koncert - BRAD MEHLDAU-JOSHUA REDMAN

  • Végsõ Zoltán
  • 2010. december 2.

Zene

Amikor Duke Ellington és Charlie Mingus, a dzsessztörténet legjelentősebb és némi diktátori hajlammal megáldott zenekarvezetői közös lemezt készítettek, alig bírták elviselni egymást. A Money Jungle mégis az egyik legjobb nem klasszikus dzsesszlemez lett; kicsit avantgárd, olyan, amilyet Ellington soha nem készített sem előtte, sem utána, és amely Mingus jellegzetes hangjának kialakulására is döntő befolyással bírt.
Amikor Duke Ellington és Charlie Mingus, a dzsessztörténet legjelentõsebb és némi diktátori hajlammal megáldott zenekarvezetõi közös lemezt készítettek, alig bírták elviselni egymást. A Money Jungle mégis az egyik legjobb nem klasszikus dzsesszlemez lett; kicsit avantgárd, olyan, amilyet Ellington soha nem készített sem elõtte, sem utána, és amely Mingus jellegzetes hangjának kialakulására is döntõ befolyással bírt. Kopogósan kemény, lendületes, egy kisebb korszakot határoz meg. Ma már nincsenek korszakai a dzsessznek, a géniuszok is sallangmentes úriemberekké változtak, a színpadon állók viszonyáról viselkedésük alapján semmit nem tudunk letapogatni - viszont van, ami a zenébõl ma is ugyanúgy kiolvasható.

Mehldau és Redman egy idõben és egy zenekarban vált sztárrá a kilencvenes évek közepén, majd a pecsenyét jónak látták külön-külön tovább sütögetni. Mehldau az Art of the Trio ötrészes sorozatával, szólózongora-lemezeivel és klasszikus indíttatású albumaival koncepciózusabb életmûvet épített, míg Redman egyszerûen csak az egyik legünnepeltebb szaxofonos lett standard, bop- és modern dzsessz körökben. A mostani közösködés oka Jon Brion producer, illetve az õ találmánya, Mehldau Highway Rider címû dupla konceptalbuma, amelyen Redman a vendégszólista.

A színpadon szolid birkózás zajlik; nem találják és szerintem nem is szeretik egymást - de a feszültség termékenyítõ. Mehldau a nagyobb mûvész, Redman a technikásabb, csak kár, hogy a Self Note elején bemutatott hatásos tenorintrót a három évvel ezelõtti Redman-triókoncert ráadásában már hallottuk. A sztenderdek, Charlie Parkertõl a Cheryl és Sonny Rollinstól az Oleo kötelességbõl kerülnek mûsorra, a Nirvana-dal és Jeff Buckley Dream Brotherjének nagy ívû adaptációja viszont árulkodó: a vállalt konfliktusok és szenvedélyek eredõje a bujkáló versengés. Hát ez az az õszinteség, amit a dzsessz mindig tudni fog.

MûPa, november 25.

****

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.