet eszközölni szeptember elejéig a bécsi Kunsthistorisches Museumban.
Bogár Zsolt
El Greco; 2001. május 5-szeptember 2.; Kunsthistorisches Museum; 1010 Wien, Maria-Theresien-Platz
