Koncert: Hozott anyag (Usti Opre)

  • 2003. december 4.

Zene

Az Usti Opre (munka)című dokumentumfilmről pillanatnyilag azt tudjuk, hogy "egész estés" terjedelműre forgatják, és jeles kelet-közép-európai roma muzsikusok hagyományairól, törekvéseiről szól. Bizonyára visszatérünk majd rá, ha valamelyik hazai televízió műsorába kerül, és hát lemez is lesz, többé-kevésbé talán annak a nyomán, amit november 28-án és 29-én a Millenárison hallhattunk.
Az Usti Opre (munka)című dokumentumfilmről pillanatnyilag azt tudjuk, hogy "egész estés" terjedelműre forgatják, és jeles kelet-közép-európai roma muzsikusok hagyományairól, törekvéseiről szól. Bizonyára visszatérünk majd rá, ha valamelyik hazai televízió műsorába kerül, és hát lemez is lesz, többé-kevésbé talán annak a nyomán, amit november 28-án és 29-én a Millenárison hallhattunk.

Hiszen itt voltak a szereplői mindannyian: a morva Iva Bittová (hegedű, ének), az orosz Szergej Erdenko (hegedű, ének) és Leonszia Erdenko (ének), a szerb Boban és Marko Markovics (trombita), a bolgár Ivo Papasov (klarinét) és Petar Raicsev (harmonika), a francia Patrice Heral (dob), a norvég Arild Andersen (bőgő), tőlünk pedig Balogh Kálmán (cimbalom), Snétberger Ferenc (gitár), Juhász Miczura Mónika (ének) és Novák Csaba (bőgő). Ha minden igaz, senkiről nem feledkeztem el.

Erre a névsorra úgy is tekinthetünk, mint afféle "all stars" felhozatalra, de az ugye csak a felszín. Érdemesebb inkább akörül sertepertélni, hogy a vokális és instrumentális cigányzenei stílusoknak hányféle - markánsan elkülönülő - útjáról jött össze ez a társaság, hiszen valójában az a kérdés: hogyan boronálható össze a Markovics-féle rezes lakodalmas, a Django Reinhardt-követő latinos Snétberger, Ivo Papasov trák avant-folkja, Erdenko "klasszikus" orosz szenvedélye és Bittová (stílusok feletti) magánbirodalma. Mit kezdhet egymással - néhány napos együttlét után - az improvizatív és a kötött zene, a folk és a dzsessz, a tradíció és az útkeresés, ha ennyi forrásból? És mit kezdhet (nem utolsósorban) a közönséggel?

A közös program összeállítására, vagyis a külön bejáratú életművek csomópontjainak kijelölésére aligha találhatott volna Balogh Kálmánnál avatottabb integrátort a produkció, hiszen neki - különösen a Romano Kokalo élén - eredendő törekvése hidat verni a cigányzene különféle stílusai és földrajzi régiói közé. És úgy hiszem, többet nem is lehetett volna kihozni a rendelkezésre álló CD-k és próbaidő kínálta lehetőségből.

Szerencsére (Balogh) nem forszírozta, hogy minél több időt minél többen töltsenek együtt a színpadon, így a koncert elkerülte azt a csapdát, hogy erőltetett vagy mélyen felületes legyen. Hanem azt láthattuk, hogy számról számra ilyen-olyan "kiscsoportos" alakzatokba rendeződtek az előadók, s így valamennyiüknek alkalma teremtődött tanúsítani a szerzői és hangszeres kvalitás mellett azt a kirívó alázatot és érzékenységet is, amely a társak méltó kíséretéhez szükségeltetett. Legfeljebb Bittovával nem lehetett mit kezdeni, de ez így is van rendjén, hiszen ő tényleg megfoghatatlan: egyszerre gyermek és angyal és bohóc, szóval egy másvilági kategória. Persze így, társíthatatlanul is ő volt az egyik csúcspont.

De adódott még jó pár alkalmunk kellemes pillanatokba feledkezni: erősek és magabiztosak voltak a Papasov-Markovics-Balogh tengely balkáni csapásai - megjegyzem, Papasov és harmonikás földije minden megmozdulásban tündökölt -, és igazán megindító volt az a Miczura-dal is, amelyben Snétberger és Balogh tett ki magáért (és érte).

Arra viszont senki ne gondoljon, hogy elegendő összeállnia egy tucat hírességnek ahhoz, hogy valóban fajsúlyos és revelatív alkotás szülessen. Nem, ahhoz természetesen lényegesen több közös szellem, veríték és idő kell. Az Usti Opre, mondom, inkább arról szólt, hogy egy filmfelvétel kapcsán mi hozható ki ízlésesen, finom arányérzékkel és szórakoztatóan a Budapestre hozott anyagból. - Legalább két óra, bizony.

És ha a Millenáris úri közönsége ezután meghallgatja majd Iva Bittovát, Balogh Kálmánt, Ivo Papasovot (és társaikat) "csak úgy", magukban is, több mint nyert ügyük, sőt több mint nyert ügyünk van. No de nem szeretnék ezúttal a közönséggel foglalkozni. Bár azt egyáltalán nem értettem, hogy miért nem láttam (a soraiban) egyetlen romát sem.

Marton László Távolodó

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.