koncert - Bent Ssrensen

  • Molnár Szabolcs
  • 2008. augusztus 28.

Zene

dán zeneszerző volt az ötödik Arcus Temporum Művészeti Fesztivál zenei programjának fókuszában. Valószínű, hogy a szervezőkön kívül nálunk senki sem ismerte korábban az idén ötvenéves komponista munkásságát.
dán zeneszerzõ volt az ötödik Arcus Temporum Mûvészeti Fesztivál zenei programjának fókuszában. Valószínû, hogy a szervezõkön kívül nálunk senki sem ismerte korábban az idén ötvenéves komponista munkásságát. A bátorságból évrõl évre jelesre vizsgázó fesztivál ráadásul Csajkovszkij mûveivel állította párba az északi ismeretlent, s aki egy kicsit is ismeri a fesztivál lehetõségeit, az sejti, hogy a nagy orosztól ezúttal nem szimfóniákat, versenymûveket és operákat kapunk, hanem kis zongoradarabokat, vonósnégyeseket, dalokat vagy kórusokat.

Az igazi meglepetést azonban mégiscsak egy agyonjátszott repertoárdarab, de a pannonhalmi Bazilikában elõadhatatlannak tûnõ V. szimfónia megszólaltatása okozta. Itt még egy Mozart-szimfóniát is vissza kell fogni, mit fog itt tenni Keller András a Telekom Zenekar alapjaira épített Arcus Temporum Fesztiválzenekarral? Nem tudom, hogy a karmesteri pulpituson mi hallatszott a virsli alakban leültetett zenekar igen sajátos hangzásából, tõle néhány méterre Csajkovszkij partitúrája három, drasztikusan szétváló hangsáv bizsergetõen újszerû kombinációjává vált. A vonósok végig uralták a hangzás homlokzatát, ráadásul a lágyító, semlegesítõ fafúvósok támogatása nélkül. A középsõ sávban a fafúvók és a hátsóban a rezek szóltak. Utóbbiak akkor is "a távolból", ha teljes tüdõvel játszottak. Igen különös és képszerû hangzások jöttek így létre, a szerzõ pedig a jólneveltség álarca nélkül jelent meg a közönség elõtt. Põrén, miként Frenák Pál táncosai bõ egy órával korábban, a gimnáziumi tornateremben (Az InTimE címû produkció elemzését a szakértõkre bízom). Ssrensen eredetiségérõl, tehetségérõl pedig e sorok írója többnyire pozitív képet alkotott magában, s nem lepõdött meg azon, hogy érteni vélte Ssrensen mûvészetének belsõ feszültségét, és átélte az ismeretlen dán alkotói gyötrelmeit. Erre csak itt van lehetõség.

Pannonhalma, augusztus 23.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.