Perry elsõ magyarországi koncertjén hamarosan megjelenõ, Ark címû albumát volt hivatott népszerûsíteni amolyan klasszikus zenekari felállásban (gitárok-szinti-dob). Taxisdzsekijében és oldalzsebes nadrágjában tökéletesen átlagos megjelenést nyújtott, akárcsak három férfi kollégája; az egyetlen feltûnõ színfolt a színpadon a Rentalst is megjárt basszeros csaj, az 1990-es alterfrizurát virító Rachel Haden volt. A mûsor nem igazán tért el attól, amit Perry a két héttel ezelõtti Narancs-interjúban felvázolt: az új album kábé fele, valamint egy-két szám az elõzõ szólólemezrõl, két feldolgozás, és természetesen a kihagyhatatlan klasszikusok. Voltak csúcspontok: a Utopia címû atmoszferikus új dal, melyet elõször Dead Can Dance-számnak hittünk, az ezoterikus folk kategóriába sorolható Voyage Of Bran az Eye Of The Hunterrõl, egy váratlanul drámai véget érõ Tim Buckley-feldolgozás, az I Must Have Been Blind (a koncert másik nem saját dala egy Piano Magic-szám volt), na és persze a szolidan adagolt DCD-"slágerek", melyek közül a legláthatóbb libabõrt a Carnival Is Over és a koncertet záró, triófelállásban elõadott Severance okozta. Ahogy azt Perrytõl megtudtuk, nagy esély van arra, hogy jövõre ismét turnéra induljon Gerrarddal, és bármennyire is jó és hangulatos volt ez a szólófellépés a Dieselben, azért a legjobban egész biztosan mindenki egy Dead Can Dance-koncertnek örülne, mondjuk a 2011-es Sziget világzenei színpadán.
Diesel Club, március 30.
*****
