koncert - BRAD MEHLDAU-JOSHUA REDMAN

  • Végsõ Zoltán
  • 2010. december 2.

Zene

Amikor Duke Ellington és Charlie Mingus, a dzsessztörténet legjelentősebb és némi diktátori hajlammal megáldott zenekarvezetői közös lemezt készítettek, alig bírták elviselni egymást. A Money Jungle mégis az egyik legjobb nem klasszikus dzsesszlemez lett; kicsit avantgárd, olyan, amilyet Ellington soha nem készített sem előtte, sem utána, és amely Mingus jellegzetes hangjának kialakulására is döntő befolyással bírt.
Amikor Duke Ellington és Charlie Mingus, a dzsessztörténet legjelentõsebb és némi diktátori hajlammal megáldott zenekarvezetõi közös lemezt készítettek, alig bírták elviselni egymást. A Money Jungle mégis az egyik legjobb nem klasszikus dzsesszlemez lett; kicsit avantgárd, olyan, amilyet Ellington soha nem készített sem elõtte, sem utána, és amely Mingus jellegzetes hangjának kialakulására is döntõ befolyással bírt. Kopogósan kemény, lendületes, egy kisebb korszakot határoz meg. Ma már nincsenek korszakai a dzsessznek, a géniuszok is sallangmentes úriemberekké változtak, a színpadon állók viszonyáról viselkedésük alapján semmit nem tudunk letapogatni - viszont van, ami a zenébõl ma is ugyanúgy kiolvasható.

Mehldau és Redman egy idõben és egy zenekarban vált sztárrá a kilencvenes évek közepén, majd a pecsenyét jónak látták külön-külön tovább sütögetni. Mehldau az Art of the Trio ötrészes sorozatával, szólózongora-lemezeivel és klasszikus indíttatású albumaival koncepciózusabb életmûvet épített, míg Redman egyszerûen csak az egyik legünnepeltebb szaxofonos lett standard, bop- és modern dzsessz körökben. A mostani közösködés oka Jon Brion producer, illetve az õ találmánya, Mehldau Highway Rider címû dupla konceptalbuma, amelyen Redman a vendégszólista.

A színpadon szolid birkózás zajlik; nem találják és szerintem nem is szeretik egymást - de a feszültség termékenyítõ. Mehldau a nagyobb mûvész, Redman a technikásabb, csak kár, hogy a Self Note elején bemutatott hatásos tenorintrót a három évvel ezelõtti Redman-triókoncert ráadásában már hallottuk. A sztenderdek, Charlie Parkertõl a Cheryl és Sonny Rollinstól az Oleo kötelességbõl kerülnek mûsorra, a Nirvana-dal és Jeff Buckley Dream Brotherjének nagy ívû adaptációja viszont árulkodó: a vállalt konfliktusok és szenvedélyek eredõje a bujkáló versengés. Hát ez az az õszinteség, amit a dzsessz mindig tudni fog.

MûPa, november 25.

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.