Bár az Ulver a legelső éveiben black metallal kezdte meg az útját, később irányt váltottak, és túl néhány, főképp dark-ambienttel teli lemezen (a horrorhangulatúaktól az apokaliptikusokig) most egészen a gyerekkorig nyúlnak vissza ihletért: egykori kedvenceiket dolgozták fel a Childhood's Enden.
A vendégelőadók segítségével felvett tizenhat számos albumon a 60-as, 70-es évek néhány számukra is fontos, de nem feltétlenül közismert, jobbára pszichedelikus bandájának (Gandalf, The Left Banke, The Electric Prunes stb.) olyan dalai kaptak helyet, amelyek megalapozták a tagok ízlésvilágát, hozzáállását. Tarthatnánk tőle, hogy kisebb káoszt kapunk, a sokféle szám azonban békésen megfér egymás mellett, aminek az oka legkivált az Ulver-vezér Garm különleges, drámai hangjában keresendő: bár a Queen-slágerekre emlékeztető módon teátrális nyitás után felbukkanhat akár pszichedéliába csempészett surf-rock téma is, máskor pedig Black Sabbath-szerűen kotorásznak a hangok között, hogy végül visszabújjanak abba a sötét köntösbe, ami a norvég kvartettet általában jellemzi, a lemez őmiatta meglepően egyben van.
Ugyan a Childhood's End nem "saját lemez", és nem is olyan nagy teljesítmény, mint mondjuk a Shadows Of The Sun volt, az elfelejtett régiségek leporolása mindenképp értékelendő. A tisztelgési szándék miatt a dalokat óvatosan, alázattal igyekeznek átutaztatni 2012-be - tulajdonképpen csak újrajátsszák, Garm pedig elénekli őket, ezzel együtt nyári hallgatnivalónak megjárja.
Kscope, 2012
