koncert - Bent Ssrensen

  • Molnár Szabolcs
  • 2008. augusztus 28.

Zene

dán zeneszerző volt az ötödik Arcus Temporum Művészeti Fesztivál zenei programjának fókuszában. Valószínű, hogy a szervezőkön kívül nálunk senki sem ismerte korábban az idén ötvenéves komponista munkásságát.
dán zeneszerzõ volt az ötödik Arcus Temporum Mûvészeti Fesztivál zenei programjának fókuszában. Valószínû, hogy a szervezõkön kívül nálunk senki sem ismerte korábban az idén ötvenéves komponista munkásságát. A bátorságból évrõl évre jelesre vizsgázó fesztivál ráadásul Csajkovszkij mûveivel állította párba az északi ismeretlent, s aki egy kicsit is ismeri a fesztivál lehetõségeit, az sejti, hogy a nagy orosztól ezúttal nem szimfóniákat, versenymûveket és operákat kapunk, hanem kis zongoradarabokat, vonósnégyeseket, dalokat vagy kórusokat.

Az igazi meglepetést azonban mégiscsak egy agyonjátszott repertoárdarab, de a pannonhalmi Bazilikában elõadhatatlannak tûnõ V. szimfónia megszólaltatása okozta. Itt még egy Mozart-szimfóniát is vissza kell fogni, mit fog itt tenni Keller András a Telekom Zenekar alapjaira épített Arcus Temporum Fesztiválzenekarral? Nem tudom, hogy a karmesteri pulpituson mi hallatszott a virsli alakban leültetett zenekar igen sajátos hangzásából, tõle néhány méterre Csajkovszkij partitúrája három, drasztikusan szétváló hangsáv bizsergetõen újszerû kombinációjává vált. A vonósok végig uralták a hangzás homlokzatát, ráadásul a lágyító, semlegesítõ fafúvósok támogatása nélkül. A középsõ sávban a fafúvók és a hátsóban a rezek szóltak. Utóbbiak akkor is "a távolból", ha teljes tüdõvel játszottak. Igen különös és képszerû hangzások jöttek így létre, a szerzõ pedig a jólneveltség álarca nélkül jelent meg a közönség elõtt. Põrén, miként Frenák Pál táncosai bõ egy órával korábban, a gimnáziumi tornateremben (Az InTimE címû produkció elemzését a szakértõkre bízom). Ssrensen eredetiségérõl, tehetségérõl pedig e sorok írója többnyire pozitív képet alkotott magában, s nem lepõdött meg azon, hogy érteni vélte Ssrensen mûvészetének belsõ feszültségét, és átélte az ismeretlen dán alkotói gyötrelmeit. Erre csak itt van lehetõség.

Pannonhalma, augusztus 23.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.