Koncert: A második kevercs (A Budapesti Tavaszi Fesztivál hangversenyeiről)

  • Péteri Lóránt
  • 2002. április 4.

Zene

Nikolaus Harnoncourt - akinek mellesleg van egy magyar nagymamája, és akinek szocializációjára mi sem jellemzőbb, mint hogy magyar nyelvemlékei a "mindörökké", az "ámen" és a "hordár"! - két dolognak örülne, ha még megérhetné, hogy a bőgőkre bélhúrokat raknának, és hogyha az egyvonalas "a" hang manapság mindinkább felsrófolt rezgésszámát jócskán leszállítanák. (Mindezt a március 26-án tartott és Batta András által remekül vezetett pódiumbeszélgetésből tudhattuk meg.) A kívánságok tehát olyanok, mint a nyelvi emlékek: apróságok, a mindennapi szokásokhoz kötődnek, de egy nagy hagyomány és egy nagy kultúra árnyékából lépnek elő.
Nikolaus Harnoncourt - akinek mellesleg van egy magyar nagymamája, és akinek szocializációjára mi sem jellemzőbb, mint hogy magyar nyelvemlékei a "mindörökké", az "ámen" és a "hordár"! - két dolognak örülne, ha még megérhetné, hogy a bőgőkre bélhúrokat raknának, és hogyha az egyvonalas "a" hang manapság mindinkább felsrófolt rezgésszámát jócskán leszállítanák. (Mindezt a március 26-án tartott és Batta András által remekül vezetett pódiumbeszélgetésből tudhattuk meg.) A kívánságok tehát olyanok, mint a nyelvi emlékek: apróságok, a mindennapi szokásokhoz kötődnek, de egy nagy hagyomány és egy nagy kultúra árnyékából lépnek elő.

Ezzel a megállapítással persze már udvariasan be is sétáltunk Harnoncourt utcájába. Ami egyáltalán nem baj. Nem baj, hiszen azon nagyszámú zenész közül, akikben valaha feltámadt a verbális önreprezentáció igénye,

Harnoncourt messze kimagaslik

kivételes intellektusával. S írásainak, nyilatkozatainak jó része egyébként is csak áttételesen tölti be az önmegjelenítés mágikus funkcióját. Bennük (s most nem csak a tudományos beszédmódot választó tanulmányokról beszélek) jórészt tárgyias, sokszor empirikusan is alátámasztott okfejtések sorakoznak egymás után. Valamelyest persze zavarba ejtő, hogy a 20. század második felének talán legjelentősebb előadó-művészi oeuvre-jéhez egy komplex, zárt szövegvilág kapcsolódik, amely maga is elemzésre csábít, s valósággal szuggerálja azt a fogalmi bázist, amelyben az előadói tettekről gondolkodhatunk. Ha túlságosan e szövegek bűvöletébe esünk, nem kerülhetjük el, hogy védekező reakcióként végül a Harnoncourt-jelenség felépítettségének érzése töltsön el bennünket. Ilyenkor jó visszatérni a felvételekhez és megbizonyosodni e jelenség fantasztikus valódiságáról.

A március 25-i koncert programját látva az embert elfogta némi szentségtörő berzenkedés. Az idén hetvenhárom éves Harnoncourt több mint harminc éve járt legutóbb Budapesten. A hangverseny előtt megfordulhatott a fejünkben, hogy vajon a kivételes, talán soha vissza nem térő alkalmon Mozart két korai egyházi műve (Litaniae lauretanae KV 195; Regina coeli KV 127) és Haydn kései B-dúr miséje (Hob. XXII) elég sokoldalúan reprezentálja-e majd Harnoncourt művészetét; hogy nem lett volna-e jobb csupa nagy formátumú, felkavaró, stilisztikailag komplexebb művet választani. Elég hamar kiderült, hogy ezeknek a kérdéseknek nincs relevanciája. Sőt. Éppen a

kamaszkori Mozartok

előadása ébreszthetett rá Harnoncourt személyes előadási kultúrájának és általános kultúrafelfogásának lenyűgöző nagyságára. Meggyőzően mutatta meg, hogy az igazán élő kultúra nem a tiszteletet parancsoló remekművek párbeszédében, hanem egyfelől a közös eszmények kicsit és nagyot egyaránt átható működésében nyilvánul meg. Másfelől pedig abban, ahogy a tipikus jelenségek adott kontextusból következő egyszeri, hasonlíthatatlan jelentése feltárul. Harnoncourt jelenlétének lankadatlan intenzitása, az az intellektuális készenlét és szeretetteljes odaadás, amivel a zenei jelentések után ered, megható és felemelő. A Mozart-darabok előadásában együtteseivel (Concentus Musicus Wien, Arnold Schönberg Kórus) megmutatta, hogy a mennyországra nyitott mégoly kis ablakokon át is rá lehet látni az egészre. Haydn miséjében pedig az e világi pompával és meghittséggel kifejezett bizonyosság és az annak előterében felmutatott liriko-dramatikus eseménysor nagy téttel bíró fordulatosságának kettőssége volt különösen szép.

A Schönberg Kórus ebben a drámában igazi drámai hősként lépett fel: különlegesen árnyalt dinamikái, karcsú, de magvas tónusa, mindig értelmező frazírozása szólistaprodukcióként is fantasztikus lehetett volna - de ez nem jelentette azt, hogy a megszólalás - ugyancsak drámai értelmű - kórusszerűsége ne hatotta volna át intenzíven előadásukat. A Concentus Musicus rugalmas, hajlékony zenélését, a szólók részletező szépségét, a triumfusok kemény ritmusait és meleg fényét, az elragadtatottság pillanatainak fantasztikus hangszeres kivitelezéseit elemezhetetlenül gazdagnak éreztük. Harnoncourt énekes szólistái - egy kivétellel - kétségkívül elmaradtak ettől a színvonaltól. Maria Cristina Kiehr bársonyos szopránja viszont igazi örömünkre szolgálhatott, s lélegzetelállító pillanatokkal ajándékozott meg a Regina coeli szólójában.

Jurij Bashmet saját együttese, a Moszkvai Szólisták élén adott hangversenyt a Vigadóban március 29-én. A brácsaművész Bashmet - feltehetően gondos munkával -

paganinisre igazította a küllemét

Britten Lachrymaejának szólója után ezt nem is éreztük kifejezetten szerénytelenségnek. Szép, melankolikus, kicsit kísérteties darab ez: nagyon angol, "gótikus" múltba révedése Vaughan-Williams Tallis-fantáziájára emlékeztet. Hogy is ne emlékeztetne: ez a mű sem más, mint variációsorozat egy régi angol témára, Dowland If my complaints could passions move című dalára. Dowland reneszánsz depressziójától az 1950-es Britten-stílus vezet tovább: "téli utazásra" a lélek kietlen és még kietlenebb tájain. Vezetőnk kilétéről nincs biztos tudomásunk, de a fidula, amin játszik, sok jóval nem kecsegtet. Szembetűnően közel állt ez a világ Bashmet karakteréhez. Bámulatosan sokféle hangot csalt ki brácsájából, s láthatóan mindig éppen olyanfajtát, amit szándékában is állt - s közben érzékenyen működött együtt tizenhat játékostársával.

Karmesterként Bashmet nem tűnt kimondottan innovatív egyéniségnek. A hangverseny élén elhangzó Csajkovszkij Vonósszerenád a dús, meleg, erősen vibrált, oroszos vonóshangzás apoteózisává vált: az egészében ízlésesen megformált interpretáció mindenesetre hamarabb kifulladt, mint ahogy maga a darab véget ért. A szünet után Franz Schubert A halál és a lányka melléknevű vonósnégyesének (D. 810) Mahler által készített átiratát hallhattuk: ennek előadásában árnyaltabb, differenciáltabb hangzásideállal és izgalmasabb ellentételezésekkel találkozhattunk, mint a Csajkovszkij-darabban. Az előadás Mahler vállalkozását mindenesetre jóval kevésbé mutatta eretneknek, mint ahogy azt a kortársak érezték.

Péteri Lóránt

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.