koncert - CORVUS CORAX

  • - vincze -
  • 2009. május 28.

Zene

Elméletben tökéletes ünnepe lehetett volna ez az este azoknak, akik a rockzene felől érkezve kóstolnak bele a folkhatású, de világzenének nem nevezhető műfajba. Németországban, a Corvus Corax hazájában még ma is iszonyatos kultusza van a hasonló zenekaroknak, úgyhogy talán nem is véletlen, hogy a zenekar egy ilyen környezetből indulva képes volt underground világsztárrá kinőnie magát.
Elméletben tökéletes ünnepe lehetett volna ez az este azoknak, akik a rockzene felõl érkezve kóstolnak bele a folkhatású, de világzenének nem nevezhetõ mûfajba. Németországban, a Corvus Corax hazájában még ma is iszonyatos kultusza van a hasonló zenekaroknak, úgyhogy talán nem is véletlen, hogy a zenekar egy ilyen környezetbõl indulva képes volt underground világsztárrá kinõnie magát. Itthon viszont sajnálatosan kevesen voltak kíváncsiak a németekre, véleményem szerint egy budapesti Corvus Corax-fellépés egy-két éve sokkal több embert mozgatott volna meg, mint ezen a szombaton.

2006-ban még csak a gyõri Mediawave fesztiválig jutottak a germánok, és ott a szemtanúk beszámolója szerint hanyatt fektették a közönséget. Itt viszont elmaradt az igazi katarzis, amit adhatna egy ilyen zenekar fellépése, pedig a hol félmeztelen, hol bõrbe-szõrbe bújt németek a hajó színpadán is megtettek mindent, ami tõlük telt, annak ellenére is, hogy egy tag jelenléte hiányában csonka felállásban léptek fel. A koncertet beharangozó ajánlóban emlegetett metálos beütések ellenére a Corvus Corax egyáltalán nem használ elektromos hangszereket: a felállást a négy fúvós (zömmel a klasszikus kecskedudákra emlékeztetõ instrumentumokkal, illetve néha elõkerülõ sípokkal, furulyákkal) és a három ütõs alkotta. A lemezen sem különösebben nyugis németek élõben kimondottan brutálisak: a középkori kottagyûjteményekbõl kiollózott manírokra érkezõ német és latin nyelvû kántálás a koncert szebb pillanataiban képes volt úgy hatni, mintha az ember a népzenét játszó Neurosist látná a színpadon (vagy ízlés szerint Hevia, a jó tíz éve súlyos rotációban pörgõ mûvilágzenész heroinfüggõ rossz testvéreit), ugyanakkor pont a zenei eszközök korlátozottsága révén többször is unalomba fordult az elõadás. A kuriózumérték mindenesetre meglehetõs volt.

A38 hajó, május 23.

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.