Gyertek ki! Gyertek ki! - skandálta néhány félmeztelen partiarc, amikor Madonna Louise Ciccone(51) a beígért nyolcórás kezdés helyett tízre sem került elő a backstage-ből. Ribanc! - kontrázott a hátam mögülegyvidám fiatalember, akinek láthatólag fogalma sem volt arról, mennyit dolgozott azért a pop királynője, hogy ő 2009-ben Budapesten ilyen simán lekurvázhassa. Madonna még akkor sem lazított, amikor 1990-ben II. János Pál aBlond Ambition Tourbojkottjára szólította fel híveit, mivel a Like A Virgin c. zeneszám alatt a művésznő - a színpadon - félreérthetetlen helyen dörzsölte aJean-Paul Gaultier tervezte aranyszín alsóneműjét. Pedig akkoriban sokan gondolták úgy, hogy mindent elért, amit egy michigani olasz-amerikai lány elérhet. Õ viszont olyannyira másképpen gondolkodott a kérdésről, hogy tavaly Rómában - lesz, ami lesz - a nyugodtabb vérmérsékletű német pápával is bepróbálkozott, de hiába ajánlotta neki ugyanazt a dalt, ami elődjének olyanynyira nem tetszett, XVI. Benedek nem reagált a gesztusra.
*
Fél éve bizonyosság, hogy a 2008-ban indult, s végül nyolcvanöt fellépésesre bővültSticky & Sweet turné egyik utolsó állomása Budapest lesz; és valóban: Madonna, most először,a magyar közönségnek is megmutatta magát. Szombaton, a Kincsem Parkban mintegy ötvenezren várták, hogy véget érjen DJ Paul Oakenfoldfeledhető produkciója, és elkezdődjön végre a nagy show. A műsort oda-vissza szavaló hardcore Madonna-fanok pontosan azt kapták, amire vártak, míg a kevésbé felkészült, de nyitott és befogadó többséget folyamatosan meglepte a művésznő - például egy oldtimer Rolls-Royce-szal a Beat Goes On alatt, Pharell Williamsszel és Kanye Westtel a kivetítőkön. "Mindazt, amit csináltam, tudatosan irányítottam, és azt hiszem, hogy amikor az emberek rájöttek erre, egy kicsit megzavarta őket" - nyilatkozott a kilencvenes években Madonna, aki, mint tudjuk, nem bízik a véletlenekben. Olyannyira nem, hogy a fotósok a négy egységből felépített produkciónak kizárólag az első, úgynevezett Pimp (azaz strici) blokkját rögzíthették az eljövendő koroknak, amikor a díva fehér kalapban, fekete alig-ruhában, ujjatlan kesztyűben, gyönyörű fekete gitárral, büntetőcsizmában alakítja a rocksztárt. Ezek az új attribútumok továbbra is a régi Madonnát jelölik: a határozott, szexuálisan (is) felszabadult, irányító, független, önmegvalósító, belső erőt sugárzó nőt. A girl power anyja ő, aki olyan előadók előtt törte az utat, mint a Spice Girls, aDestiny's Child, J-Lo és természetesen Britney Spears. Hatása túlmutat a zenén. Huszonöt éve azt kommunikálja, hogy a nők megvalósíthatják önmagukat, bátran megtehetik, amit akarnak, és nemcsak egyszerűen nemet mondhatnak a férfiaknak, de játszhatnak is velük. Nem túlzás azt állítani, hogy ezek az előadók mind Madonna valamelyik köpönyegéből bújtak elő. Ugyanakkor a tudomány mai állása szerint Madonna maga a termékeny (ön)ellentmondás. Van, aki szerint a nők testi-lelki függetlenségét hirdeti, mások viszont azzal vádolják, hogy arra használja szexuális vonzerejét, hogy eladja a zenéjét. Mindkét tábor hajlamos elfelejteni, hogy a Madonna-jelenség mégiscsak a mainstream showbiz része, ami persze nem zárja ki a művészi öndefiníció jogosságát.
Olyannyira showbiz ez, hogy kicsit gonoszkodva hozzátehetjük: két műsort kaptunk egy áráért, amikor Madonna az elektronikus tánczenei alapokra énekelt fél playback show-val párhuzamosan unplugged koncertet is adott, hiszen többször "játszott" bedugatlan gitáron. Érdekesebb és talán fontosabb is volt viszont az úgynevezett Old School blokk, amelyben a nyolcvanas évek olyan kulturális ikonjait idézte meg, mint Keith Haring - a kivetítőkön - vagy aEurythmics(a Rain remixében). Sőt a Hard Candy albumról való She's Not Meben Madonna végig önmagát idézte. Pontosabban az elmúlt huszonöt évben "használt" arcait idézték meg táncosai - ez az okos retrospektív önreflexivitás pedig már az érett előadót mutatja. Mindezek ellenére a koncert utolsó két fejezete volt a legnagyobb hatással a közönségre; legkivált a cigány blokkban feltűnő ukrán Kolpakov Trió műsorára indult be igazán a tömeg. (Bázmeg, ez jobb mint a Madonna - jegyezte meg egy kásás férfihang a tarkóm környékén.) Talán ez a sírva vigadós rész áll legközelebb a magyar lélekhez, gondoltam, de aztán a megeredő esőben a 4 Minutes című dallal elindult az utolsó, úgynevezett Rave etap, ami egyúttal a koncert dramaturgiai csúcspontját jelentette, olyan számokkal, mint aLike A Prayer vagy aRay of Light. A hangulat magasabbra már nem hághatott, így a Give It 2 Me diszkóhimnusszal véget is ért a koncert.
Tanulság? Hát, a profizmust emlegetni Madonna kapcsán már-már tautológia, és azzal sem vagyunk beljebb, ha kijelentjük: hiába, Madonna az Madonna. Azt hiszem, Madonna megegyezik az általa gerjesztett Madonna-hatással. És ez az ő nagy titka.
Kincsem Park, augusztus 22.
