1. Narancs címlap
  2. Kultúra
  3. Zene

Kiállítás: Egybe van (El Greco Bécsben)

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2001/29. (07. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tisztelet a kivételes budapesti Chagall-kiállításnak,

már lassan megszokottá válik, ha jelentős gyűjteményes kiállítást akarunk látni, kénytelenek vagyunk Bécs múzeumkatalógusát lapozgatni. A Kunsthistorisches Museumban ezúttal Domenico Theotocopuli, azaz El Greco (1541-1614) életművét bemutató tárlatot rendeztek.AGörög egy-egy jelentős alkotása ugyan eddig is megtekinthető volt mondjuk a Szépművészeti Múzeumban, a közeli Münchenben vagy Prágában, de Közép-Európában ez az első monografikus igényű kiállítása, amely krétai ikonfestő korszakától kezdve Velencében, Rómában és Toledóban eltöltött évein át végigtekint az egész életművön. A spanyol művelődési minisztérium és a madridi Prado támogatásával Bécsbe sikerült hozni számos neves kiállítóterem El Greco-anyagát. Képviseli magát többek között a New York-i The Metropolitan of Art, a toledói Museo de Santa Cruz vagy a bostoni Museum of Fine Arts, a budapesti Szépművészeti pedig elküldte a fiatalabb Szent Jakabról és bűnbánó Magdolnáról készült alkotásokat. Elmondható, hogy érdemes beállni abba a lelkes - turistákból és nem turistákból álló - sorba, amely már munkanapi nyitáskor is kikanyarodik a múzeum lépcsőjére.

Negyvenhat képet bemutatni sokféleképpen lehet. Itt és most erre két teremnyi és egy főzőfülkényi hely van, még sincs panelhangulat, mert a rendezők mozit csináltak a múzeumból - El Greco látomásai sötét terekben vonulnak fel. A Toledóban készült művek fényszőtte, misztikus kompozíciói, a bibliai ábrázolások zsúfolt, lüktető embercsoportjai, az elnyújtott arcok és kicsavart testek, a reális és a transzcendentális világ párhuzamos megjelenítése El Grecót a modernek előfutárává avatta, annyira, hogy (főleg német nyelvterületen) gyakran hangsúlyozzák hatását az expresszionizmusra. A megrendelésre készült portrékon a pompát és jólétet feledteti a nemesi körgallér számonkérően vakító élessége, az arc és a szemek árulkodó tisztasága. Minden gesztusban egy rejtély: vajon a tenyérbe nyíló kezeken miért tapad egymáshoz a középső és a gyűrűsujj, mintha csak sziámi ikrek lennének?

El Greco önarcképén mintha éppen megőrzött titkain mosolyogna. Tépett szakállával, kopaszodó hajával, melankóliát sugárzó szemeivel mintha csak kortársa, Cervantes művéből lépett volna elő. Bár, hogy e viseltes úr valóban a Görög, az még - és talán örökre - kérdéses. A szakértők se biztosak benne, az Önarckép? cím mellett ott van az elbizonytalanító kérdőjel. Az viszont bizonyos, hogy 120 schillingért, amit amúgy bármikor otthagynánk egy kapucínerrel kísért Sacher tortáért, rentábilisnak tűnő befektetést lehet eszközölni szeptember elejéig a bécsi Kunsthistorisches Museumban.

Bogár Zsolt

El Greco; 2001. május 5-szeptember 2.; Kunsthistorisches Museum; 1010 Wien, Maria-Theresien-Platz

szerző
Bogár Zsolt
publikálva
2001/29. (07. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Kormányzati manőverek
Mi lesz a Corvinusszal?
Interjú a Libri vezetőivel
Halmos Ádám és Sárközy Bence a könyvkiadásról
Interjúk
Rév István, Baki Péter, Ligeti Gyuri
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...