A manchesteri Jim McBride üstökösként tűnt fel a nullás évek végének (poszt)dubstepuniverzumában: gusztusosan gördülő ritmusai, érzelemteli tónusai, ma már csak nosztalgiával emlegethető játékossága jellegzetes, jól azonosítható ízt adtak számainak. Introvertáltabb, ambientszerű zenéit az Apollo kiadónál kijött EP-jeire tartogatta, az Indigóval közös Akkorddal pedig sötét, futurisztikus, technoid világot tudott teremteni. Első szólóalbumán viszont mintha szándékosan visszafogottan fogalmazna, miközben sűrű tiszteletadással adózik jeles elődei (az általa is nagy reverenciával emlegetett Boards Of Canada, Burial, Oneohtrix Point Never, s némely, a múlt kozmikus homályába vesző németek) zenei világának, s félénken visszautalgat saját korábbi munkáira is – bár nem igazán volt kedve meghaladni őket.
A Changes elkészítésére leginkább az analóg zenekészítő eszközök iránt frissen feltámadt érdeklődése hajtotta: a hangok ennek megfelelően finoman polírozottak, vagy ha kell, gerjesztettek, s meg kell hagyni, Synkro keze nyoma továbbra is jól felismerhető. A táncra uszító ütemekkel megfontoltan bánik:
a d&b-be forduló Changes vagy a Lyves énekével teljes Body Close még a leginkább lüktető darabok, míg a Midnight Sun lassú tört ütemei inkább a klasszikus trip hop/
IDM világot idézik. A számok lassan bontakoznak ki a csendből, és finoman vesznek bele a semmibe – annyit mindenképpen el kell mondanunk az alkotó védelmében, hogy a zenéje által felidézett, az évszakhoz pont passzoló csendes szomorúság szép egységbe foglalja egyenként talán iránytalannak tűnő szerzeményeit.
Apollo/Deep Distribution, 2015
