koncert - CORVUS CORAX

  • - vincze -
  • 2009. május 28.

Zene

Elméletben tökéletes ünnepe lehetett volna ez az este azoknak, akik a rockzene felől érkezve kóstolnak bele a folkhatású, de világzenének nem nevezhető műfajba. Németországban, a Corvus Corax hazájában még ma is iszonyatos kultusza van a hasonló zenekaroknak, úgyhogy talán nem is véletlen, hogy a zenekar egy ilyen környezetből indulva képes volt underground világsztárrá kinőnie magát.
Elméletben tökéletes ünnepe lehetett volna ez az este azoknak, akik a rockzene felõl érkezve kóstolnak bele a folkhatású, de világzenének nem nevezhetõ mûfajba. Németországban, a Corvus Corax hazájában még ma is iszonyatos kultusza van a hasonló zenekaroknak, úgyhogy talán nem is véletlen, hogy a zenekar egy ilyen környezetbõl indulva képes volt underground világsztárrá kinõnie magát. Itthon viszont sajnálatosan kevesen voltak kíváncsiak a németekre, véleményem szerint egy budapesti Corvus Corax-fellépés egy-két éve sokkal több embert mozgatott volna meg, mint ezen a szombaton.

2006-ban még csak a gyõri Mediawave fesztiválig jutottak a germánok, és ott a szemtanúk beszámolója szerint hanyatt fektették a közönséget. Itt viszont elmaradt az igazi katarzis, amit adhatna egy ilyen zenekar fellépése, pedig a hol félmeztelen, hol bõrbe-szõrbe bújt németek a hajó színpadán is megtettek mindent, ami tõlük telt, annak ellenére is, hogy egy tag jelenléte hiányában csonka felállásban léptek fel. A koncertet beharangozó ajánlóban emlegetett metálos beütések ellenére a Corvus Corax egyáltalán nem használ elektromos hangszereket: a felállást a négy fúvós (zömmel a klasszikus kecskedudákra emlékeztetõ instrumentumokkal, illetve néha elõkerülõ sípokkal, furulyákkal) és a három ütõs alkotta. A lemezen sem különösebben nyugis németek élõben kimondottan brutálisak: a középkori kottagyûjteményekbõl kiollózott manírokra érkezõ német és latin nyelvû kántálás a koncert szebb pillanataiban képes volt úgy hatni, mintha az ember a népzenét játszó Neurosist látná a színpadon (vagy ízlés szerint Hevia, a jó tíz éve súlyos rotációban pörgõ mûvilágzenész heroinfüggõ rossz testvéreit), ugyanakkor pont a zenei eszközök korlátozottsága révén többször is unalomba fordult az elõadás. A kuriózumérték mindenesetre meglehetõs volt.

A38 hajó, május 23.

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.