koncert - CORVUS CORAX

  • - vincze -
  • 2009. május 28.

Zene

Elméletben tökéletes ünnepe lehetett volna ez az este azoknak, akik a rockzene felől érkezve kóstolnak bele a folkhatású, de világzenének nem nevezhető műfajba. Németországban, a Corvus Corax hazájában még ma is iszonyatos kultusza van a hasonló zenekaroknak, úgyhogy talán nem is véletlen, hogy a zenekar egy ilyen környezetből indulva képes volt underground világsztárrá kinőnie magát.
Elméletben tökéletes ünnepe lehetett volna ez az este azoknak, akik a rockzene felõl érkezve kóstolnak bele a folkhatású, de világzenének nem nevezhetõ mûfajba. Németországban, a Corvus Corax hazájában még ma is iszonyatos kultusza van a hasonló zenekaroknak, úgyhogy talán nem is véletlen, hogy a zenekar egy ilyen környezetbõl indulva képes volt underground világsztárrá kinõnie magát. Itthon viszont sajnálatosan kevesen voltak kíváncsiak a németekre, véleményem szerint egy budapesti Corvus Corax-fellépés egy-két éve sokkal több embert mozgatott volna meg, mint ezen a szombaton.

2006-ban még csak a gyõri Mediawave fesztiválig jutottak a germánok, és ott a szemtanúk beszámolója szerint hanyatt fektették a közönséget. Itt viszont elmaradt az igazi katarzis, amit adhatna egy ilyen zenekar fellépése, pedig a hol félmeztelen, hol bõrbe-szõrbe bújt németek a hajó színpadán is megtettek mindent, ami tõlük telt, annak ellenére is, hogy egy tag jelenléte hiányában csonka felállásban léptek fel. A koncertet beharangozó ajánlóban emlegetett metálos beütések ellenére a Corvus Corax egyáltalán nem használ elektromos hangszereket: a felállást a négy fúvós (zömmel a klasszikus kecskedudákra emlékeztetõ instrumentumokkal, illetve néha elõkerülõ sípokkal, furulyákkal) és a három ütõs alkotta. A lemezen sem különösebben nyugis németek élõben kimondottan brutálisak: a középkori kottagyûjteményekbõl kiollózott manírokra érkezõ német és latin nyelvû kántálás a koncert szebb pillanataiban képes volt úgy hatni, mintha az ember a népzenét játszó Neurosist látná a színpadon (vagy ízlés szerint Hevia, a jó tíz éve súlyos rotációban pörgõ mûvilágzenész heroinfüggõ rossz testvéreit), ugyanakkor pont a zenei eszközök korlátozottsága révén többször is unalomba fordult az elõadás. A kuriózumérték mindenesetre meglehetõs volt.

A38 hajó, május 23.

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.