Ezen az estén elsõsorban az bizonyosodott be, hogy a Skinny Puppynak itthon is megvan a maga lojális, jórészt harminc feletti rajongótábora - fiatalabb arcokból feltûnõen kevés volt a helyszínen -, másrészt pedig, hogy a zenekar fölött bizony eljárt az idõ. A látványelemek ugyan tökéletesek voltak: projektorhegyek és persze maga Nivek Ogre, a stílus egyik legnagyobb frontembere, aki járókerettel csoszogott be a színpadra, és idióta süvegében úgy nézett ki és legalább olyan szuggessztív is volt, mint a Mayhemben szolgáló hazánkfia, Csihar Attila. Zeneileg viszont az SP pontosan abból él, amibõl húsz évvel ezelõtt, és ez az eszköztár hiába volt újító annak idején és minõségi ma is - Key zajongásai néha már black metal bandákat idéztek -, a monotonul döngetõ alapokat csak a vizuális eszköztár turbózta érdekessé annak, aki történetesen nem elkötelezett rajongó. Ennélfogva a Skinny Puppy 2010-ben inkább élõ legenda, mint meghatározó zenei produkció. Annak viszont tökéletes.
Diesel, augusztus 19.
*** és fél
