Koncert - Nagy mellű tudósnők éjszakája - A The Sisters Of Mercy Budapesten

  • - minek -
  • 2011. március 3.

Zene

Nem egészen két évvel a legutóbbi alakításuk után ismét hozzánk látogattak az Irgalmas Nővérek - egész pontosan Andrew Eldritch és két kedves gitározó segédje meg a laptop. A rendezvényt kapásból kétnaposra hirdették.

Nem egészen két évvel a legutóbbi alakításuk után ismét hozzánk látogattak az Irgalmas Nővérek - egész pontosan Andrew Eldritch és két kedves gitározó segédje meg a laptop. A rendezvényt kapásból kétnaposra hirdették.

A koncert (én magam csupán az első nap voltam ott, de az utólagos beszámolók szerint a második nap sem volt különb) tökéletesen kielégítette azok várakozásait, akik - mintegy a műfaj (goth/dark rock) által kínált sztereotípiáknak és szerepmintáknak megfelelve - már rég lemondtak minden reményről. A First And Last And Always című 85-ös klasszikus kezdésnek ígéretes volt, a hangzás viszont halk és kásás (se alja, se teteje) - igaz, legalább nem torz. A produkció - a két évvel ezelőtti rendezvényhez hasonlóan - megosztotta a publikumot: akadt, akiből megállás nélkül dőlt a panasz, míg mások kifejezett élményként élték meg, hogy hallhatják a klasszikus számokat magától a sötétség, khm, pápájától. Eldritch hangja mit sem kopott az eltelt húsz hónap alatt, mondhatnánk - de igazából semmi alapunk rá. Afféle jó kis félpléjbekk ment ugyanis, s az előadó saját orgánuma, illetve annak digitális mása alkalmanként kollízióba keveredett - a második ráadásblokkot nyitó Lucretia My Reflection felvezetésénél kereste is a hangot. De ha eddig bárkiben kétségek ébredtek volna: Eldritch direkt egy ilyen, előre kikevert, sejtelmesen semmilyen hangkonzervvel szolgál minden bulin.

A koncert programját már nem érhette kifogás: lehet, hogy egyesek hiányoltak egy-két alaptémát, de a Sisters bőven gyártott annyi számot (főleg 1990-ig, utolsó hivatalos albumuk, a Vision Thing megjelenéséig, de - kiadatlanul - azóta is), hogy ki lehessen válogatni belőle pont huszonegyet, ami amúgy is nyerő szám. Mert amikor lemegy a Marian vagy éppen az Alice, akkor, ha kicsit nehézkesen is, de meg-megbillen a hajó - s a Dominion/Mother Russia vagy éppen a zárószám Temple Of Love sem hagyja érintetlenül a rajongók lelkét. Ezeken kívül megszólalt még néhány kora nyolcvanas évekbéli darab, melyeket jórészt az utólagos CD-kiadásból (Some Girls Wonder By Mistake, 1992) ismert meg a publikum, továbbá egy dal a Sisterhood-projekttől (Giving Ground), valamint a kizárólag koncerten hallható újabb számok (Crash & Burn?; Arms; Summer). Meg az obligát feldolgozások, közöttük a The Chantays 1963-as szörfrockslágerének (Pipeline) ihletett újraélesztése, hangfalra ugrálással körítve. S már a klasszikus trashmozikból összevágott vetítéssel is nehezen lehetett betelni: az emberevő ufós/nagy mellű tudósnős filmek részletei tökéletes illusztrációk voltak egy olyan élő klasszikus koncertjéhez, melynek munkásságában kibogozhatatlanul keveredik a véres komolyság és a büntető irónia.

A38 hajó, február 25.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.