"Kirovski egy buki ló
volt nekem - és nem bukó...!"
Egy buki ló. Kirovski...
...akinek az emléke, ahogy szinte olyan dél-afrikaiasan kijött a mérföldes távon a kanyarból (a Derby-táv másfél mérföld), a tizennyolcas mezőny láthatóan komoly iramot ment addig is, jött Kirovski, nevetséges bizonyosságként, hogy a KIROV BALLET plakát városszerte és hét éve az ugyanily nevű (rosszalltam! muszáj Kirov Balletnek nevezni, ó, egy ír lovat; ilyen voltam még akkor; ez elebb tolódott, visszább), nevetséges bizonysága, hogy evidenciatörténeteim (írtam: melyekben hinni nem tudok, hinni nem hihetek) igenis vagy vannak, vagy semmi ködbe vesznek. Mint tokjából kicsusszantott párbajtőr (vagy az eszem, ha tokjából, vagy csak egy kés) jött Kirovski, felcsusszant még egyszer egy ló képében oda mellé a tok, de a robbantás ellenállhatatlan volt, csak Kirovski volt a pályán.
A könyves ember, angliai szóhasználatban, a bukméker.
Ha nem ódzkodnék mindenben a mérvadó személyiségekkel tartandó kapcsolatoktól, egyetlen foglalkozás van, melyet talán űznék még hivatalszerűen. Nem a hendikepperét, aki egyszemélyben (hm?!) határozza meg a fogadás szempontjából és a lovak eredményei alapján történő kisúlyozást, legyenek állítólagosan egyenlő esélyek; nem, a fő-fő bukmékerfejek egyike még lennék (lettem volna, felejtsük), akik eldöntik, az induló ár (starting price végül) 7/4, 2/1 legyen-e, 50/1 vagy 66/1.
Hát... Ez a price-dolog is procc dolog az én egyszerű szívemnek.
A könyves emberek, (állami méretű, de "magán"-) irodák szakijai, persze, szolgálják is a fogadók igényeit, meg nem is. Attól, hogy Ebullient Nuncia 6/4-gyel volna adva, utána meg mindenki csak 6/1-től jön, nem fog Ebullient Nuncia nyerni. Mert ázott a talaj, ez magasabb osztály stb. Ám sok szép győzelme és helyezése alapján kétségtelen, hogy kijár neki a favoritszerep. A magamfajta pasi érdekeit ez a könyesszakmai csúsztatás annyiban szolgálja, hogy tornáztathatom az agyamat. De másról akarok beszélni. Nem arról, hogy Kirovski-sikerem sem a kielégülést, hanem a tomboló hát-ez-meget, aztán a remegést, végül az idegbajt hozta rám, hogy mi lesz legközelebb: mert (mint úgynevezett könyvíró) nem hihetek.
Feiran Killon tehetséges zsoké volt, limericki.
Angliában lovagolt.
Nem tudni, Paney Kooks nagyobbat csalt-e, mint szokás.
Feiran pofán verte őt nyílt színen a lovaglópálcával. Plusz: Az öltözőben nem volt tanú rá, hogy Paney orra hogyan tört be. Feiran szerint nekiesett a fűtőtestnek. A többi srác hallgatott, nem látták.
Killon barátunkat így is fél évre eltiltot(t)ák, sebaj, az usában tanult, lóápolói státusban, mint függetlenített könyvesszakmabéli léendő.
Visszatérve Angliába, Jajey és Jummy Kransterd, fenn Skócia alatt, már eleve biztosította neki: várja őt az istállózsokéság. (´ fogja vinni Kransterdék lovait.)
(Lehet, a nevek pont nem jól jutnak eszembe, pont egy se, csak a fűtőtestnek esnek, majd a cikk végén, várjunk.)
Sir Tendy Pepil, sokszoros sampinyontréner az opáli sejkek lovait trenírozta (személyzetével). De a sokszoros sampinyontréner második neje (az első: tréner lett, Bubley Pepil néven, ami a neve lehet), Mully állítólag megjegyzést tett az opáli sejkek valamelyikére (Durkamerra? Abwulfutrira? Ösmigonra?), hogy a férje dolgaiba ne szóljon bele.
Mivel az opáli sejkek egy száraztűzoltót a sejkségben már kiszemeltek (káderképzés, a hozzá érteni nem akaró, magyarán, a hozzá nem értő dolgozó nép egyáltalán nem szolgalelkű fiai közül), lenne ő a sztártréner, meg hogy sok lovukat a sántafűre (egyfajta homok) téli edzés céljából haza is akarták vinni, hát meg nyilván volt is Babemmoham fősejknek valami kifogása Sir Tendy ellenében, kirúgták hát Pepilt, ahogy ez meg nemrég, ugye, az első nejét váltotta le (vagy esett szerelembe) Mullyval.
Az angol (egyetlen hiteles név az emlékezetemben) úriemberek valódi úriembereknek bizonyultak, s bár Aga Khant (igazi név, második találat) menesztették (megsértették; valami Alíz-Ez-Az nevű ló doppingvádjával; az Aga - olvasóleveleket várok, miféle vallási rang ez? nem tudom; lórajzzal viszonzom) (jagecs stílus), s az Aga soká nem is volt sikeres a lovaival úgy igazán, ír és francia földön, ám most az ír (szóismétlés, jag.) Murtagh barátunkkal a nyeregben az angol és az ír (szóism. jaj) Derbyt is nyerte, az angol úriemberek megsegítették Sir Tendy Pepilt.
Áradt a jó angol elevenség és igazság, ló képében, helyesen, Pepil telepére.
S Pepil ekképp két év múlva sampinyontréner lett, megelőzve az opáli tűzoltót (kiváló trénert már szintén, a Hozzaeertoed Kiveetelomhed Neep nevűt). Éspedig lett ő ez Blatt Emery sampinyonzsoké (14-szeres sampinyon) révén is. Mellesleg történet: Blatt Emery, a jó ír ember volt az, aki egy síma kis versenynap három győzelmet húzott zsinórba, és a kislánya születésnapi iskolabuliján állítólag -én csak olvastam, pardon - felállt az asztalra, és letolta minden gatyáját, úgy táncolt, kinnállgott és stb. Szerencse, hogy a férfiak (az apák) mind a Klytorgia-Oralis-focimeccset nézték (setlandi rangadó) a tévében otthon és más kocsmákban. (Lásd Filep herceg: "Rémes a szünidő. Az ember alig, hogy megörül, hogy a gyermekektől megszabadult, már jönnek haza, és csak bajt okoznak.")
Blatt (Lap) Emery azonban már kijátszott lap volt Pepil számára.
Elköszönt tőle (nem minden dolog könyvesszakmai, ahol csak úgy megfosztják magukat tőled, vagy téged a jó érzésedtől, s még neked mondogalóznak; bár lehet, Pepil is mondogalózott Emerynek, aki minden idők egyik legnagyobb zsokéja... jó, de Pepil is az a maga szakmájában...) - elköszönt hát Emerytől Pepil. Megadta neki, lehessen még egyszer (rekorder) sampion.
És felfogadta sztárzsokénak Feirant Killont.
Kransterdék nyilván boldogok voltak. (Ezt komolyan értem. Einciger evrybá pozitívum itt.)
Ja, és még egy demokratizáló megjegyzés: hogyhogy "dél-afrikai". Mert télen Angliát elárasztja a víz, a hó, gyakran nem jut közvetíthető futam a képernyőre a fogadóknak, s ilyenkor jön Dél-Afrika. És ott a napfény... az egész... romantikus szívedben a lólátványok képzetrésze. "Ott jönnek kissé így..." Karizmosan megmaradt ez. Marhaság, mint minden érzelmi élet. Marhaság lenne, ha a könyvesszakmával is nekem... ilyen fennforogna.
Nem forog fenn.
Na, most Emery kilép a körből, hagyjuk őt, más céljai vannak. (Lehagyni Pepper Piggie-t az összes győzelmek számában.)
Ellenben mindenki hülyének nézi Pepilt: egy ilyen favágót felfogadni sztárnak, mint a Killon?
És a Killon a köv. évben sorra nyeri a klasszikusokat, kétszer lesz sampinyon zsoké, harmadszor úgy, hogy Sir Tendy meg trénersampinyon vele.
Mígnem egy nap...
...hát nem tudom. Csak a világhálóról lenne a hír? De nem, mert Sir Tendy Pepilnek mindenki lovagol azóta, csak Killon nem.
Nézzük tehát: 1. Killont durvulás miatt eltiltják. 2. Otthon jó szívvel visszafogadják a régiek, régijei. Hm. Jó neki. 3. Sir Tendy veszi őt istállósztárnak. És most? 4. Killont hírbe hozzák a második nejjel, Mullyval.
Mindezt, Olvasóm, már elmeséltem. (Csak a Nemes Nagy Ágnes-féle pedagógiai lélek...) Szó másról van itt. A könyvesszakmáról.
Jó, hát annyi rosszat netán te is tettél, sőt. (Nem Neked mondom, Olvasóm. Ez csak stíleszköz.) Durvultál, mint Killon. Garázdáztál, ha nem is mint Emery, de más-köz-mód. Jó.
Csak képzelt esetek bírái lehetünk... Sir Tendy valósan kirúgta Killont. (A nevek, bocsánat, kitaláltak. Csak Kirovski atyja, anyja és atyai nagyatyjának neve valódi, nyilván a "Doll" a muter, a dam.) (Szép, mert az irodalom az igazról és szépről szólna, ahogy a papa a lovaknál sire, a muter dam. hm?)
Ahogy az opáli sejk által kirúgott Sir Tendy mellett összefogott Anglia lovastársadalma (egy jó része), ahogy Kransterdék visszakarolták Killont, majd Sir Spider Scout (egy másik Sir) boldogan vette sztármenőjéül a kirúgottat (Killont), úgy...
Úgy mi? Úgy ki mit várna a buki-szakmában (könyves)? Vagy eleve minden jót várhat, vagy semmi jót ne várjon. Annyi lesz, hogy "össze-vissza futkos, ezer lovat visz, aztán mit ér az?" Hát ez a buki-szakma (Ottlik bánata is volt ez néha) nem mérhető számokkal. De ami a számokat illeti: Hamlet-könyved, 1968 honorjából fél évig lehetett élni csaknem (fal mellett, jó), holott szarnak tartottad azt az összeget. Érezted, neked ott meg-kez-dő-dött, fiacskám. De hogyan van ez könyvesszakmailag megálmodva? Hogy jön ez össze?
Mindig is túl sok minden összejön. Vagy összehozzák nekije.
E könyvesszakmában pedig a fogadók (akik egyben a legatyásodott lótulajdonosok, a trénerek, a zsokék is - na, Kelet-Jurop így kis hely, kis adagokba sűrűsül minden) úgy összeszorítják maradék nadrágjukat, hogy csak. Ilyen testhelyzetben sosem lehetett "forradalmat tetszeni". De hogyan is! (Valahogy ki-ki megoldja magának.)
Semmi álláspont el nem foglalható. (Vagy megoldják neki.)
Mindig túlnyomó lesz a kényszerű beletörődés.
Akkor meg - maradnak a hasonlatok.
Én sem "vagyok". Kirovski végképp csak egy hasonlat, mint Goethe (volt-e ilyen ló?) mondta volt. De a sztori nem volt rossz, igaz?
