koncert - Staff Benda Bilili

  • - kyt -
  • 2011. május 12.

Zene

Kerekes székhez kötött hajléktalan utcazenészek Afrika egyik legrémesebb országából - rossz biztos nem lesz, csak éppen félni lehet, hogy egy ilyen töményen együttérzést parancsoló előadásba nehezen fér bele az őszinte, erőltetésmentes nézőtéri önfeledtség. Ráadásul a MűPa nagyobbik koncertterme, a Bartókról elnevezett nem annyira ésszerű, mint inkább megtisztelő választásnak tűnt: túl levegős lesz ahhoz, hogy belesodródhassunk bárki-bármi bűvkörébe.
Kerekes székhez kötött hajléktalan utcazenészek Afrika egyik legrémesebb országából - rossz biztos nem lesz, csak éppen félni lehet, hogy egy ilyen töményen együttérzést parancsoló elõadásba nehezen fér bele az õszinte, erõltetésmentes nézõtéri önfeledtség. Ráadásul a MûPa nagyobbik koncertterme, a Bartókról elnevezett nem annyira ésszerû, mint inkább megtisztelõ választásnak tûnt: túl levegõs lesz ahhoz, hogy belesodródhassunk bárki-bármi bûvkörébe.

Aztán begurult a színpadra a négy énekes - részben gitáros -, az ötödik mankón érkezett, szinte táncolt máris. A dobost és a basszerost láthatóan elkerülte a gyermekbénulás, akárcsak a zenekar satonge-on játszó legfiatalabb tagját, akit még utcagyerekként fogadtak maguk közé a Kongói Köztársaság fõvárosában, a kinshasai állatkert mellett. Ez a furcsa, nyersen éles hangú hangszer igazi utcazenész-találmány, rezonáló testként konzervdoboz kell hozzá, egy ehhez rögzített erõs, görbe bot és egy gitárhúr.

Így szólalt meg tehát a zenekar, gyakorlottan, higgadtan, és szinte azonnal eltûntek az említett elõzetes rossz érzések: nem koncertnek álcázott jótékonysági rendezvényen ültünk, hanem valódi zenei élmény közepén, amely ráadásul egyre csak gazdagodott színekben, stílusokban. Kubaias-rumbás lüktetésben kezdtek - máris meggyõzõ volt a pontosságuk és a hangzás kerekded egységessége. Aztán hagyományosabb, kifejezetten afrikaiként azonosítható darabok következtek - keményen, erõteljesen. A mankós énekes egészen elképesztõ táncosnak bizonyult, miközben zökkenõmentesen illesztett a dalokba rappelésszerû mozzanatokat, amelyek körül a gitárkíséret is megkeményedett, tovább érdesítve, szinte rockszerû hangzás felé terelve a zenei összképet. Az egész zenekarból magabiztos derû sugárzott, kirántva a hallgatóságot a visszafogottságból és ülõ helyzetébõl, és még sokáig az arcunkon maradt az elégedett vigyor.

MûPa, május 6.

*****

Neked ajánljuk