„Amint nekiláttam a zene kidolgozásának, és végre szembe kellett néznem a színház valóságával, rádöbbentem, hogy terveim nélkülözik a teljességet: a nagy összefüggés, amely pedig egyedül adja meg alakjaim roppant, lenyűgöző jelentőségét, csak epikus elbeszélésekben, csak a gondolat számára hozzáférhető közlésben jelenik meg. Így hát megírtam Az ifjú Siegfriedet, hogy a Siegfried halála lehetségessé váljék, ám amennyivel jelentékenyebbé lett így
az egész, annál inkább megértettem most, Az ifjú Siegfried színpadi és zenei kidolgozásához fogva. Valójában csak még inkább növeltem annak szükségességét, hogy a nagy összefüggéseket az érzékek számára hozzáférhetően ábrázoljam, az átfogó kontextust a maga teljességében. Most már látom, ahhoz, hogy mondandóm tökéletesen érthető legyen a színpadról, plasztikusan ki kell dolgoznom az egész mítoszt.”
Richard Wagner idézett saját tanúsága és a Wagner-kutatás jelen állása szerint így, a történet fordított időrendjében született meg a Ring szövege, hogy a kívánatos mértékben kibontakozhasson a mítosz, amelynek hőse, Siegfried ilyesformán csak a tetralógia felén túl lép a színre. Ehhez a pillanathoz (mármint négyórányi pillanathoz) vasárnap érkezik el az operaház Ring-vállalkozása: a Siegfried bemutatójával, M. Tóth Géza rendezésében, Halász Péter vezénylete alatt, valamint Kovácsházi Istvánnal a címszerepben (március 19., öt óra).
Pár nappal később, az Opera másik játszóhelyén aztán már sokkalta profánabb mulatság vár reánk, hiszen egy Strauss-nagyoperett, a Jókai Mór történetén alapuló Cigánybáró premierje lesz az Erkelben: Szinetár Miklós rendezésében és Héja Domonkos karmesteri irányításával (március 24., hat óra). Operettbolondok lévén erről a műről szívünk szerint hosszasabban szólnánk, de még talán arra is rámutatnánk, hogy a kincstematika Johann Straussnál (képünkön) is kulcsszerephez jut, ám most mértéktartásra kényszerülünk, hogy más események is ideférjenek e rovatba.
Például, hogy szó essen Pekka Kuusisto, Amy Norrington és Csalog Gábor közös zeneakadémiai kamaraestjéről, amelyen Ravel és Schubert egy-egy triója is felhangzik majd (március 18., fél nyolc). Két nappal később ugyanott aztán a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Vásáry Tamás orosz programot fog lebonyolítani Muszorgszkij, Rahmanyinov és Rimszkij-Korszakov egy-egy slágerszámának megszólaltatásával (Zeneakadémia, március 20., fél nyolc). A Müpából e napokra a MÁV Szimfonikus Zenekar csütörtöki koncertjét ajánlhatnánk, ahol is egy Debussy-kantáta nyomában Kesselyák Gergely elvezényli majd A kékszakállú herceg várát, méghozzá Komlósi Ildikó és Molnár Levente közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, március 23., fél nyolc). Ugyanekkor hat villamosmegállóval idébb, a Vigadóban a Concerto Budapest együttese Huszárik Zoltán emlékezete előtt fog tisztelegni: Durkó Zsolt hajdani filmzenéjével, Kocsár Miklós 1983-as Huszárik-concertójával, egy Jeney-ősbemutatóval, s végül, de éppen nem utolsósorban Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című csodájával (Vigadó, díszterem, március 23., fél nyolc).
