Koncert

Klubba szorult fesztivál

Az At the Gates és a Truckfighters Budapesten

  • V. Á.
  • 2015. augusztus 23.

Zene

Alapigazság, hogy egy klubkoncert ezerszer tökéletesebb élmény, mint fesztiválos nagytestvére, úgyhogy a két héttel a tervezett kezdés előtt, nyilvánvalóan mondvacsinált indokokkal lemondott Kingdom of Hegyalja helyett a Dürer kertbe áthelyezett két svéd zenekar, a Truckfighters és az At The Gates koncertjével csak a notórius fesztiváltöltelékek nem jártak jól.

A többieknek viszont ott volt a fesztiválosnál jóval hosszabb műsor, a hangzás és az a klubhangulat, amely mindkét zenekarhoz jobban illik, még akkor is, ha a pár éve újjáalakult At The Gates Európában a legnagyobb metálfesztiválok főattrakciójaként sem tud hibázni.

A Truckfighters az európai stoner rock második generációjához tartozik, és ugyan a lemezeik sosem voltak akkora alapművek, mint, mondjuk, a stílusteremtő Kyuss anyagai, nem is sokkal maradtak el azoktól – a tavaly megjelent Universe például az év egyik legjobb lemeze lett. Az Örebróból származó trió igazi ereje azonban élőben mutatkozik meg. Egyrészt trió mivoltuk ellenére is jobban és erőteljesebben szóltak, mint az utánuk következő At The Gates. A frontember, Oskar Cedermalm basszusgitárja is gyönyörűen búgott, de a zenekar igazi showmanje a hórihorgas, kamionsofőr-bajszos Niklas Källgren gitáros, akinek egyrészt ott van a kezében a műfaj, másrészt a herezacskó-magasságban hordott Gibson SG-jével úgy táncolt és ugrált a színpadon, mintha a Backyard Babies-es Dregent látnánk másfélszer magasabb kiadásban – és még a lemezekről meghitten ismerős, falbontó fuzzhangzást is prímán tudta reprodukálni élőben. Tökéletes koncertet adtak, még a dobos pergőcseréje alatti dzsemmelés is a helyén volt.

A göteborgi At The Gates korábban még nem járt nálunk, hol­ott a 2008-as újjáalakulást követően a fél világot bejárták. Azóta készült egy tisztes iparosmunkaként jellemezhető lemez is (az At War with Reality), amely nyilván nem tesz hozzá sokat a stílusteremtő dallamos death metal alapművekhez, amelyeket később egy egész zenészgeneráció nyúlt le szemérmetlenül, és csinálta meg belőle a kevés kivételtől eltekintve igazán ócska metalcore vonalat. A zenekar hangzása bőven élvezhető volt még akkor is, ha Anders Björler kísérteties gitártémáit az elején inkább csak sejteni lehetett, a Disfearrel a budapesti klubokat párszor már lebontó Tomas Lindberg pedig még mindig kiváló frontember: kellően kompenzálta a Björler ikrek leginkább a Ráday klubban félrészegen dülöngélő tizenéves rockerekre emlékeztető mozgáskultúráját, hogy a másik gitáros, Martin Larsson fül mögé igazított hajú, benyugtatózott rendszergazdára emlékeztető antijelenlétét ne is említsük. A meglepően hosszú, mégis végig szórakoztató és érdekfeszítő műsor még az utolsó lemez kicsit érdektelenebb dalaival is lehengerlő volt: egy Blinded by Fearrel vagy egy Under a Serpent Sunnal nyilván nem lehet mellélőni, de talán a ráadásban elővett, első lemezes Kingdom Gone bizonyította leginkább, hogy mennyire megelőzte a korát ez a zenekar.

Dürer kert, július 16.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.