koncert - Kylesa

  • G. A.
  • 2011. július 21.

Zene

A két évvel ezelőtt megjelent negyedik lemeze óta táborát világszerte magabiztosan növelő és a meghatározó angolszász zenei sajtóban is barátian kezelt georgiai metálzenekar korának jellegzetes gyermeke, amennyiben elfogadja, hogy az ismeretlen területek meghódításának kora lezárult a rockzenében. Viszont nem a vállrándítással kísért újrahasznosítás könnyebbik útját járja, hanem egyfajta halmozással próbál legalább némiképp eredetinek látszani, és ez az attitűd éppúgy hatással van a dalok stílusrétegeire, mint az előadásmódra.
A két évvel ezelõtt megjelent negyedik lemeze óta táborát világszerte magabiztosan növelõ és a meghatározó angolszász zenei sajtóban is barátian kezelt georgiai metálzenekar korának jellegzetes gyermeke, amennyiben elfogadja, hogy az ismeretlen területek meghódításának kora lezárult a rockzenében. Viszont nem a vállrándítással kísért újrahasznosítás könnyebbik útját járja, hanem egyfajta halmozással próbál legalább némiképp eredetinek látszani, és ez az attitûd éppúgy hatással van a dalok stílusrétegeire, mint az elõadásmódra.

A Kylesa elsõ önálló budapesti koncertjén világosan érzékelhetõ volt, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban. A zenekar két dobossal áll színpadra, egy férfi és egy nõi énekest is bevet, akik a dallamos énektõl az üvöltésen át a hörgésig gondoskodnak a változatos színekrõl, a basszgitáros néha egy szintetizátort masszíroz, az egyik gitáros meg tamot csépel, és ilyen dúsan felfegyverkezve mennek neki azoknak a daloknak, amelyeken a déli mocsármetál, a hardcore és a punk éppúgy rajta hagyta a nyomát, mint a pszichedélia és egy kicsit még a Pink Floyd is.

Egy-két erõltetettebbnek hangzó váltást leszámítva élõben elég meggyõzõ és egységes, vastag, elevenen lüktetõ produkció a Kylesáé - a legjobb pillanatokban, amikor igazán kihasználják a két dobost, ügyesen teremtenek - a lemezeiken még nem kellõképpen kidomborított - sajátosan ködös, barbár és diszkréten okkult hangulatot. Persze halál feszesen, pontosan és ízesen játszik mindenki, de ez ma már gyakorlatilag az összes kicsit is nevesebb underground zenekarról elmondható, ami elvitathatatlanul üdvözlendõ következménye a lemezipar összeomlásának: aki túl akar élni, annak hibátlanul kell teljesítenie a színpadon. A Kylesának most már csak a repertoár egységesítése van hátra, mert az még ezen a jól sikerült koncerten is nyilvánvaló volt, hogy náluk egyelõre két jól formált témára rendre egy seszínû maszatolás felel.

Dürer kert, július 12.

****

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.