„Ugyanebben az évben egy nem kevésbé szembetűnő szemérmetlenség nagy közbajokat indított útjukra. Élt a városban egy nő, Sabina Poppaea, Titus Ollius leánya, ki azonban anyai nagyapjának nevét vette fel, a fényes emlékezetű, consuli és triumphatori dísszel tündöklő Poppaeus Sabinusét […]. Ebben a nőben minden megvolt, csak tisztesség nem. Hiszen anyja, korának legszebb asszonya, egyaránt hagyott rá dicsőséget és szépséget, vagyona megfelelt a nemzetség hírének; behízelgő beszédű és korántsem szellemtelen tehetség. Szerénységet mutatott és kicsapongóan élt: ritkán lépett a nyilvánosság elé, akkor is félig elfátyolozta arcát, hogy ne lakassa jól a szemeket – vagy mivel így illett neki. Hírére sohasem ügyelt, férjei és szeretői között nem tett különbséget, és sem a maga, sem más érzelmeinek nem kötelezte el magát; oda vitte át érzékiségét, ahonnan haszon mutatkozott. Így mikor Rufrius Crispinus római lovaggal élt házasságban, akitől egy fia született, Otho csábította el ifjúságával és fényűzésével, meg mivel úgy tartották számon, mint Néró lángoló barátságának részesét.”
A kevés szóval oly sokat mondó Tacitus Évkönyveinek lapjain így lép elénk a szamártejben fürdőző, szépséges Poppaea, akiből kisvártatva – és többek halála árán – Néró császár hitvese vált. Ennek merőben immorális történetét beszéli el Monteverdi operája, a Poppea megkoronázása is, mely művet e napokban háromszor is előadják a Müpában (Fesztivál Színház, november 26., 27. és 29., hét óra).
A Geréb Zsófia által megrendezett produkció zenei atyamestere Vashegyi György lesz, aki szokott együttesei mellett olyan énekeseket irányít majd, mint Baráth Emőke, Vizin Viktória vagy a visszajáró, méltán népszerű vendégtenor, Jeffrey Thompson.
A Monteverdi-opera első megszólalásával párhuzamosan, a Zeneakadémián a Felvilágosodás Korának Zenekara lép majd fel: e csodaegyüttestől Bach, Vivaldi és Telemann művei mellett még a többükre nagy befolyást gyakorló kortársuk, Johann Georg Pisendel hegedűversenyét is hallhatjuk majd, Rachel Podger szólójával (november 26., fél nyolc). A hétvégén egy másik koncertprogram is a historikus előadásmód szellemét, illetve a bécsi klasszikát megelőző zenei univerzumot idézi majd. A Budapesti Fesztiválzenekar ugyanis két estén át Sigiswald Kuijken vezénylete alatt fog muzsikálni, méghozzá Lully, Rameau, valamint a névről is kevésbé ismerős Rebel és Clérambault műveiből válogatva (Zeneakadémia, november 27. és 28., háromnegyed nyolc).
„Álom egy nyári délben” – röviden e szavakkal jellemezte III. szimfóniáját Gustav Mahler, aki azonban azt is előre jelezte, hogy ettől a művétől a „kritikus urak” újra csak „kergekórt fognak majd kapni”. A Nemzeti Filharmonikusok pénteki koncertjén ez azért már meglehetősen valószínűtlen fejlemény lenne, hiszen remek koncert ígérkezik: Günter Neuhold vendég karmesteri felléptével, Schöck Atala énekszavával, valamint két külső kórus megszólaltatásával az ötödik tételben (Nemzeti Hangversenyterem, november 27., fél nyolc).
