Lemez

Kode9: Nothing

  • Velkei Zoltán
  • 2015. december 26.

Zene

A Nothing a Hyperdub-alapító Kode9 első szólólemeze, és a hivatalos sajtóanyag alapján semmiről nem szól. Vagy, ha mindenáron tartalmat akarunk keresni benne, akkor korunk ürességét, az értékek hiányát fejezik ki a számok, olyan, meglehetősen beszédes címekkel, mint Zero Point Energy, Void, Zero Work stb. Az al­bumot jövőre különleges vizuális show-val fogja bemutatni a művész, amikor is virtuális idegenvezetésben lehet majd részünk a kitalált Nøtel nevű luxushotelben, ahol eltűntek az emberek és minden automatizált.

A lemezen található tizenhárom szám korai dubstep és grime ritmusképletekből merít ihletet, illetve kiegészítésként megjelennek juke/footwork elemek is. Az ezeken alkalmazott elektronikák meglehetősen vegyesek: épp úgy vannak köztük horrorfilmzenékből kiemelt hangminták, mint ismert J-pop témák, így a 45 perces futam bizarr módon futurisztikus: egyszerre kapja el az ázsiai popkultúra zavart furcsaságát és a tengerentúli hipergyors tánczenék elidegenítő, embertelen jellegét.

A szándék érthető: Kode9 tavaly vesztette el legjobb barátját és állandó szerzőtársát, SpaceApe-et (aki rákban halt meg), illetve a footwork koronázatlan királyát, DJ Rashadot (ő pedig túladagolásban). Az ő jelenlétük végig érezhető a Nothingon. Ebből is adódóan a gyűjtemény sokszor inkább szürreális légkört teremt, semmint koherens tánczenei egészet. Viszont pont ettől működik, és különlegessége az év egyik legjobb albumává teszi – ráadásul, amikor már azt hinnénk, hogy groteszkebb dolog nem történhet, Kode9 saját magát is feldolgozza a 9 Drones című zenében.

Hyperdub/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.