Ötvenedik születésnapja alkalmából David Bowie egy kitűnő tánclemezzel lepte meg magát. Ez nem az első ilyen eset, az 1975-ös Young Americans és a 83-as Let´s Dance is a sikeresebb albumai közé tartoztak. Akkoriban a soul és a funky hatott rá, most pedig a jungle, ennyi a különbség.

Ötvenedik születésnapja alkalmából David Bowie egy kitűnő tánclemezzel lepte meg magát. Ez nem az első ilyen eset, az 1975-ös Young Americans és a 83-as Let´s Dance is a sikeresebb albumai közé tartoztak. Akkoriban a soul és a funky hatott rá, most pedig a jungle, ennyi a különbség.

A következő történt. Tavaly februárra állandósult Bowie kísérőzenekara, majd bő fél évet töltöttek együtt a 95-ös Outside turnéján. A gitáros Reeves Gabrels és a zongorista Michael Garson már-már veterán Bowie-társ, a dobos Zachary Alford és a kopasz énekesnő/basszusgitáros Gail Ann Dorsey friss vér; menet közben hihetetlenül egymásra találtak. Mire véget ért a turné, több erő volt bennük, mint a kezdetén, alig öt nap pihenő múltán újra együtt voltak egy stúdióban, a turnén íródott (többnyire) Bowie-Gabrels-számok felvételébe plántálni azt az energiát, amely a koncerteken felhalmozódott.

Akik nem ismerik Bowie kaméleonságát, akár dohoghatnak is kicsit: mi az, hogy így, öreg fejjel, meglovagolja a friss hullámokat. De nem lenne igazuk. Bowie átlényegüléseinek sorában ezúttal olyan album született, amelynek az önazonosság legalább annyira erőssége, mint az új szél: benne van Bowie múltja és benne a jungle jelene, sőt megkockáztatnám: a közös jövő is. Ez a lemez a rockzenének azt a tendenciáját sejteti, ami felé a Prodigy is mutat: a techno már, a gitár még mindig és újra megkerülhetetlen. Azt mondja Bowie, pár évvel ezelőtt egy Big Audio Dynamite-koncerten érzett rá az elektronika és az élő hangzás arányának az ízére, innen az ihlet a hardrock és a melodikus jungle párosítására.

És tényleg: az Earthling elektronikus tánczenének éppolyan húzós, mint gitárorientált rocknak; nincsenek magaslatai és nincsenek mélypontjai, ha osztályozni kéne: klasszikus négyötöd. Egységesebb, persze messze populárisabb, mint amilyen az Enóval közös - tánczenei és technoelemekben ugyancsak bővelkedő - Outside volt. Az akkor (a hetvenes évek derekán megjelent Low, Heroes és Lodger után) egy újabb Eno-Bowie-trilógia első darabjaként jelent meg - a második rész 1998 elejére várható. De tarthat már bármerre, az Earthling megkerülhetetlen állomás.

m. l. t.

Arista/BMG, 1997