koncert - THE BEDLAM

  • - vincze -
  • 2009. március 26.

Zene

A nagy érdeklődés borítékolható volt ezen a pénteken. A Bedlam karrierjét a közelmúltbeli interjúk több helyütt is (lásd például múlt heti számunkat!) részletesen kivesézték, de a Diesel-klubot majdnem teljesen megtöltő, zömében harminc-negyvenes korosztályból való közönség bármelyik tagja nyilvánvalóan amúgy is pontosan tisztában volt a General Rejection és a Dreamland In Misery demók, valamint az Inside Ash jelentőségével, és azzal is, hogy miért is volt akkora dolog ezektől a kazincbarcikai arcoktól világszínvonalú rockzenét hallani itthon az átkos legvégén, angol nyelven. A koncert pontosan annyira különlegesre sikerült, mint amilyet vártam.
A nagy érdeklõdés borítékolható volt ezen a pénteken. A Bedlam karrierjét a közelmúltbeli interjúk több helyütt is (lásd például múlt heti számunkat!) részletesen kivesézték, de a Diesel-klubot majdnem teljesen megtöltõ, zömében harminc-negyvenes korosztályból való közönség bármelyik tagja nyilvánvalóan amúgy is pontosan tisztában volt a General Rejection és a Dreamland In Misery demók, valamint az Inside Ash jelentõségével, és azzal is, hogy miért is volt akkora dolog ezektõl a kazincbarcikai arcoktól világszínvonalú rockzenét hallani itthon az átkos legvégén, angol nyelven.

A koncert pontosan annyira különlegesre sikerült, mint amilyet vártam. A klasszikus Bedlam-felállásból csak Mester Csaba basszusgitáros hiányzott, õt Nagy Levente, a Neck Sprain kedves mackóra emlékeztetõ, nagyszerûen helytálló húzóembere helyettesítette. A többi Bedlam-tagról pedig senki nem mondaná meg, hogy bõven harminc feletti emberekrõl van szó: a még mindig kiválóan szólózó Jánosi Szabolcs gitáros egyenesen egy fiatal Kim Thayilre emlékeztetett (még a kezében lévõ öreg Gibson SG is pont olyan volt, mint a Soundgarden gitárosáé), míg a láthatóan felszabadult, mosolygós Fodor Zoltán énekes az ifjú Layne Staley energikusságával szántott-vetett a színpadon. A kissé gitárszegény hangzás és az egy-két mellényúlás-mellééneklés sem volt különösebben zavaró (sõt, inkább ezektõl vált igazán emberközelivé a koncert), a három friss szám teljesen rendben volt, ami meg a régi Bedlam-dalokat illeti, egyenesen döbbenetes, mennyire megállják ma is a helyüket. Csak a General-demós The Mourning After és az Inside Ash záró dala, a The Healin' Time hiányzott nekem, de inkább azt hangsúlyoznám, hogy a ráadásként elõvezetett egyik legnagyobb Bedlam-dal, a Dreamland In Misery (egybefûzve az Inside Ash csodás Secretsével) még most is pontosan ugyanannyira megrázó, mint húsz évvel ezelõtt.

Diesel Klub, március 20.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.