In mem. Nicolaus Szemere, libr-konzerv.Milán úr, kit úgy imádok ma sok dolgáért, nem lehetett nagyon haragos rám, hogy "King" alakban őt nem... Hagyta. S hagyta, La Caprice és Laffah (majd másutt látni fogjuk) révén mégis. De hová jut az ilyen ember? Az úgynevezett fogadás, lófogadás szürke poklából? A fénybe? Semmilyen fénybe.
Fény annyi volt csak, ami a külvárosi villamoson. De hát kérdés-e, hogy megbántam-e, lásd Kafka, vagyunk-e ilyen helyzetben? S most, hogy Kafka...
...megértem, ha valaki kínosnak tartja, ha "Kafka", ha "Beckett". Nyugodjanak ők, e Tekercsek, most, és alakítsuk ki a magunk hivatkozási alapját. Nem is remélem, hogy lovaimmal, medvéimmel, kártyabajnokságaimmal, Doderjeimmel, firkálmányaimmal eljussak e... fénybe... semmilyen fénybe.
De ha Krapp Beckettnél azt mondja: egy nagy szar volt minden... és a végén megbánja... valahogy talán Ottlikékhoz is híven (de ők is: Kafka, Beckett, most fájón) azt mondom, nem, dehogy bántam meg, hogy... (jaj, ez meg sanzon).
Mindegy. Jó volt nem kibírni a villamoson. És leszállni a Rathausnál, be a sátrak és a bódék közé. Hülyeség, persze. Lekésni az első futamot (nem "futamok", nem "lovak": ezek angyaloknál többek, reális dolgok, melyeknek túl-reális neve van; franc se sajnál egy lekésett futamot, van 1000). Mindegy. De nem az, hogy szar lett volna. Nem volt szar. Csak a mi állagunk taplósodott (-sodik) el. Első? Második? Taplósodik.
Taplósodhat-e: 1.0.
a kedv, hogy részt vegyél egyáltalán ebben "a mai irodalomban"? Függetlenül a (de a bármikori) lapátolmánytól.
Kiegészítés: 1.01. - a "mai" szóé sajnálatosan, ismét nem a mai magyar világra, végképp nem annak, mit mondjak, kormányzati rendszerére (közhely, hogy az elit művészetek egyetlen igazi támogatója az abszolutisztikus monarchia, vagy a fejlett "társadalmak" elit rétege, jó százéves múlttal), ily embereire értendő, hanem az átöröklött egyénekre... a megcsontosodásokra, melyek halcsontokat korzettekhez termelnek ki. Nem bizonyítható, hogy ezek bármi meghaladása bármi újat bizonyíthatott volna: mert módja, sőt "káderállománya" sem volt rá. De hogy:
1.02. - (számomra megszégyenülés) idegen ajkú, francia, nagybritán, német stb. szájakról kell hallanom azt, amit a magyar (s állítólag kedvemnek megfelelő! kérdés!) szerkesztői ajakzat inkább cáfol (inkább? botrányszerűen, s ezt megint azért mondom így, mert megvagyok, ilyképp nincs vesztendőm, s esztendejük inkább "nekik" telt ki pár évtizede, ez nem jelszó akar lenni), tehát hogy minden beletörölhető a magamfajtájúba... ez átvezet a 2.00.-ba.
2.0. Valószínűleg csak a teljes magány választható. A racionalitás helyzetfelmérő. Illúziót maga körül úgy oszlató, hogy neki magának ne legyenek. Bármit gondoljak is aktuáliákról, az átöröklődött kultúra - a Nyugat felől, akár, bár megnézném én, fiacskám, mondta pl. N. N. Á., József Attila vagy Kosztolányi mit szólna... X. Y. dolgaihoz..., ötvenes-hatvanas évek nagyjai, elegyesen, és igazi Nyugat-hívők által is, hát istenem, imádva olykor -nem jelent korszerű művészetet. Korniss Dezső különböztette meg igen élesen a civilizációt a kultúrától, a kultúrát a művészettől. Itt ma (évtizedek gyökereivel, nem a mai nap piszlicsár ál-valódi-bajaiból) nagy... khm, khm... vannak.
Azért tényleg kár "nekem", aki egy ízig osztom a véleményt, mely szerint helyes, ha semmi politikai oldal... ezért kár nekem osztanom a véleményt, hogy ha akkor (merthogy ha) tényleg semelyik se.
Az az oldal, kulturális oldal, amelyiknek még pénzben is bőséggel több lehetősége lett volna, mint a mai multizódások (multi-antikulti?) sivárosításának (nem tudják, mit cselekszenek?), igen, a világcentrálisan művészetsivárosító tendenciának alárendelt pénz-szerviség nem tehet róla...! - az az össz-állag, mely kádereit (na ja, haha?!) kitermelte, mely idegjárásait beléjük-idegzette, s úgy, hogy e benső pályák a személyi preferenciákkal pompásan, mert ösztönös becsületesség hiedelmével forrhassanak össze, emez "oldal", emez átitatás (nyomán: átitatódás) a szabadság (letagadhatatlan, mai) körülményei között is ugyanazokat, sőt szigorúbb cenzúrákat akar, minimum sértően reája róni arra, akire-amire. A középszer glóriásodása.
Természetes, hogy a végső soron - és nem csupán végső soron - kulturális ávó nélküli szabadság körülményei közt, ahol érdemben azért csak az "oldalak" természetes önvédelmének ösztönvilága és mechanizmuslehetősége szabogatna "határt" (s ebben ugyanúgy nem találok kivetnivalót, ahogy a kurgangutáng harcában a szlekomárd ellen, abban sem), e körülmények között tehát felfokozottan botrányos minden zajtalan ízlésterror-kísérlet, sőt személyes fűrészelés.
3.0. És ilyenek - vannak.
Nagyon vannak.
Kedvetlenítőek.
4.0. Olyan növényevő vénbarmokat, mint... ízlés tiltsa ám, hogy "mint jómagam"... nos, nehezen ér el ezek hatása. Sőt a törpe víziló, ha már ily kategóriáknál tartunk, a világ egyik legrokonszenvesebb (bár rokonszenvre végső soron rá nem szolgáló; mázlija néki az én szememben) állata. Ellenben kijjebb lehet szorítani őket, met tutínó, hogy "a másik táborba úgyse állnak át". Így bármit beléjük lehet törölni, kirúgás, átírásra "való" nyaggatás stb. formájában. Nem jobbít (pardon) a helyzeten, hogy az ősbarom állat (orrszarvú, víziló) azért még mindig túlnyomóbb többségében lehet jelen egyebütt, mint a kiűzőleges álrezervátumokban.
5.01. Csak a letört közbülső növényzetről annyit: semmiképp nem tüntethet e kultúrmozgás a kulturális harc állítólag manapság alulra kerítendő oldala mellett. Mondtuk: a kulturális ősszentségek túléletése, a rájuk ráadásul szépen épülő személyi kiirtani-óhajtások épp e kuszaság miatt nehezen megmérhető, lappangó rendszerei révén igen jeles helyzet teremthető. Hogy valamelyik ősbarom például elbődül stb.
5.02. Magam egyszerűen ezt - nem. A cselekvés mindig konkrét. Pillanatnyilag egyetlen helyről vagyok kirúgva, egyetlen hely igen elegyes viselkedését nem értem, egyetlen (3., akkor) további hely lesz számomra kerülendő, s egy 4. hely olyan, amilyen.
6.0. Mivel azonban ezek mind nevezetes helyek, Groupe-A/I-II-III-asok, nyilván nem sokat jelent, ha azt mondom, hogy B, C, D osztályú hendikepemben mindig jól érzem magam. Sajnos/szerencsére (kinek mi) az irodalom, még az általam naivan kultivált (mindhalálig) nemzeti irodalmi élet (bocsánat!), a nyelv ilyenje nem mérhető efféle lókategóriákkal. De, ha nagyon megkergetnek, lóval ugyanúgy el tudom tölteni az életem, mint Szemere a halála utániakkal. Csak nem szívesen.
7.01. A többi lenne, librum - néma konzerv?
7.02. Kész utókor!!
H
Megnézendő Ottlik klasszikus "Drugeth"-jének adott helyén, hogy az ember mi nem. S akkor még innenebb vagyunk mindig Halász Petár mondásán: miért kellene bármit is tenni?
Magam: hát azért semmit se tenni (szólni) ebben se lehet. (Én naiv orrszarvú, víziló.)
Mondjuk: a sértettek nevében.
És történetesen: az évtizedek óta ős-sértők ellenében.
"Csak nix nóvum, ich bitte, Nap alatt. Majd, ha!" (Ki mondta ezt? Rejtvénykérdés.)
Sumárum, szik: ahogy a jelennel, annál - fájóan - még inkább a múlttal nem lehet a magamfajtájú írónak azonosulni.
De a múlt már biztosan nem hoz jobbat.
Fájóan akkor - ez.
Majd, ujjon kiszámolva, röpték közben, "meglássuk".
