koncert - THE BEDLAM

  • - vincze -
  • 2009. március 26.

Zene

A nagy érdeklődés borítékolható volt ezen a pénteken. A Bedlam karrierjét a közelmúltbeli interjúk több helyütt is (lásd például múlt heti számunkat!) részletesen kivesézték, de a Diesel-klubot majdnem teljesen megtöltő, zömében harminc-negyvenes korosztályból való közönség bármelyik tagja nyilvánvalóan amúgy is pontosan tisztában volt a General Rejection és a Dreamland In Misery demók, valamint az Inside Ash jelentőségével, és azzal is, hogy miért is volt akkora dolog ezektől a kazincbarcikai arcoktól világszínvonalú rockzenét hallani itthon az átkos legvégén, angol nyelven. A koncert pontosan annyira különlegesre sikerült, mint amilyet vártam.
A nagy érdeklõdés borítékolható volt ezen a pénteken. A Bedlam karrierjét a közelmúltbeli interjúk több helyütt is (lásd például múlt heti számunkat!) részletesen kivesézték, de a Diesel-klubot majdnem teljesen megtöltõ, zömében harminc-negyvenes korosztályból való közönség bármelyik tagja nyilvánvalóan amúgy is pontosan tisztában volt a General Rejection és a Dreamland In Misery demók, valamint az Inside Ash jelentõségével, és azzal is, hogy miért is volt akkora dolog ezektõl a kazincbarcikai arcoktól világszínvonalú rockzenét hallani itthon az átkos legvégén, angol nyelven.

A koncert pontosan annyira különlegesre sikerült, mint amilyet vártam. A klasszikus Bedlam-felállásból csak Mester Csaba basszusgitáros hiányzott, õt Nagy Levente, a Neck Sprain kedves mackóra emlékeztetõ, nagyszerûen helytálló húzóembere helyettesítette. A többi Bedlam-tagról pedig senki nem mondaná meg, hogy bõven harminc feletti emberekrõl van szó: a még mindig kiválóan szólózó Jánosi Szabolcs gitáros egyenesen egy fiatal Kim Thayilre emlékeztetett (még a kezében lévõ öreg Gibson SG is pont olyan volt, mint a Soundgarden gitárosáé), míg a láthatóan felszabadult, mosolygós Fodor Zoltán énekes az ifjú Layne Staley energikusságával szántott-vetett a színpadon. A kissé gitárszegény hangzás és az egy-két mellényúlás-mellééneklés sem volt különösebben zavaró (sõt, inkább ezektõl vált igazán emberközelivé a koncert), a három friss szám teljesen rendben volt, ami meg a régi Bedlam-dalokat illeti, egyenesen döbbenetes, mennyire megállják ma is a helyüket. Csak a General-demós The Mourning After és az Inside Ash záró dala, a The Healin' Time hiányzott nekem, de inkább azt hangsúlyoznám, hogy a ráadásként elõvezetett egyik legnagyobb Bedlam-dal, a Dreamland In Misery (egybefûzve az Inside Ash csodás Secretsével) még most is pontosan ugyanannyira megrázó, mint húsz évvel ezelõtt.

Diesel Klub, március 20.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.