Koncert: A második kevercs (A Budapesti Tavaszi Fesztivál hangversenyeiről)

  • Péteri Lóránt
  • 2002. április 4.

Zene

Nikolaus Harnoncourt - akinek mellesleg van egy magyar nagymamája, és akinek szocializációjára mi sem jellemzőbb, mint hogy magyar nyelvemlékei a "mindörökké", az "ámen" és a "hordár"! - két dolognak örülne, ha még megérhetné, hogy a bőgőkre bélhúrokat raknának, és hogyha az egyvonalas "a" hang manapság mindinkább felsrófolt rezgésszámát jócskán leszállítanák. (Mindezt a március 26-án tartott és Batta András által remekül vezetett pódiumbeszélgetésből tudhattuk meg.) A kívánságok tehát olyanok, mint a nyelvi emlékek: apróságok, a mindennapi szokásokhoz kötődnek, de egy nagy hagyomány és egy nagy kultúra árnyékából lépnek elő.
Nikolaus Harnoncourt - akinek mellesleg van egy magyar nagymamája, és akinek szocializációjára mi sem jellemzőbb, mint hogy magyar nyelvemlékei a "mindörökké", az "ámen" és a "hordár"! - két dolognak örülne, ha még megérhetné, hogy a bőgőkre bélhúrokat raknának, és hogyha az egyvonalas "a" hang manapság mindinkább felsrófolt rezgésszámát jócskán leszállítanák. (Mindezt a március 26-án tartott és Batta András által remekül vezetett pódiumbeszélgetésből tudhattuk meg.) A kívánságok tehát olyanok, mint a nyelvi emlékek: apróságok, a mindennapi szokásokhoz kötődnek, de egy nagy hagyomány és egy nagy kultúra árnyékából lépnek elő.

Ezzel a megállapítással persze már udvariasan be is sétáltunk Harnoncourt utcájába. Ami egyáltalán nem baj. Nem baj, hiszen azon nagyszámú zenész közül, akikben valaha feltámadt a verbális önreprezentáció igénye,

Harnoncourt messze kimagaslik

kivételes intellektusával. S írásainak, nyilatkozatainak jó része egyébként is csak áttételesen tölti be az önmegjelenítés mágikus funkcióját. Bennük (s most nem csak a tudományos beszédmódot választó tanulmányokról beszélek) jórészt tárgyias, sokszor empirikusan is alátámasztott okfejtések sorakoznak egymás után. Valamelyest persze zavarba ejtő, hogy a 20. század második felének talán legjelentősebb előadó-művészi oeuvre-jéhez egy komplex, zárt szövegvilág kapcsolódik, amely maga is elemzésre csábít, s valósággal szuggerálja azt a fogalmi bázist, amelyben az előadói tettekről gondolkodhatunk. Ha túlságosan e szövegek bűvöletébe esünk, nem kerülhetjük el, hogy védekező reakcióként végül a Harnoncourt-jelenség felépítettségének érzése töltsön el bennünket. Ilyenkor jó visszatérni a felvételekhez és megbizonyosodni e jelenség fantasztikus valódiságáról.

A március 25-i koncert programját látva az embert elfogta némi szentségtörő berzenkedés. Az idén hetvenhárom éves Harnoncourt több mint harminc éve járt legutóbb Budapesten. A hangverseny előtt megfordulhatott a fejünkben, hogy vajon a kivételes, talán soha vissza nem térő alkalmon Mozart két korai egyházi műve (Litaniae lauretanae KV 195; Regina coeli KV 127) és Haydn kései B-dúr miséje (Hob. XXII) elég sokoldalúan reprezentálja-e majd Harnoncourt művészetét; hogy nem lett volna-e jobb csupa nagy formátumú, felkavaró, stilisztikailag komplexebb művet választani. Elég hamar kiderült, hogy ezeknek a kérdéseknek nincs relevanciája. Sőt. Éppen a

kamaszkori Mozartok

előadása ébreszthetett rá Harnoncourt személyes előadási kultúrájának és általános kultúrafelfogásának lenyűgöző nagyságára. Meggyőzően mutatta meg, hogy az igazán élő kultúra nem a tiszteletet parancsoló remekművek párbeszédében, hanem egyfelől a közös eszmények kicsit és nagyot egyaránt átható működésében nyilvánul meg. Másfelől pedig abban, ahogy a tipikus jelenségek adott kontextusból következő egyszeri, hasonlíthatatlan jelentése feltárul. Harnoncourt jelenlétének lankadatlan intenzitása, az az intellektuális készenlét és szeretetteljes odaadás, amivel a zenei jelentések után ered, megható és felemelő. A Mozart-darabok előadásában együtteseivel (Concentus Musicus Wien, Arnold Schönberg Kórus) megmutatta, hogy a mennyországra nyitott mégoly kis ablakokon át is rá lehet látni az egészre. Haydn miséjében pedig az e világi pompával és meghittséggel kifejezett bizonyosság és az annak előterében felmutatott liriko-dramatikus eseménysor nagy téttel bíró fordulatosságának kettőssége volt különösen szép.

A Schönberg Kórus ebben a drámában igazi drámai hősként lépett fel: különlegesen árnyalt dinamikái, karcsú, de magvas tónusa, mindig értelmező frazírozása szólistaprodukcióként is fantasztikus lehetett volna - de ez nem jelentette azt, hogy a megszólalás - ugyancsak drámai értelmű - kórusszerűsége ne hatotta volna át intenzíven előadásukat. A Concentus Musicus rugalmas, hajlékony zenélését, a szólók részletező szépségét, a triumfusok kemény ritmusait és meleg fényét, az elragadtatottság pillanatainak fantasztikus hangszeres kivitelezéseit elemezhetetlenül gazdagnak éreztük. Harnoncourt énekes szólistái - egy kivétellel - kétségkívül elmaradtak ettől a színvonaltól. Maria Cristina Kiehr bársonyos szopránja viszont igazi örömünkre szolgálhatott, s lélegzetelállító pillanatokkal ajándékozott meg a Regina coeli szólójában.

Jurij Bashmet saját együttese, a Moszkvai Szólisták élén adott hangversenyt a Vigadóban március 29-én. A brácsaművész Bashmet - feltehetően gondos munkával -

paganinisre igazította a küllemét

Britten Lachrymaejának szólója után ezt nem is éreztük kifejezetten szerénytelenségnek. Szép, melankolikus, kicsit kísérteties darab ez: nagyon angol, "gótikus" múltba révedése Vaughan-Williams Tallis-fantáziájára emlékeztet. Hogy is ne emlékeztetne: ez a mű sem más, mint variációsorozat egy régi angol témára, Dowland If my complaints could passions move című dalára. Dowland reneszánsz depressziójától az 1950-es Britten-stílus vezet tovább: "téli utazásra" a lélek kietlen és még kietlenebb tájain. Vezetőnk kilétéről nincs biztos tudomásunk, de a fidula, amin játszik, sok jóval nem kecsegtet. Szembetűnően közel állt ez a világ Bashmet karakteréhez. Bámulatosan sokféle hangot csalt ki brácsájából, s láthatóan mindig éppen olyanfajtát, amit szándékában is állt - s közben érzékenyen működött együtt tizenhat játékostársával.

Karmesterként Bashmet nem tűnt kimondottan innovatív egyéniségnek. A hangverseny élén elhangzó Csajkovszkij Vonósszerenád a dús, meleg, erősen vibrált, oroszos vonóshangzás apoteózisává vált: az egészében ízlésesen megformált interpretáció mindenesetre hamarabb kifulladt, mint ahogy maga a darab véget ért. A szünet után Franz Schubert A halál és a lányka melléknevű vonósnégyesének (D. 810) Mahler által készített átiratát hallhattuk: ennek előadásában árnyaltabb, differenciáltabb hangzásideállal és izgalmasabb ellentételezésekkel találkozhattunk, mint a Csajkovszkij-darabban. Az előadás Mahler vállalkozását mindenesetre jóval kevésbé mutatta eretneknek, mint ahogy azt a kortársak érezték.

Péteri Lóránt

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.