koncert - Kylesa

  • G. A.
  • 2011. július 21.

Zene

A két évvel ezelőtt megjelent negyedik lemeze óta táborát világszerte magabiztosan növelő és a meghatározó angolszász zenei sajtóban is barátian kezelt georgiai metálzenekar korának jellegzetes gyermeke, amennyiben elfogadja, hogy az ismeretlen területek meghódításának kora lezárult a rockzenében. Viszont nem a vállrándítással kísért újrahasznosítás könnyebbik útját járja, hanem egyfajta halmozással próbál legalább némiképp eredetinek látszani, és ez az attitűd éppúgy hatással van a dalok stílusrétegeire, mint az előadásmódra.
A két évvel ezelõtt megjelent negyedik lemeze óta táborát világszerte magabiztosan növelõ és a meghatározó angolszász zenei sajtóban is barátian kezelt georgiai metálzenekar korának jellegzetes gyermeke, amennyiben elfogadja, hogy az ismeretlen területek meghódításának kora lezárult a rockzenében. Viszont nem a vállrándítással kísért újrahasznosítás könnyebbik útját járja, hanem egyfajta halmozással próbál legalább némiképp eredetinek látszani, és ez az attitûd éppúgy hatással van a dalok stílusrétegeire, mint az elõadásmódra.

A Kylesa elsõ önálló budapesti koncertjén világosan érzékelhetõ volt, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban. A zenekar két dobossal áll színpadra, egy férfi és egy nõi énekest is bevet, akik a dallamos énektõl az üvöltésen át a hörgésig gondoskodnak a változatos színekrõl, a basszgitáros néha egy szintetizátort masszíroz, az egyik gitáros meg tamot csépel, és ilyen dúsan felfegyverkezve mennek neki azoknak a daloknak, amelyeken a déli mocsármetál, a hardcore és a punk éppúgy rajta hagyta a nyomát, mint a pszichedélia és egy kicsit még a Pink Floyd is.

Egy-két erõltetettebbnek hangzó váltást leszámítva élõben elég meggyõzõ és egységes, vastag, elevenen lüktetõ produkció a Kylesáé - a legjobb pillanatokban, amikor igazán kihasználják a két dobost, ügyesen teremtenek - a lemezeiken még nem kellõképpen kidomborított - sajátosan ködös, barbár és diszkréten okkult hangulatot. Persze halál feszesen, pontosan és ízesen játszik mindenki, de ez ma már gyakorlatilag az összes kicsit is nevesebb underground zenekarról elmondható, ami elvitathatatlanul üdvözlendõ következménye a lemezipar összeomlásának: aki túl akar élni, annak hibátlanul kell teljesítenie a színpadon. A Kylesának most már csak a repertoár egységesítése van hátra, mert az még ezen a jól sikerült koncerten is nyilvánvaló volt, hogy náluk egyelõre két jól formált témára rendre egy seszínû maszatolás felel.

Dürer kert, július 12.

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.