A majd' hatvanéves költõ-énekesnõ, aki Meredith Monk tanítványa volt, a 80-as években két olyan albumot is készített Jon Ebersonnal, melyek norvég Grammyt nyertek. A harmincas évei elején járó szaxista pedig a Wibutee zenekarral indult a kilencvenes évek végén, majd 98-ban a Jazzland Recordings kiadóhoz szerzõdött - itt ismerkedett meg Endresennel. Találkozási pontjuknak a billentyûs Bugge Wesseltoft és az õ New Conception of Jazz projektje tekinthetõ, melyet a dzsessz, a noise, az ambient és az elektronikus stílusok innovatív felhasználása jellemez. (Endresen egyébként már a 90-es évek elejétõl együtt dolgozott Wesseltofttal.)
A koncertet a gondolatébresztõ zajok és hangtöredékek uralták: Kornstad szemplerezése mellett még a szaxofon billentyûzáródásai is a zene részét képezték, míg az énekesnõbõl gurgulázva bugyogtak fel a félszavak. Endresen hörgéseit, zizegéseit és kitartott disszonáns hangjait kísérve Kornstad nemcsak szaxofonon, hanem fuvolán vagy azzal kombinált klarinétfúvókával is játszott. A két önállóan is sikeres improvizátor északi hómezõket idézõ melankolikus dzsesszét öszszetartotta az a bizonyos flow.
A minifesztivál második koncertje, az Eivind Aarset Sonic Codex Orchestra névadó gitárosával, basszerosával és két virtuóz dobosával már kicsit darkosabb vonalat képviselt - ezen az úton aztán a Msster! négy vadóca haladt még tovább. Kár, hogy a közönség ez utóbbi koncerten már nem teljes létszámban vett részt. Azt viszont igen jó volt látni, hogy a magyar könnyûzene improvizáció iránt úgyszintén fogékony szereplõi közül is jó páran ott nyüzsögtek a színpad elõtt.
Trafó, január 8.
*****
